OFFLINE | polgfilter | Oli bácsi megmongya a frankót
Wass Albertről
(2007. augusztus)
Mindenkinek megvan a még egy embere. Akit annak idején, még jóval a felsőbb utasítás előtt megtérítettünk az igazak seregébe. Cs. hardlájner szadista volt, amikor először összefutottunk az életben.

Valamiféle aláírási ívet lobogtatott: a bálnákat, Tibetet akarta megmenteni vagy valami felháborító fasiszta gazság ellen kellett tiltakozni; már nem is emlékszünk.
Persze, hát olyanok voltunk, mint a lengyelbundás öreg reakciósok a hatvanas évek álkémfilmjeiben: arra vártunk, hogy eljöjjön a mi időnk, az a gondolati pálya, amelyen/amelynek mentén Cs. mozgott, egyszerűen nem vihetett máshova, mint a retrográdok táborába. Túl következetes, túl szenvedélyes volt ő ahhoz, hogy bezárta volna magát örökre. Így hát egy szép napon találkoztunk az Elbánál: Cs. elszánt és következetes darutollas lett. Kellő kritikával, iróniával és egyes jobboldali politikusok iránt táplált engesztelhetetlen utálattal, de bekapcsolta a lézerkardot, hogy küzdjön a sötét oldal ellen. Néhanap azon kaptuk magunkat, hogy Cs. bizony már jobbról előz bennünket, mert Cs. természettudományi szakot végzett, arrafele lehatároltabb a tér, olyan nincs, hogy valaminek ne legyen megoldása. Egy konvex az nem konkáv, ugye. Akkor éreztük, hogy valami megbomlott a világ rendjében, amikor Cs. – egy üveg alkoholnemű elfogyasztása közben – leliberálisozott bennünket (ezt neki és csak neki nézi el az ember), mert irodalomkritikai megjegyzéseket tettünk.
„Neked semmi sem jó” – így a kinyilatkoztatás. „Sznob vagy. Mi a bajod Wass Alberttel? Érthetően fogalmaz meg olyan gondot, ami mindenkinek fáj.” Helyesbít: „Minden rendes embernek.” Na, így már mindjárt más. „Én senki másnál nem olvastam ennyi szenvedéllyel és ennyi érzéssel az erdélyi magyar sorsról. Engem megrázott, nekem tetszik. Nem érdekel a fintorgásod.” Ezek azok az állítások, amelyekkel valóban nehéz vitatkozni. „Nekem tetszik” meg „megragadott”. Erre mit lehetne mondani? Előóvatoskodunk néhány szerény meglátással azért mégis, nekünk már úgyis mindegy.
Először is nagyszüleinknél, Debrecenben, valamikor a nyolcvanas évek második felében (vagy a kilencvenesek elején? Tudja a fene) olvastunk egy, a tengerentúlról becsempészett Wass-kötetet (Elvész a nyom): a zsidó világösszeesküvés-vonalat neccesnek találtuk benne, amilyen kifinomult lelkű demokraták voltunk már akkor is, de azt megállapítottuk, hogy a könyvnek „van sodrása” – ezt a bennünk élő Gadamer mondatta velünk, és ezzel a közhelyes baromsággal házaltunk, amikor Wassra került a szó. Aztán elolvastuk a Halálos köd Holtember partjánt, amit azóta is buzgón ajánlunk bárkinek, aki Wassért rajong. A kilencvenes évek elején valami krimisorozatban adták ki, és maga volt a borzalom. A rémes logikai bakugrásokat oldandó, a floridai mocsárban tébláboló gyilkosról a végén kiderült, hogy azonos a seriffel, aki ráadásul román. Huh. Ha ezt Agatha Christie megérhette volna.
Ellenben a Farkasverem* valóban jó regény, sötét, keserű és elszánt írás, a mezőségi magyar birtokososztály süllyedésének és megaláztatásainak rajza. S aztán még futó jelleggel olvastunk ezt-azt, azt gondolván, hogy lesznek olyanok, mint a Farkasverem*, de hát nem. A Jönnek! még elmegy, különösen a honfivért pezsdítő téma miatt, de a többi… És tessék inkább szégyenkezni: ki olvas ma Magyarországon Bánffy Miklóst, Tamásit (Czímeresek. Hm, valaki?), Németh Lászlót (igen jó regényíró. Futás az Irgalomért.), ki mer megmerítkezni a Puszták népe feneketlen nyomorában? Ki olvas Krúdyt? Az igazi konzervatívot? Hisz még életműkiadása sincs, most kezdik kiadogatni. És ha csak az erdélyi irodalmat vesszük, és csak a két világháború közöttről: Berde Mária, Karácsony Benő, Kós Károly vagy Molter Károly műveire ki a fene kíváncsi? Semmivel sem rosszabb írók Wassnál, osztán mégsem lesznek a jobboldaliság-teljesítmény mérői. Persze Wass szenvedéllyel ír, sötét démonokkal viaskodik: a sajátjaival, másokéival; érthető, néhol közhelyes, de mondatainak ritmusa van és egyszerűségében is átlátható. Az ellenség a román, rosszabb pillanatokban a zsidó meg a német: azért ez nem egy ördögien komplikált világkép. Azért szeretni valakit, mert jól odacsap az oláhoknak? Ennyi erővel olvassunk Károly Róbertet. És hát sajnos nem, nem volt világhírű, nem jelölték Nobel-díjra, nem ölték meg. A Baumgarten-díjat valóban megkapta, de hát annyian megkapták: Komjáthy Aladárra, Tóth Aladárra, Bohuniczky Szefire, Szentimrei Jenőre emlékszik valaki? Pedig lehet, hogy megérdemelnék: ők is kaptak Baumgartent. A háborús bűnösség elég vitás történet, el lehet képzelni egy román népbíróságot 1945 után, hát nem Bibót tették a párnájuk alá, az biztos. Ugyanakkor Wass háború alatti írásai elég sok okot adtak a gyanúra, és a mester is kedvvel stilizálta valószerűtlenné háború alatti pályáját.
Lehet, hogy jár Wassnak egy-egy büszt, egy folyóirat-emlékszám, egy életrajzi monográfia, alapos forrásfeltárás után (ilyet ki is írt mostanában, töröm-töröm, de nem jut eszembe senki), egy általános iskolai névadó ünnepség (hiszen annyi kókler kapott általános iskolát), de hogy személyében a magyarság nagy epikusával állnánk szemben: na, az erősen kétséges. Tessék olvasni minél többet, és mindenfélét: elfeledett írókat, sárguló folyóiratokat, bármit. Wass nem az út, nem az igazság és nem az élet. Csak egy író. Abból sem a falrengető.
Cs. rosszallón néz ránk. A bölcsészek megbízhatatlan alakok mind, ő ezt régtől fogva sejti.

*: Szerzőnk henyeségéért elnézést kér olvasóinktól: a Holttenger helyett természetesen Farkasvermet akart írni, mint példát a jó Wass-regényre. Reméljük, hogy ez a tévedés cikke élvezeti értékét nem befolyásolja. Köszönet Lorandnak.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

  #6: Laca (2008. -0. 4-. 11: 1)  

Mi az, hogy "jól odacsap az oláhoknak"? Aki valóban ismeri Wass Albert munkásságát, az tudja: Wass Albert nem kívánt "jól odacsapni", nem gyűlölte őket. Egyszerűen leírta a történeteket. Ja, hogy ez sértő az olájoknak? Hát, kérem, akinek nem inge, ne vegye magára! Nem mellesleg Wass Albert gyakran ír gazember magyarokról is és becsületes románokról is. Szóval ne tessék bugyutaságokat írogatni, mert a fogyasztói társadalom ideálja, a bamba spenótagyú reklámzabáló zombi még azt hiszi, igaz. "Hisze

  
  Válaszok struktúrája


  #5: dottore (2007. -1. 0-. 29: 1)  

bakker, ez egy picit elqrt üzenetbox. Azért sem írom be amit kihagyott, csak felbosszantom magam. Direkt ilyen, hogy ne írhassanak regényeket? :-)

  
  Válaszok struktúrája


  #4: dottore (2007. -1. 0-. 29: 1)  

Oli bácsi, ez bion mellényúlás volt. A fene nagy liberalizmus azért nem összekeverendő monnyuk egy kommunista Romániában eltöltött 18 évvel. Nem kívánom azt elfogadtatni, hogy ez egyenértékű a Wass által megéltekkel, de nekem legalább vannak fogalmaim a kissebségben élésről. Bizonyos fokig a magyar társadalom fene nagy lovon ülő helyzetét tükrözöd, már megbocsáss, de ezirányú tudatlanságoddal, és ezt nem ellensúlyozza a regények ismerete sem. Ugyanis ha azokat egy tízes skálán 6-nak vesszük, akkor a

  
  Válaszok struktúrája


  #3: gross (2007. -0. 8-. 18: 2)  

Minden írónak vannak gyenge pillanatai, ez tény. Az említett A funtineli boszorkányon kívűl egyéb művet viszont senkinek nem tudok jánlani Wass életművéből. Talán még a Kard és kaszát az érdekes, életrajzi elemekkel átszőtt átfogó családtörténet miatt. A többi regény túl szájbarágós, előre kitalálható fejleményekkel, csak rajongóknak.
Ettől függetlenül én elolvastam az összest és nem mondhatom, hogy unatkoztam, azt is el tudom fogadni, hogy valaki csak ilyeneket olvas. Ez viszont szűklátókörűség

  
  Válaszok struktúrája


  #2: Lorand (2007. -0. 8-. 18: 1)  

Naná, hogy nem jelölték, nem is fogják. Más magyart sem fognak. Az igazi csalódást azzal okoztad, hogy Te, aki mondod a „frankót”, olyan felsőbbrendű stílusban, Makkai Sándor regényét (Holttenger) összekeverted a Wass „Farkasverem” regényével. Nem ártana leszállnod a magas lóról, mert így nem leszünk kíváncsiak a „frankódra”.

  
  Válaszok struktúrája


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Tisza István és az elsõ világháború
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”