Egy pes­ti gye­rek éle­té­ben az, hogy rá­szok­tat­ják a BKV-ra, leg­alább olyan fon­tos, mint a bi­liz­te­tés. Az önál­ló­ság egy fon­tos ál­lo­má­sa. Az­tán a jár­mű ma­ga az élet­ko­ri to­ló­mé­rő, med­dig kell meg­kér­ni a né­nit-bá­csit, hogy je­lez­zen, mi­kor tu­dunk már önál­ló­an láb­ujj­hegy­re áll­va a ka­pasz­ko­dó se­gít­sé­gé­vel je­lez­ni, mi­kor si­ke­rül elő­ször a töb­bi­e­ken át­nyúl­va más­fél mé­ter­ről je­lez­nünk tö­meg­ben, is­ko­la­tás­ká­val. Ter­mé­sze­te­sen ezek a kon­dí­ci­ók a ha­zánk­ban oly nép­sze­rű Ika­rus Classic bu­szok­ra ér­vé­nye­sek. Az­tán per­sze, foly­ta­tó­dik a kor­fa a bu­szon. Mi­kor­tól kezd­ve nem kell ös­­sze­rez­ze­nünk, ha jön az el­len­őr, mert hát ugye ami­ó­ta ke­re­sünk, van bér­le­tünk, de ele­ve­nen él­nek még ben­nünk azok az él­mé­nyek, ami­kor az ott­hon­ról busz­bér­let­re ka­pott pénz­ből in­kább a kocs­ma­fi­lo­zó­fia-órá­kat fi­zet­tük, és köz­ben ret­teg­tünk a bü­dös szá­jú el­len­őrök­től. Az­tán ami­kor in­kább az új­sá­got ol­vas­suk ahe­lyett, hogy a csa­jo­kat néz­nénk, ami­kor elő­ször ide­ge­sí­te­ni kez­de­nek a han­gos­ko­dó is­ko­lá­sok, ami­kor elő­ször ad­ják át a he­lyü­ket a gye­re­kek, ami­kor már sze­ret­nénk, ha át­ad­nák a he­lyü­ket a gye­re­kek, ami­kor­tól az je­len­ti az egyet­len spor­tot az éle­tünk­ben, hogy a bu­szon az üres he­lye­ket va­dás­­szuk.
Eb­ből is lát­szik, hogy az élet egy nagy uta­zás. És tet­szik, nem tet­szik, ne­künk a BKV ju­tott társ­nak eb­ben a nagy ka­land­ban. Ezt per­sze ők is tud­ják. Ezért mi is, ők is ki­ala­kí­tot­tuk a túl­élé­si stra­té­gi­á­kat.
Tud­juk, me­lyik nap­szak­ban kik utaz­nak. A haj­na­li órák a na­gyon ko­rán kel­ő, ál­mos ar­cú me­ló­so­ké, bár ezt iga­zán csak né­hány ho­má­lyos em­lé­kű haj­na­li ha­za­té­ré­sünk ta­pasz­ta­la­ta alap­ján gon­dol­juk. Az­tán jön­nek a di­á­kok és a köz­al­kal­ma­zot­tak. Az­tán a köz­tiszt­vi­se­lők, az­tán azok a fi­a­ta­los iro­dá­ban dol­go­zók, akik­nek 10-től kez­dő­dik a nap. 10-14 órá­ig a BKV egy­ér­tel­mű­en az egye­te­mis­ták és a nyug­dí­ja­sok ta­lál­ko­zó­he­lye. Az­tán 14 órá­tól új­ra az is­ko­lá­sok az urak a bu­szo­kon, majd 4 után el­kez­de­nek ha­za­szál­lin­góz­ni a me­ló­sok, meg a köz­al­kal­ma­zot­tak és köz­tiszt­vi­se­lők, akik a ha­za­fe­lé út­ra csa­lád­anyá­nak öl­töz­nek nagy cek­ke­rek­kel. Es­te 7 fe­lé meg­for­dul az irány. Megint be­fe­lé moz­dul­nak azok, akik ott­hon nem ta­lál­ják a he­lyü­ket. Né­hány kö­zép­ko­rú pár szín­ház­ba megy, a töb­bi­ek meg ran­diz­ni, kocs­máz­ni, mo­zi­ba. Es­te 10 után már ol­dó­dik a han­gu­lat, és ami­lyen rit­kán jár­nak a bu­szok, olyan sok a ré­szeg raj­tuk. Az éj­sza­kai bu­szok pe­dig már sok­szor a bu­li utá­ni after party sze­re­pét töl­tik be. Van­nak, akik a kocs­má­ban hal­lott vic­cü­ket akar­ják min­den­áron meg­osz­ta­ni a töb­bi­ek­kel, van­nak akik még tesz­nek egy utol­só két­ség­beesett kí­sér­le­tet a csa­jo­zás­ra, per­sze a fe­les­le­ges­nek tű­nő ud­var­lá­si sal­lan­go­kat mel­lőz­ve, és van­nak akik egy­sze­rű­en ma­guk­ba for­dul­va tesz­nek meg né­hány kört a bus­­szal, míg va­la­ki fel nem éb­resz­ti őket. „Hé ha­ver, száj­já má le, tel­je­sen ös­­sze­hány­tad ma­gad.” Az emel­ke­dett éj­sza­kai han­gu­lat­nak ter­mé­sze­te­sen az is oka, hogy eb­ben az idő­ben meg­le­he­tő­sen ke­vés el­len­őr­rel ta­lál­koz­ni. Egy­szer pél­dá­ul az egyik utas­tár­sam, akit a 6É-n éj­sza­kai ál­má­ból kel­tet­tek fel az el­len­őrök, meg­le­pőd­ve mind­ös­­sze an­­nyit tu­dott mon­da­ni: „Mi ez bazeg, jel­mez­bál?”
És ha már az el­len­őrök­nél va­gyunk, ők min­den­kép­pen fon­tos ré­szei a BKV-s folk­lór­nak. Tet­te­i­ket, egyé­ni­sé­gü­ket, sor­su­kat már so­kan meg­éne­kel­ték. Lásd Bëlga együt­tes vagy a ví­zi­lo­vas mon­dó­ka. Ne­héz len­ne újat ír­ni ró­luk. Ők egy­sze­rű­en El­len­őrök.
Vé­gül, csak úgy, ma­gunk kö­zött szól­va, meg­szok­va a rit­ku­ló já­ra­to­kat, a fel­vá­gott ülé­se­ket, az ab­nor­má­lis uta­so­kat és egy­ál­ta­lán ezt az egész BKV-t, azért két dol­got nem ér­tek. Az egyik, hogy met­rón mi­ért az utol­só vo­nat óta el­telt időt szá­mol­ják, és mi­ért nem azt, hogy mi­kor jön a kö­vet­ke­ző? Ál­lí­tó­lag azért, mert er­re tech­ni­ka­i­lag még nin­cse­nek fel­ké­szül­ve. Nos a vá­laszt a Huygens űrszonda sikeres Titán-ex­pe­dí­ci­ó­ja és az­óta, hogy las­san már a leg­utol­só köp­kö­dős kocs­ma WC-jé­ben is szen­zo­ros ér­zé­ke­lők irá­nyít­ják a víz­öb­lí­tést, saj­nos nem tu­dom el­fo­gad­ni. A má­sik pe­dig, hogy éj­sza­ka a ga­rázs­me­ne­tek és a szol­gá­la­ti já­ra­tok mi­ért nem ve­szik fel az em­be­re­ket? Az­az, mi­ért nem le­het ezek­ből a bu­szok­ból egy éj­sza­ki busz­há­ló­za­tot szer­vez­ni?
Mun­ká­juk­hoz to­váb­bi sok si­kert kí­ván­va, tisz­te­let­tel: