Fris­sen ki­ne­ve­zett miniszterelökünk két­ség­te­le­nül új színt ho­zott köz­tár­sa­sá­gi hét­köz­nap­ja­ink­ba. Éjt nap­pal­lá té­ve avat hű­tő­al­kat­rész-gyá­rat, vesz részt érett­sé­gi ta­lál­ko­zón, lá­to­gat édes­any­já­hoz, egyez­tet ja­pán csá­szár­ral és hagy áll­va kor­mány­őr­sé­get. Len­dü­le­tét ér­tő szem­mel fi­gye­lik a saj­tó ke­gyet­len tol­lú mun­ka­tár­sai, s pró­bál­ják leg­alább meg­kö­ze­lí­tő­en vis­­sza­ad­ni olvasóiknak-nézőiknek-hallgatóiknak mind­azt a jót, amit Gyurcsány Fe­renc­től kap a nem­zet nap nap után.
A más­kor oly tá­vol­ság­tar­tó Fi­gye­lő „bal­ol­da­li tig­ris­nek” ti­tu­lál­ja Gyurcsányt, szer­kesz­tő­sé­gi vé­le­mé­nye sze­rint szín­re­lé­pé­sé­vel vé­get ért a poszt­kom­mu­niz­mus a ma­gyar po­li­ti­ka bal­ol­da­lán és azt sem mu­laszt­ják el tu­do­má­sunk­ra hoz­ni, hogy „ba­rá­ta­i­nak csak Fe­ri­ke”. A Nép­sza­bad­ság „Gyurcsány fel­ke­res­te édes­any­ját Pá­pán” tar­tal­mú írá­sai olya­nok, mint­ha va­la­mi bul­vár­lap szá­mol­na be egy va­ló­ság-show sztár­ról, vagy ép­pen a Beijing Daily a kí­nai fő­tit­kár­ról. A He­ti He­tes éles nyel­vű sztár­ja­it is cser­ben hagy­ja hu­mor­ér­zé­kük, ha a mi­nisz­ter­el­nök ke­rül szó­ba, ko­moly arc­cal tesz­nek hi­tet mel­let­te, szó­no­ki te­het­sé­gé­ről és talp­ra­esett­sé­gé­ről ára­doz­nak.
Pe­dig akad­nak itt olyan fej­le­mé­nyek, me­lyek né­hány éve, a Köz­tár­sa­ság ke­vés­bé idil­li idő­sza­ká­ban még min­den bi­zon­­nyal a populizmus és a dik­ta­tú­ra rém­kép­ét idéz­ték vol­na fel a most bol­do­gan tap­si­ko­ló ér­tel­mi­sé­gi­ek­ben. „In­kább egy­he­ti plusz nyug­díj, mint újabb fegy­ve­rek.” – így in­do­kol­ta a mi­nisz­ter­el­nök, hogy mi­ért nem tel­je­sí­ti Ma­gyar­or­szág jö­vő év­re vál­lalt NA­TO-kö­te­le­zett­sé­ge­it, me­lyek pri­o­ri­tá­sá­ról ed­dig a kon­szen­zus volt a meg­ha­tá­ro­zó po­li­ti­kai erők kö­zött. Ha­son­ló a hely­zet a jegy­bank-tör­vény ter­ve­zett mó­do­sí­tá­sá­val (ame­lyet for­má­li­san ugyan 3 kor­mány­pár­ti kép­vi­se­lő ter­jesz­tett az Or­szág­gyű­lés elé, ám lát­ha­tó­an bír­ja a kor­mány­zat tá­mo­ga­tá­sát), ami el­len az Eu­ró­pai Köz­pon­ti Bank tiltkozik. En­nek ré­vén Gyurcsány de­le­gál­hat­ná a kor­mány­tól el­vi­leg füg­get­len Jegy­bank Mo­ne­tá­ris Ta­ná­csa tag­ja­i­nak kö­zel fe­lét, a töb­bi­ek (az el­nök és az al­el­nök ki­vé­te­lé­vel) ki­ne­ve­zé­sé­hez pe­dig szin­tén szük­ség len­ne az egyet­ér­té­sé­re. Az el­len­zé­ki saj­tó­or­gá­num­ok diszkriminiációjáról és el­szi­ge­te­lé­sé­ről szó­ló nem hi­va­ta­los, több­ször cá­folt, de a gya­kor­lat­ban még­is ér­vé­nye­sü­lő kor­mány­za­ti el­ha­tá­ro­zás a de­mok­ra­ti­kus el­kö­te­le­zett­ség hi­te­lét erő­sí­ti. Egy kor­mány­dön­tés ér­tel­mé­ben bi­zo­nyos ese­tek­ben a mi­nisz­ter­el­nök egy­ma­ga is al­kot­hat jog­sza­bályt, az­az bo­csát­hat ki kor­mány­ren­de­le­tet, ami be­vett meg­ol­dás – ki­rá­lyok és dik­tá­to­rok ese­té­ben. Gyurcsány el­ső más­fél hó­nap­já­nak leg­szebb hú­zá­sa még­is egy ki­tün­te­tés, me­lyet sa­ját be­val­lá­sa sze­rint azért ado­má­nyo­zott egy idős, szo­ci­a­lis­ta kép­vi­se­lő­nek, mert be­teg­sé­ge el­le­né­re is be­ment az Or­szág­gyű­lés­be, hogy meg­sza­vaz­za őt mi­nisz­ter­el­nök­nek.
Gyurcsány Fe­renc szín­re­lé­pé­se óta a kor­mány­pár­ti vé­le­mény­for­má­lók meg­nyil­vá­nu­lá­sai egy­ér­tel­mű­en mu­tat­ják: nem az fájt ne­kik, hogy Or­bán úgy po­li­ti­zált, ahogy, ha­nem hogy nem az ő ol­da­lu­kon. Or­bán-irigy­sé­gük volt, amit most bol­do­gan kom­pen­zál­nak.