Morus Ta­más szel­le­mi vég­ren­de­le­te­ként em­lí­ti a Pár­be­szé­det a kö­tet fül­szö­ve­ge – és hát er­ről is le­het szó. Morus VIII. Hen­rik bör­tö­né­be zár­va ve­tet­te pa­pír­ra utol­só mű­vét, amely ne­künk, ma­gya­rok­nak kü­lö­nö­sen ér­de­kes le­het, hi­szen az írás a ma­gyar tör­té­ne­lem­hez kap­cso­ló­dik. Nem is akár­mennyi­re. A Pár­be­széd két ma­gyar ne­mes pár­be­szé­de: az if­jab­bik, Vin­ce a tö­rök ál­tal meg­szállt ha­zá­ja fe­let­ti vi­gasz­ta­lá­sért uta­zik An­tal­hoz Bu­dá­ra, a mű ma­ga pe­dig ket­te­jük pár­be­szé­de. Ér­de­kes mó­don szin­te csak ma­gya­rul nem je­lent meg ed­dig a kö­tet, amely most Ger­gely Zsu­zsa for­dí­tá­sá­ban, Szőcs Gé­za szer­kesz­té­sé­ben, gyö­nyö­rű ki­ál­lí­tás­ban je­lent meg. A Pár­be­széd alap­ve­tő­en te­o­ló­gi­ai-fi­lo­zó­fi­ai mű, ame­lyet a ki­tű­nő for­dí­tás kö­zel hoz az ol­va­só­hoz. Nem nyá­ri ol­vas­mány, ter­mé­sze­te­sen, nem dél­utá­ni tea mel­lé aján­lott, de ol­vas­má­nyos – és majd­nem öt­száz év­vel a meg­írá­sa után is su­gár­zik be­lő­le va­la­mi mély meg­ér­tés, tü­re­lem és erő.