Sújt­son le rám az al-, társ- és ágy­bér­lők szak­szer­ve­zet­ének jo­gos ha­rag­ja de a vak­sze­ren­cse (a csa­lá­di sze­re­tet és ös­­sze­fo­gás ké­pé­ben) ta­ka­ros kis fecs­ke­fész­ket ta­pasz­tott szá­mom­ra fel­me­nő­im haj­lé­ká­nak von­zás­kör­ze­té­be. A tu­laj­don­szer­zés­ben ér­de­mem nul­la, a szing­li élet­nek fi­tyiszt mu­ta­tó di­na­mi­kus csa­lád­bő­ví­tés­ben azon­ban an­nál na­gyobb. A mit ér­de­mel az az em­ber já­ték­ban Gyurcsány új fo­gal­ma­zott: „Aki­nek két­szo­bás la­ká­sa van, az ál­ta­lá­ban meg­ér­de­mel­ne hár­mat, aki­nek há­rom, az négyet…” plusz az el­hí­re­sült fe­le­ség-amor­ti­zá­ció.
Vál­ta­ni te­hát tud­ni kell. Ki­seb­ből a na­gyob­ba, rá­fi­ze­tés­sel. A kép­let egy­sze­rű­nek tű­nik, hi­szen a 85-90m2 fe­let­ti hasz­nált­la­kás-pi­a­con túl­kí­ná­lat van, így még épp el­ér­he­tő. A ré­gi új egyen­súly ki­sebb en­ged­mé­nyek árán a félszocpollal tart­ha­tó. El­ső lé­pés­ként te­hát a ré­gi in­gat­lant kell meg­hir­det­ni. S bár tud­juk, a szé­les lá­tó­kör kö­te­le­ző, el­ső pró­bál­ko­zá­sa­ink még­is a Méz­ga Gé­za fé­le szak­ér­tel­met idéz­ték. Exp­res­­sz hir­de­tés 5000-ért, há­rom­szo­ri meg­je­le­nés, egyet­len nát­hás ér­dek­lő­dő. Az­tán fel in­gat­la­nos hon­la­pok­ra a pa­ra­mé­te­re­ket. Ez ha­té­kony. 624 je­lent­ke­ző in­gat­lan iro­da, hogy majd ők, csak 3%-ért. Az el­ső öt­tel szer­ződ­tünk. 6 ér­dek­lő­dő. In­gat­la­nos ma­ma ügy­fe­lé­nek mu­to­gat­va ott­ho­nun­kat, szi­go­rú­an a mi elő­szo­bánk­ban áll­va ja­va­sol en­nél szebb és jobb ál­la­po­tú la­ká­so­kat, ha le­het, azo­kat is meg­mu­tat­ná. Húzzá’ a fenébe, szer­ző­dést bon­tunk. Két hét­tel ké­sőbb el­ső te­le­fon az Exp­res­­sztől. Ha gon­dol­juk, most 10% ked­vez­mén­­nyel ugyan­ak­kor, ugyan­ott, ugyan­azon a csa­tor­nán. Nem! Más­nap a má­so­dik te­le­fon: Ha még­is meg­gon­dol­nánk, ugyan­ak­kor, ugyanott… Nem gon­dol­tuk meg, de el­ké­szí­tet­tünk több ki­ló fal­ra­gaszt. Hét­vé­gi vé­ge­lát­ha­tat­lan sé­ták, köz­ben ra­gasz­tás. De­cem­ber 5-én pol­gá­ri kö­rö­sök pro­vo­ká­ci­ó­ra gya­na­ko­dó te­kin­te­té­től kí­sér­ve a sza­va­zó­kör kö­rül is bát­ran. És az­óta is. A leg­ha­té­ko­nyabb mód­szer. He­ten­te egy-két ér­dek­lő­dő te­le­fon, ja föld­szint, ak­kor kö­szö­nöm. Má­sik meg­néz­né, de előt­te a fér­jé­vel egyez­tet. Nem néz­te meg. Hang­üze­net a te­le­fo­non: az Exp­ressztől hí­vom a no­vem­be­ri hir­de­té­se mi­att stb. Má­sok meg­né­zik, hüm­mög­nek, igen, igen – mi meg egy­re szarabbul érez­zük ma­gun­kat, mint­ha egy pat­kány­lyu­kat me­ne­dzsel­nénk. A te­le­fo­nos ér­dek­lő­dő kü­lön mű­faj: hány lép­cső ve­zet a ház­hoz a leg­kö­ze­leb­bi busz­meg­ál­ló­tól? (egy­szer majd meg­szá­mo­lom). Men­­nyi­re csen­des az a zsák­ut­ca? (bazira). A la­kás alatt van ga­rázs? – ak­kor tárgy­ta­lan. (Mi­ért, most ko­mo­lyan). Ki­nek kel­lett ön­tö­ző­au­to­ma­ta a kert­be? (ne­kem nem), szó­val ilye­nek.
Most tél van és csend és hó és ha­lál. Áll a pro­jekt. Ha va­la­kit eset­leg érdekelne…