Bár Ma­gyar Hír­la­pos új­ság­írók tol­lá­ból már köz­vet­le­nül a prájmminiszteri buk­ta után je­lent meg könyv, Csiz­ma­dia ta­nul­má­nya és Medgyessyvel ké­szí­tett mély­in­ter­jú­ja az el­ső kí­sér­let az el­telt idő­szak meg­ér­té­sé­re. Úgy­hogy di­csé­rő sza­va­ink is ez­zel kap­cso­la­to­sak: Csiz­ma­dia min­dent el­ol­va­sott, ala­po­san láb­jegy­ze­telt (bár a hi­vat­ko­zá­sok egy­har­ma­da-egy­ne­gye­de sa­ját mű­ve­i­re utal, de itt be is zár­juk ezt a go­nosz­ko­dó zá­ró­je­let), és ki­vá­ló­an ki­is­me­ri ma­gát a szo­ci­a­lis­ták szám­ta­lan char­tá­ja, prog­ram­ja, plat­form­ja, cso­port­ja kö­zött. Csiz­ma­dia alap­té­zi­se: a szo­ci­a­lis­ták 2001-ben nem­zet­kö­zi (az an­gol Mun­kás­párt és Tony Blair) és ha­zai (a Fi­desz és Or­bán Vik­tor) pél­dák­ból ta­nul­va olyan mi­nisz­ter­el­nök-je­löl­tet ke­res­tek, aki egy 1998-hoz, de fő­képp 1994-hez ké­pest meg­vál­to­zott po­li­ti­kai erő­tér­ben ké­pes le­het az MSZP szá­má­ra élet­be­vá­gó 2002-es vá­lasz­tá­so­kat meg­nyer­ni.

Kár, hogy alig esik szó a szo­ci­a­lis­ta pár­tot át- és be­há­ló­zó üz­le­ti, gaz­da­sá­gi kö­rök­rő;l, azok Medgyessy ha­ta­lom­ra jut­ta­tá­sá­ban, majd bu­ká­sá­ban ját­szott sze­re­pé­rő;l

Így ta­lál­tak rá Medgyessy Pé­ter­re, aki a meg­fe­le­lő kö­zös ne­ve­ző­nek tűnt a kü­lön­fé­le erő­cso­por­tok szá­má­ra, no­ha nem volt a párt tag­ja. Ami 2002-ben előny­nek tűnt, vé­gül a volt mi­nisz­ter­el­nök vég­ze­té­vé vált. A „ci­vil mi­nisz­ter­el­nök” (Med-gyessy Pé­ter sza­vai) ele­in­te a meg­nyert vá­lasz­tá­sok­nak és a jó ál­la­pot­ban lé­vő gaz­da­ság­nak kö­szön­he­tő­en ös­­sze tud­ta tar­ta­ni a ko­a­lí­ci­ót, a rom­ló gaz­da­sá­gi hely­zet­ben (ami­ért ő is fe­le­lős volt), az el­vesz­tett uni­ós par­la­men­ti vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő­en rá­dőlt a ház. Nagy sze­re­pe volt eb­ben az SZDSZ-nek, ami azért meg­le­pő, mert Medgyessy ko­ráb­ban szim­pa­ti­zált a „li­be­rá­li­sok­kal”; az elem­zést kö­ve­tő mély­in­ter­jú­ban az MSZP mel­lett a leg­ke­mé­nyebb sza­vak­kal az SZDSZ-t il­le­ti. S bár a kö­tet­nek két­ség­kí­vül eré­nye, hogy ala­po­san kör­be­jár­ja a „köz­tár­sa­ság”, „nem­ze­ti kö­zép”, „har­ma­dik út” hí­vó­sza­vak je­len­té­sét, a ko­he­rens­ide­o­ló­gia-gyár­tá­si kí­sér­le­te­ket, hi­á­nyol­juk a kri­ti­kát. Csiz­ma­dia még Gyurcsány Fe­renc tár­gyi hi­bák­tól, és fer­dí­té­sek­től hem­zse­gő új­ság­cik­ke­it is a fő­ide­o­ló­gus­nak ki­já­ró ér­zé­keny­ség­gel vizs­gál­ja – „Fletó” kor­mány­za­ti mű­kö­dé­sét lát­va el­gon­dol­kod­ta­tó le­he­tett vol­na egy gyors szem­be­sí­tés. Kár, hogy alig esik szó a szo­ci­a­lis­ta pár­tot át- és be­há­ló­zó üz­le­ti, gaz­da­sá­gi kö­rök­ről, azok Medgyessy ha­ta­lom­ra jut­ta­tá­sá­ban, majd bu­ká­sá­ban ját­szott sze­re­pé­ről. A kö­te­tet ki­egé­szí­tő in­ter­jú men­tes az ön­kri­ti­kus ele­mek­től, szó­ra­koz­ta­tó ké­pet ad a sér­tett ál­lam­fér­fi sze­re­pét ját­szó volt kor­mány­fő­ről. Jó, le­gyünk megengedőek. Csiz­ma­dia sza­ba­tos, ala­pos kér­dé­se­i­re a volt mi­nisz­ter­el­nök a tör­tén­tek­kel kap­cso­lat­ban a sa­ját ver­zi­ó­ját mond­ja el. De azt ke­mé­nyen. Le­het, hogy ez hi­ány­zott ne­ki az el­múlt évek­ben?