OFFLINE | intro | vezér
A kampány meg a visszája
(2006. február)
Jajongás kísérte az Orbán Viktor országértékelését megelőző körutat. Minden egyes állomást követően felharsant a ballib sajtóban a kórus, amely azon riadozott, mennyibe fog kerülni nekünk az ellenzéki pártelnök által felvetett javaslatok megvalósítása.

A „független” sajtó már a beszédekről szóló tudósításaiban is igyekezett bizonyítani, milyen ellentmondások is vannak a politikus beszédében. Szerintük Orbán Viktornak fogalma sincs a közgazdaságtanról, jobban tenné, ha visszavonulna egy lakatlan szigetre, ahol a Kóka János-összes olvasását csak azért szakítaná félbe, hogy műholdas telefonon időről időre tanácsokat kérjen Avar Jánostól. Nem állítjuk, hogy maradéktalanul tapsikoltunk minden egyes ötletnek, ámbár a bennünk lakó szolgabíró ritmusra verte a sétapálcáját, amikor Orbán SYMA-csarnokbeli beszédének végén végre a magunkfajta közösségmániás reakciósoknak is üzent a „magyar szolidaritás” megfogalmazásával. Mindenestre vicces volt látni, hogy a 2002-es országgyűlési és önkormányzati kampányban a tudományos medgyessyzmust („Több pénzt az embereknek! Több pénzt az ön-kormányzatoknak!”) éljenző csapat mintha elfelejtkezne arról, hogy egy ellenzéki párt az ígéretek megfogalmazásán kívül túl sokat nem tehet a szavazatok el-nyerésért. Lehet persze arról vitatkozni, mi lesz akkor, amikor a Fidesz esetleg hatalomra kerül. Mink kézséggel elfogadjuk, hogy a magyar szocialisták munkaköri leírásának része a narancsos felvetések elutasítása, nem ezért nem szeretjük őket. Hanem mondjuk azért a szemforgató Tartuffe-ségért, amellyel Gyurcsány Ferenc az erkölcsre, a felelősségre és a piacra hivatkozva utasítja el a „polgári szocializmus” kialakítását. Miközben jelenlegi politikai és gazdasági hatalmát a jelző nélküli szocializmusnak és az azt követő trutyinak köszönheti. A szocialista kampánystratégia szerint láthatóan az MSZP a felelős, szakértő, az ellenzék pedig felelőtlen, megalapozatlan ígéretekkel vívja ki a nyugati minősítő intézetek és a hozzáértők haragját (azzal most ne is foglalkozzunk, hogy a jelenlegi kormány államháztartás-kezelési gyakorlata vezet a sorozatos büntikhez). Ha ez a taktika, a szocialistáknak saját érdekükben sürgősen változtatni kellene: a kormányon lévők a lightosabb verzióját nehezményezik annak a kampánynak, amit annak idején ők nagy előszeretettel műveltek. A választópolgár a politikusban vélhetően a képmutatást utálja a legjobban.



Kapcsolódó letölthető archív fájlok:
UFi 2006. február (1267 kbyte)


Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”