Az el­ső ese­mény­nél tu­laj­don­kép­pen nem is ér­de­mes hos­­szab­ban el­időz­ni. Min­den­eset­re szá­nal­mas együtt­ér­zés­sel mo­so­lyog­tunk azon a bősz igye­ke­ze­ten, aho­gyan Simonyi And­rás bi­zony­gat­ja a rock and roll és sa­ját sze­re­pé­nek (A SZER adá­sa­i­nak hall­ga­tá­sa – is­me­rős ugye: D-209 küz­del­me a kágébés ké­mek el­len) je­len­tő­sé­gét a kom­mu­niz­mus bu­ká­sá­ban. Bár ven­ne in­kább ének­órá­kat, mert hang­ja, saj­nos, nin­csen. Azt hit­tük, hogy az ál­ta­la ve­ze­tett együt­tes fel­lé­pé­se­it csak az ame­ri­kai kon­ti­nen­sen élők él­vez­he­tik. De nem – a Coalition of Willing ze­ne­kar alig­ha­nem eu­ró­pai tur­né­ra ké­szül.
A má­so­dik ese­mény fő­sze­rep­lő­je, Ge­or­ge W. Bush, aki a múlt hét csü­tör­tö­kén tet­te le má­so­dik hi­va­ta­li es­kü­jét, a jö­vő hó­nap­ban szin­tén eu­ró­pai kör­út­ra megy.
Az ame­ri­kai de­mok­rá­ci­á­ban a be­ik­ta­tá­si ce­re­mó­ni­ák pom­pá­za­tos ese­mé­nyek. Az idén sem volt ez más­ként, pe­dig töb­ben szó­vá tet­ték: nem il­lik há­bo­rús idő­szak­ban több mint negy­ven mil­lió dol­lárt el­dor­bé­zol­ni. (Még ak­kor sem, ha azt dön­tő­en ma­gán­ado­má­nyok­ból köl­tik el.) Ért­he­tő mó­don min­den­hol élénk fi­gye­lem kí­sé­ri az ame­ri­kai el­nök be­ik­ta­tá­si be­szé­dét. Ho­lott ezek a be­szé­dek a ma­gasz­tos ese­mény­hez mél­tó­an emel­ke­dettek szok­tak len­ni, má­sok mint a ha­gyo­má­nyos kül- és bel­po­li­ti­kai prog­ram­adó be­szé­dek.

Ma­ga a be­széd egyet­len konk­ré­tu­mot sem tar­tal­ma­zott. Ez a tény egy­ben kel­lő; moz­gás­te­ret is en­ged az el­nök­nek a jö­vő;­re néz­ve

Szak­ér­tők ez­rei pró­bál­ják meg­fej­te­ni, kom­men­tál­ni rész­le­te­it. Mi is ha­son­ló­an já­runk el, hi­szen minden­nek el­le­né­re Bush ün­ne­pi szó­za­ta né­mi irány­mu­ta­tás­sal szol­gál­hat, mi vár­ha­tó az Egye­sült Ál­la­mok kül- és bel­po­li­ti­ká­já­ban a kö­vet­ke­ző négy év­ben. S az sem el­ha­nya­gol­ha­tó, hogy az ame­ri­kai po­li­ti­ká­nak mi­lyen ha­tá­sa lesz Ma­gyar­or­szág­ra. Hi­szen Ko­vács Lász­ló 2001 év vé­gi, ked­vez­mény­tör­vén­­nyel kap­cso­la­tos po­li­ti­kai áru­lá­sa óta tud­juk, mi­lyen je­len­tő­ség­gel bír a kül­po­li­ti­ka a bel­po­li­ti­ká­ban. Rá­adá­sul a je­len­le­gi el­len­zék sem hi­he­ti, hogy el­len­zék­ben ki­zá­ró­lag bel­po­li­ti­ka lé­te­zik. Bush be­szé­dé­nek elem­zé­sét ér­de­mes az el­múlt négy év leg­je­len­tő­sebb dön­té­se­i­nek fel­idé­zé­sé­vel kez­de­ni.
Bush az ame­ri­kai tör­té­ne­lem leg­na­gyobb mér­té­kű adó­csök­ken­té­sét haj­tot­ta vég­re, igaz eh­hez „tör­té­nel­mi” mér­té­kű költ­ség­ve­té­si hi­ány kap­cso­ló­dott. Vég­hez­vit­te a leg­mély­re­ha­tóbb ame­ri­kai is­ko­la­re­for­mot. Az el­ső ter­mi­nu­sa leg­vé­gén át­fo­gó meg­ál­la­po­dás­sal el­in­dí­tot­ta a had­erő­re­for­mot.
A 9/11 tá­ma­dás­ra vá­la­szul a ter­ro­riz­mus el­le­ni glo­bá­lis harc­cal vá­la­szolt, amit két konk­rét had­já­rat meg­in­dí­tá­sa kí­sért. Eh­hez kap­cso­ló­dik mar­káns, szö­vet­sé­ge­se­it is meg­osz­tó kül­po­li­ti­ká­ja.
A tör­té­né­szek, elem­zők ál­lí­tá­sa sze­rint a má­so­dik el­nö­ki ter­mi­nus ál­ta­lá­ban a tör­té­nel­mi táv­la­tok­nak meg­fe­le­lő, alap­ve­tő­en kül­po­li­ti­kai irá­nyult­sá­gú dön­té­sek­nek ked­vez. Eh­hez ké­pest Bush a kö­vet­ke­ző dön­té­se­i­vel kap­cso­lat­ban úgy nyi­lat­ko­zik, mint­ha el­ső el­nö­ki idő­sza­kát kez­de­né meg. Belpolitikai „agen­dá­já­ba” tar­to­zik a nyug­díj- és egész­ség­ügyi rend­szer re­form­ja, az adó­rend­szer egy­sze­rű­sí­té­se, a so­kat vi­ta­tott ame­ri­kai kár­té­rí­té­si pe­rek­re le­he­tő­sé­get adó sza­bá­lyo­zás fe­lül­vizs­gá­la­ta, az il­le­gá­lis mig­rá­ció el­le­ni küz­de­lem, il­let­ve a meg­üre­se­dő leg­fel­ső bí­ró­sá­gi ta­gok ki­je­lö­lé­se. Egye­sek már­is New „New Deal”-ként jel­lem­zik ezt a rend­kí­vül am­bi­ci­ó­zus ter­vet. S ha ez még nem len­ne ele­gen­dő, hát­ra ­van a kül­po­li­ti­kai fel­ada­tok fel­so­ro­lá­sa. Az ame­ri­kai el­nök­nek sze­re­pet kell vál­lal­nia a pa­lesz­tin–iz­ra­e­li konf­lik­tus meg­ol­dá­sá­ban. Le kell ve­zé­nyel­nie az ira­ki kon­szo­li­dá­ci­ót, meg­ol­dást kell ta­lál­nia az irá­ni és észak-ko­re­ai konf­lik­tus­ra. Fi­gye­lem­mel kell len­nie az egy­re ri­asz­tóbb orosz­or­szá­gi bel­po­li­ti­ká­ra, va­la­mint az ag­gasz­tó kí­nai em­be­ri jo­gi gya­kor­lat­ra. Vé­gül, de nem utol­só sor­ban, ér­dem­ben kell vé­le­ményt mon­da­nia, és hoz­zá­já­rul­nia az ENSZ eset­le­ges re­form­já­hoz.
Ma­ga a be­széd, aho­gyan már em­lí­tet­tük, egyet­len konk­ré­tu­mot sem tar­tal­ma­zott. Ez a tény egy­ben kel­lő moz­gás­te­ret is en­ged az el­nök­nek a jö­vő­re néz­ve. Bush egy ki­vá­ló­an meg­fo­gal­ma­zott, emel­ke­dett szó­nok­la­tot tar­tott a sza­bad­ság esz­mé­jé­ről. Né­mi­kép­pen Madison el­nök sza­va­i­ra em­lé­kez­te­tett a szö­veg lé­nye­gi mon­dan­dó­ja. Madison sze­rint a „küz­de­lem a sza­bad­ság és a zsar­nok­ság kö­zött zaj­lik”. Az el­nök hu­szon­hét al­ka­lom­mal hasz­nál­ta a sza­bad­ság ki­fe­je­zést. Úgy fo­gal­ma­zott, hogy a sza­bad­ság esz­mé­jé­nek ne­vé­ben, egye­te­mes jel­leg­gel kell fel­lép­ni a zsar­nok­ság el­len. Ha tet­szik, ez egy­faj­ta iga­zo­lá­sa le­het az ira­ki be­avat­ko­zás­nak, amely­nek ko­ráb­bi ürü­gye (a tö­meg­pusz­tí­tó fegy­ve­rek meg­lé­te nem nyert bi­zo­nyí­tást). (Jel­lem­ző, hogy a kül­ügy­mi­nisz­te­ri és igaz­ság­ügyi mi­nisz­te­ri poszt­ra szánt Rice és Gómez kong­resz­­szu­si meg­hall­ga­tá­sa emi­att ké­se­del­met szen­ved.) Az ira­ki vál­ság ma­gya­rá­za­ta mel­lett a be­széd úgy is ér­tel­mez­he­tő, mint egy jel­zés Irán­nak, Észak-Ko­re­á­nak, Kí­ná­nak és Orosz­or­szág­nak. De: va­ló­ban ér­tel­mez­he­tő így? Vagy ép­pen­ség­gel Ku­bá­nak szánt fi­gyel­mez­te­tés­ként ért­sük? Az eset­le­ges irá­ni be­avat­ko­zás gon­do­la­tát is éle­sen el­íté­lik Bush eu­ró­pai szö­vet­sé­ge­sei. A Kí­ná­val foly­ta­tott ke­res­ke­del­mi kap­cso­la­tok jó­té­ko­nyan hat­nak az óri­á­si hi­án­­nyal küsz­kö­dő ame­ri­kai bü­dzsé­re és ke­res­ke­del­mi egyen­leg­re. Orosz­or­szág­gal szem­ben, sze­ren­csé­re, fi­gyel­met kap im­már Uk­raj­na is. S mi a hely­zet a töb­bi ké­tes em­be­ri jo­gi po­li­ti­kát foly­ta­tó or­szág­gal: Zimbab-wéval, Bur­má­val, Belarusszal, Sza­úd-Ará­bi­á­val?
Nem le­het azon­ban két­sé­günk fe­lő­le, hogy Bush cél­tu­da­tos­sá­ga és vál­toz­ta­tás­ra tö­rek­vé­se ilyen vagy olyan irány­ba, előbb vagy utóbb dön­té­sek­ben je­le­nik meg. Bush ugyan­is új­ra­vá­lasz­tá­sát egy­ér­tel­mű man­dá­tum­nak tart­ja ér­de­ke­i­nek meg­fe­le­lő dön­té­sek meg­ho­za­tal­ára. An­nak el­le­né­re, hogy még sa­ját párt­já­ban is so­kan két­ke­dés­sel fo­gad­ják ezt a meg­kö­ze­lí­tést. Te­hát az el­nök cél­tu­da­tos­sá­gát és ha­tá­ro­zott­sá­gát to­vább­ra is konf­ron­tá­ció kí­sér­he­ti mind bel­föld­ön, mind kül­föld­ön. Kér­dés, hogy mit ér el Bush eu­ró­pai meg­be­szé­lé­sei so­rán. Ho­gyan fog hoz­zá a kö­zel­-ke­le­ti konf­lik­tus­hoz, s mi­kép­pen ala­kít­ja az Ame­ri­ka-ké­pet az arab vi­lág­ban?