Ízteszt: népi & urbánus (2004. december)
Az alapbeállítódásunk és a végső konklúziónk is összességében pozitív előjelű lett, ám az ízteszt után mégis új értelmet nyert az „utóíz” fogalma. Ráadásul nem is egy, hanem két ideálisnak tekinthető vacsora elfogyasztására is vállalkoztunk. A „népies” étrend hagyományosnak tekinthető ételekből állt, úgymint fehér kenyér, húsos szalonna, füstölt sajt és a legolcsóbb sör. Párja, az „urbánus” pedig félbarna kenyeret, dzsemet, müzlit és gyümölcslevet tesz az asztalára a Lidl választékából feltételezéseink szerint. A „népies” menüből kellemetlen meglepetést még a sör (a márkaneve sajnos feledésbe merült) sem okozott, leginkább azért, mert nem vártunk tőle. Mellékhatása nem volt. A fehér kenyér és a sajt hazai gyártásúak, ezért kifejezetten finomak, ahogy a szalonna is, bár az ő származása rejtély maradt, de talán meg is sértődne, ha tudná, hogy a nemzetiségét firtatjuk. A globalista szalonnák már csak ilyenek. Az „urbánus” étrend esetében a tej volt hazai gyártású, ám része a Lidl alacsonyan pozícionált tejtermék családjának (Pilos). Nem lehetett rá panasz, ráadásul a zsírtartalma is messze a parlamenti küszöb alatt maradt. A müzli és a lekvár megbízható német forrásból valók és még finomak is, a Siti márkanevet viselő gyümölcsital megkóstolása után viszont arra gondoltunk, hogy ez bizonyára ez előző sör gyártása során keletkező melléktermék. A kispolgári elégedettséggel zárult vacsorát a fogyasztói törésvonalakat átfedő Lidl-féle túrórudival szerettük volna megkoronázni. A Pilos márkanevű „félzsíros túródesszert” töltelékének íze viszont leírhatatlan. A hagyományos (le) minősítő jelzők is kevésnek bizonyulnak ennek érzékeltetésére. Nehezen feloldható traumát fog okozni a népszerű hazai édesség legfiatalabb barátai körében, amennyiben a forgalmazó nem változtat a töltelék ízén.
|