Tanár úr szo­mo­rú te­kin­te­té­ből ott csil­lo­gott, hogy nem ő, csu­pán a nyil­vá­nos sze­rep­lé­sé­nek te­ret biz­to­sí­tó mű­sor az Ak­tív. Horn Gyu­la szebb idő­ket lá­tott kor­mány­szó­vi­vő­je sza­bá­lyos plasz­tiklasz­tik­kal kö­rül­bás­tyáz­va sem tűnt ma­ga­biz­tos szil­ikonfetisisztának. A szex-ipar bot­csi­nál­ta szak­ér­tő­je le­gen­dás in­tel­lek­tu­sát csil­log­tat­va ar­ról ér­te­ke­zett a ka­me­ra előtt, hogy a por­nó ro­bo­to­sai ese­ten­ként még ott­hon is azt kell csi­nál­ják, ami a mun­ká­juk, s hogy ez épp olyan prob­lé­más, mint­ha ő még ott­hon is ri­por­to­kat ké­szí­te­ne. Az in­zert­ben sze­ré­nyen egye­te­mi ta­nár ti­tu­lust vál­la­ló Ha­vas eb­bé­li ana­ló­gi­á­já­nak át­gon­do­lat­lan­sá­ga sok­kal in­kább egy­ko­ri ka­ros­­szé­ria­la­ka­tos én­jét idéz­te fel, mint a gon­do­san ápol­ga­tott tu­dós imidzsét. Se­gít­sé­gé­re volt eb­ben a szin­te köl­dö­kig ki­gom­bolt ing­e, és a nya­ká­ban ki­hí­vó­an fi­tye­gő óri­ás mé­re­tű arany ke­reszt. (Kósáné ilyen ken­dő­zet­len kle­ri­ká­lis pro­vo­ká­ció lát­tán már fo­rog­na az iro­dá­já­ban.)
Havas Henrik pá­lyá­já­nak csúcs­pont­ján, ami­kor az RTL sztár­ja­ként oszt­hat­ta az észt a He­ti He­tes­ben, kör­be­hak­niz­ta a csa­tor­na töb­bi mű­so­rát. Így ke­ve­re­dett Vá­gó Ist­ván és Mar­si Ani­kó, IQ – Az or­szág teszt­je cí­met vi­se­lő te­le­ví­zi­ós pro­duk­ci­ó­já­ba is, ahol Vad Ka­ta­lin­nal, a Michelle Wild né­ven is­mert és el­is­mert le­pe­dő­ak­ro­ba­tá­val kel­lett szel­le­mi ké­pes­sé­gét össze­mér­ni. A „ta­nár úr” – be­csü­le­té­re le­gyen mond­va – küz­dött, mint disz­nó a jé­gen, ám min­den igye­ke­ze­te el­le­né­re, in­tel­li­gen­cia te­kin­te­té­ben alul­ma­radt a por­nó­szí­nés­­szel szem­ben.
Ta­lán meg­bo­csá­ta­nánk a fél or­szág jó­po­fa Hen­rik­jé­nek eze­ket a „sztár­al­lű­rö­ket”, ha ké­pes lett vol­na vég­re le­mász­ni a ho­ni mé­dia­tir­pák­ság ubor­ka­fá­já­ról. A „ta­nár úr” azon­ban má­ig elő­sze­re­tet­tel ön­töz­ge­ti azt. Pá­ros láb­bal száll be­le min­den­ki­be, le­gyen az po­li­ti­kus, új­ság­író kol­lé­ga vagy a borossbocskor. Sors­sze­rű volt te­hát az is, hogy a Wild kis­asszony­tól el­szen­ve­dett meg­aláz­ta­tá­sért előbb-utóbb bos­­szút áll. Így ke­rült köny­ves­bolt­ok pol­ca­i­ra az Ale­xand­ria ki­adó gon­do­zá­sá­ban a Por­nó I. cí­mű re­mek­mű, mely szán­dé­ka sze­rint le­ránt­ja a lep­let a ma­lac fil­mek ku­lis­­sza­tit­ka­i­ról. A két­ke­zi mun­kás­ból új­ság­író­vá, majd mű­anyag sztár­rá avan­zsá­ló „ta­nár úr” pá­lya­íve Daniel Keynes Vi­rá­got Algernon-nak cí­mű köny­ve fő­hő­sé­re em­lé­kez­tet. A tör­té­net sze­rint Charlie Gor­don sú­lyo­san re­tar­dált ál­la­po­tá­ból egy si­ke­res mű­tét nyo­mán va­ló­sá­gos láng­el­mé­vé ala­kul, ám az idő elő­re­ha­lad­tá­val fel­tar­tóz­tat­ha­tat­la­nul sül­­lyed vissza ere­de­ti ál­la­po­tá­ba. Ha­vas szak­mai le­ko­nyu­lá­sá­nak egyik fon­tos ál­lo­má­sát do­ku­men­tál­ta aka­rat­la­nul is az Ak­tív stáb­ja. Ha már a plety­ka­la­pok sem ír­nak ró­la, bi­zony nagy baj le­het. A lé­te­zést vis­­sza­iga­zo­ló mé­dia­je­len­lét úgy hi­ány­zik Ha­vas­nak, mint egy fa­lat ke­nyér. Ér­te haj­lan­dó le­men­ni ku­tyá­ba is. Aki lát­ja, dob­jon ne­ki egy cson­tot.