Európa jö­vő­je szem­pont­já­ból azon­ban az idei év leg­na­gyobb hor­de­re­jű stra­té­gi­ai kér­dé­sé­nek egy­ér­tel­mű­en a tö­rök csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok­ról ho­zan­dó de­cem­be­ri dön­tés ígér­ke­zik.

Négy év­ti­zed az in­teg­rá­ció ka­pu­já­ban
Tö­rök­or­szág és az Eu­ró­pai Kö­zös­sé­gek 1963-ban kö­töt­ték meg a tár­su­lá­si meg­ál­la­po­dást, amely tar­tal­maz­ta az EK-tag­ság­ra va­ló jo­go­sult­sá­got, az­az a tag­sá­gi pers­pek­tí­vát. An­ka­ra 1987-ben nyúj­tot­ta be hi­va­ta­los csat­la­ko­zá­si ké­rel­mét, 1996-ban lét­re­jött a vám­unió az Eu­ró­pai Unió és Tö­rök­or­szág kö­zött, kulcs­fon­tos­sá­gú­nak azon­ban az Eu­ró­pai Ta­nács 1999. évi hel­sin­ki dön­té­se bi­zo­nyult, amely alap­ján Tö­rök­or­szág tag­je­löl­ti stá­tuszt nyert. A 2002. de­cem­be­ri kop­pen­há­gai Eu­ró­pai Ta­nács-ülés vé­gül úgy ha­tá­ro­zott: ha a tag­ál­lam­ok a Bi­zott­ság je­len­té­se alap­ján úgy ér­té­ke­lik 2004-ben, hogy a tag­ság ún. kop­pen­há­gai po­li­ti­kai kri­té­ri­u­mai tel­je­sül­nek, ak­kor az Unió ha­la­dék­ta­la­nul meg­kez­di a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­so­kat Tö­rök­or­szág­gal. Az idén ok­tó­ber 6-án köz­zé­tett je­len­tés – no­ha meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy több te­rü­le­ten van­nak hi­á­nyos­sá­gok – ja­vas­la­tot tett a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok meg­kez­dé­sé­re. Az ún. Vé­le­mény (Avis) sze­rint Tö­rök­or­szág nagy elő­re­lé­pést tett a po­li­ti­kai re­for­mok te­rén, ugyan­ak­kor a jog­al­ko­tás és jog­al­kal­ma­zás te­rén to­váb­bi lé­pé­sek­re van szük­ség, pél­dá­ul a szó­lás­sza­bad­ság, val­lás­sza­bad­ság, a kín­zás ti­lal­ma, a nők és ki­sebb­sé­gek jo­gai te­kin­te­té­ben. Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság sze­rint ab­ban az eset­ben, ha a jel­zett hi­á­nyos­sá­go­kat ki­küsz­öbö­li, Tö­rök­or­szág ké­pes lesz tel­je­sí­te­ni a po­li­ti­kai kri­té­ri­u­mo­kat. Az Eu­ró­pai Bi­zott­ság 2005 vé­gé­től éven­te éves je­len­tést ké­szít az or­szág hely­ze­té­ről és ja­va­sol­hat­ja a tár­gya­lá­sok fel­füg­gesz­té­sét ab­ban az eset­ben, ha az em­be­ri jo­gok és alap­ve­tő sza­bad­ság­jog­ok so­ro­za­tos meg­sér­té­sét ál­la­pít­ja meg.
Ös­­sze­tett ki­hí­vás
Tö­rök­or­szág EU-csatlakozási pers­pek­tí­vá­ja stra­té­gi­ai ha­tár­kő az Eu­ró­pai Unió és a tel­jes eu­ró­pai kon­ti­nens jö­vő­je szem­pont­já­ból. E ha­tár át­lé­pé­se – vagy a vissza­hő­kö­lés – vá­lasz­út elé ál­lít­ja az Uni­ót. Ko­moly ki­hí­vást je­lent a dön­tés, amely­nek bo­nyo­lult­sá­gát a kö­vet­ke­zők­ben ki­ra­ga­dott né­hány szem­pont is meg­vi­lá­gít­ja.
A kul­tu­rá­lis és ci­vi­li­zá­ci­ós ér­ték­rend, va­la­mint az eu­ró­pai iden­ti­tás jö­vő­je szem­pont­já­ból a koc­ká­za­tok ös­­sze­tet­tek. Há­rom év­ti­zed­del ez­előtt az „eu­ró­pa­i­ság” ci­vi­li­zá­ci­ós, kul­tu­rá­lis ér­te­lem­ben is egy­ér­tel­mű volt. Ezen elő­ször a nyu­ga­ti ke­resz­tény­ség­hez tar­to­zó or­szá­go­kat ér­tet­ték, me­lyek ki­je­löl­ték e ci­vi­li­zá­ci­ós kör föld­raj­zi ha­tá­ra­it. A gö­rög, cip­ru­si csat­la­ko­zás nyi­tott a ke­le­ti ke­resz­tény­ség fe­lé, Tö­rök­or­szág csat­la­ko­zá­sá­val pe­dig meg­je­len­ne az el­ső muszlim or­szág az eu­ró­pai klub­ban.

A török csatlakozás fontos változást eredményezne az Unió belső hatalmi egyensúlyában

Ugyan­ak­kor az egy­ház és az ál­lam szét­vá­lasz­tá­sá­ra már a tö­rö­kök­nél is ko­ráb­ban sor ke­rült, Atatürk a sze­ku­la­ri­zált Fran­cia­or­szág al­kot­má­nyos struk­tú­rá­ját vet­te át. A ci­vi­li­zá­ci­ók ös­­sze­üt­kö­zé­sé­nek koc­ká­za­ta az Eu­ró­pai Uni­ón be­lül rá­adá­sul már nem csu­pán el­mé­le­ti kér­dés­ként, ha­nem tény­ként me­rül fel – l. a „foulard” (fej­ken­dő-) prob­lé­mát Fran­cia­or­szág­ban, vagy akár a tö­rök és kurd be­ván­dor­lók tár­sa­dal­mi in­teg­rá­ci­ó­já­nak ne­héz­sé­ge­it több má­sik ál­lam­ban. A kér­dés ke­ze­lé­sé­nek táv­la­tai jó­részt an­nak fé­nyé­ben mér­he­tők fel, hogy Tö­rök­or­szág­ban mi­lyen a nem muszlim kö­zös­sé­gek hely­ze­te, a nem tö­rök aj­kú­ak kul­tu­rá­lis, nyelv­hasz­ná­la­ti jo­ga­i­nak ér­vé­nye­sü­lé­se az ok­ta­tás­ban, a mű­sor­szó­rás­ban és ál­ta­lá­ban a min­den­nap­ok­ban. Kér­dé­ses, hogy az Unió eu­ró­pai ön­azo­nos­sá­gá­nak mi­ben­lé­te va­jon ve­szé­lyez­te­tet­tebb-e, ha a tö­rök mil­li­ók a töb­bi bel­ga, fran­cia stb. pol­gár­hoz ha­son­ló­an ott­hon gya­ko­rol­ják val­lá­su­kat? Va­jon a kul­tu­rá­lis sok­fé­le­ség, a tü­rel­mes­ség a muszlimokra nem vo­nat­ko­zik, füg­get­le­nül at­tól, hogy tör­zsö­kös eu­ró­pai or­szág­ban ki­sebb­ség­ben, vagy újon­nan csat­la­ko­zó­ban több­ség­ben van­nak?
Az Unió to­váb­bi fej­lő­dé­si pers­pek­tí­vá­ját, egy­sé­gé­nek fenn­tart­ha­tó­sá­gát is be­fo­lyá­sol­ja Tö­rök­or­szág eset­le­ges EU-tag­sá­ga. Tény, hogy a tö­rök csat­la­ko­zás erő­sí­te­né az Unió több­se­bes­sé­ges jel­le­gét, az­az egy­re ke­ve­sebb olyan te­rü­let len­ne az Uni­ó­ban, ahol az ös­­szes tag­ál­lam ré­sze­se az adott együtt­mű­kö­dés­nek. En­nek ered­mé­nye­képp egy­re tá­vo­labb ke­rül­né­nek a tag­ál­lam­ok egy­más­tól, és az Unió egy­sé­ge meg­gyen­gül­ne. Ezt a fo­lya­ma­tot azon­ban nem Tö­rök­or­szág eset­le­ges csat­la­ko­zá­sa vált­ja ki: az Eu­ró­pai Unió már je­len­leg is több­se­bes­sé­ges in­teg­rá­ci­ó­ként jel­le­mez­he­tő. Szá­mos olyan fon­tos po­li­ti­kai te­rü­let van, ahol az új tag­ál­lam­ok, vagy több ré­gi tag­ál­lam nem ré­sze­se az együtt­mű­kö­dés­nek ‑– hogy csak az eurózónára, vagy a schengeni együtt­mű­kö­dés­re utal­junk. Az Al­kot­má­nyos Szer­ző­dés tár­gya­lá­sai so­rán is meg­fi­gyel­he­tő volt, hogy erő­sö­dik a szán­dék olyan együtt­mű­kö­dé­si for­mák ki­ala­kí­tá­sá­ra, amely­ben a tag­ál­la-m­ok­nak csak egy kor­lá­to­zott kö­re vesz részt. A több­se­bes­sé­ges jel­leg erő­sö­dé­se ter­mé­sze­tes­nek ne­vez­he­tő egy olyan 25 ta­gú Uni­ó­ban, ame­lyet töb­bek kö­zött je­len­tős gaz­da­sá­gi-tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­gek jel­le­mez­nek. Így az­tán mi­nél kö­ze­lebb ke­rü­lünk Tö­rök­or­szág csat­la­ko­zá­sá­hoz, an­nál in­kább erő­söd­nek azok a tö­rek­vé­sek az Uni­ó­ban, ame­lyek a ki­sebb cso­port­ban tör­té­nő elő­re­ha­la­dás­ra tö­re­ked­nek.
Ami az Unió alap­el­ve­i­nek és ér­té­ke­i­nek ér­vé­nye­sü­lé­sét, a ko­hé­zió és a szo­li­da­ri­tás jö­vő­jét il­le­ti, ha Tö­rök­or­szág je­len­leg tag­ja len­ne az Uni­ó­nak, ak­kor egyes becs­lé­sek sze­rint az EU tel­jes költ­ség­ve­tés­ének (éves szin­ten je­len­leg kö­zel 100 mil­li­árd euró) mint­egy 25-30 szá­za­lé­kát kel­le­ne An­ka­ra szá­má­ra biz­to­sí­ta­ni. Ezért a tö­rök csat­la­ko­zás meg­erő­sít­he­ti a ko­hé­zió gyen­gí­té­sé­re, il­let­ve a szo­li­da­ri­tás je­len­tős csök­ken­té­sé­re irá­nyu­ló eset­le­ges jö­vő­be­li tö­rek­vé­se­ket az Uni­ón be­lül, ami el­ső­sor­ban a kö­zös me­ző­gaz­da­sá­gi po­li­ti­ka és re­gi­o­ná­lis po­li­ti­ka rész­le­ges renacionalizálását ered­mé­nyez­he­ti. A tö­rök csat­la­ko­zá­si pers­pek­tí­va eb­ben az eset­ben is in­kább alá­tá­maszt­hat­ja a fo­lya­ma­to­kat, nem pe­dig azok ki­vál­tó oka.
A tö­rök csat­la­ko­zás fon­tos vál­to­zást ered­mé­nyez­ne az Unió bel­ső ha­tal­mi egyen­sú­lyá­ban. Az Al­kot­má­nyos Szer­ző­dés­ben ja­va­solt új sza­va­za­ti rend alap­ján Tö­rök­or­szág ren­del­kez­ne a leg­na­gyobb for­má­lis be­fo­lyás­sal az­zal szá­mol­va, hogy már ma kö­zel 70, de két-há­rom év­ti­zed táv­la­tá­ban akár 85-90 mil­li­ós la­kos­ság­gal is ren­del­kez­het. A rend­szer alap­ján An­ka­ra dön­tés­ho­za­ta­li sú­lya a je­len­le­gi há­rom meg­ha­tá­ro­zó nagy tag­ál­lam zárt kö­ré­nek négy­szö­ge­sí­tés­ét ered­mé­nyez­né. A ne­gye­dik nagy­ha­ta­lom szín­re lé­pé­se az Unió bel­ső ha­tal­mi egyen­sú­lyá­nak át­ér­té­ke­lé­sét von­ná ma­ga után. A mi­nő­sí­tett több­sé­gi sza­va­zás 2009. no­vem­ber 1-jé­től ha­tá­lyos új meg­ha­tá­ro­zá­sa (az ún. „ket­tős több­ség”) alap­ján a né­pes tag­ál­lam­ok vi­szony­la­gos sú­lya min­den­faj­ta ko­a­lí­ció­kö­tés so­rán meg­nő a niz­zai sza­va­za­ti rend­hez ké­pest. Az Unió to­vább­fej­lő­dé­se szem­pont­já­ból kulcs­fon­tos­sá­gú, hogy az új rend­szer­ben a nagy tag­ál­lam­ok kön­­nyen ki­ala­kít­hat­nak blok­kol­ni ké­pes ko­a­lí­ci­ó­kat, szö­vet­sé­ge­ket, ami le­he­tő­vé te­szi, hogy ne szü­les­sen szá­muk­ra ked­ve­zőt­len dön­tés. (Hi­po­te­ti­ku­san Tö­rök­or­szág la­kos­sá­ga a 28 ta­gú Unió né­pes­sé­gé­nek mint­egy 13 szá­za­lé­kát ten­né ki a je­len­le­gi de­mog­rá­fi­ai ada­tok fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel. A dön­té­sek meg­aka­dá­lyo­zá­sá­hoz a jö­vő­ben az Unió né­pes­sé­gé­nek 35 szá­za­lé­ka szük­sé­ges.)
A tö­rök csat­la­ko­zás szá­mos glo­bá­lis geostratégiai, biz­ton­ság­po­li­ti­kai egyen­súly­ra gya­ko­rolt ha­tás­sal bír az energiaellátásellátás biz­ton­sá­ga, va­la­mint az új biz­ton­ság­po­li­ti­kai koc­ká­za­tok ke­zel­he­tő­sé­ge (drog, ter­ro­riz­mus, szer­ve­zett bű­nö­zés) te­kin­te­té­ben. Tö­rök­or­szág Eu­rá­zsi­á­ban a Bal­kán­ra, a Ka­u­ká­zus­hoz, a Per­zsa-öböl­höz és a Kö­zel­- és Kö­zép-Ke­let­re ve­ze­tő utak ta­lál­ko­zá­sá­nál he­lyez­ke­dik el, kul­tu­rá­lis ér­te­lem­ben pe­dig Kö­zép-Ázsia türk nyel­vű or­szá­ga­i­hoz kö­tő­dik. Ezen ré­gi­ók (in)stabilitása a hi­deg­há­bo­rú vé­ge óta még fon­to­sabb glo­bá­lis kér­dés­sé vált. Az Unió ben­ső­sé­ge­sebb vi­szo­nya Tö­rök­or­szág­gal híd­fő­ál­lást ké­pez­het ah­hoz, hogy ré­sze­sé­vé és ala­kí­tó­já­vá vál­jon az or­szág glo­bá­lis és re­gi­o­ná­lis stra­té­gi­ai hely­ze­té­ből fa­ka­dó elő­nyei ki­ak­ná­zá­sá­nak. Az Eu­ró­pai Unió há­rom kulcsországának ér­dek­kö­zös­sé­ge a tö­rök csat­la­ko­zá­si pers­pek­tí­va meg­erő­sí­té­sé­ben pe­dig ép­pen az ira­ki és per­zsa-öböl­ kő­olaj és más tér­ség­be­li föld­gáz- és olaj­tar­ta­lé­kok­hoz, il­let­ve kész­ter­mék-fel­ve­vő pi­a­cok­hoz va­ló köz­vet­len hoz­zá­fé­rés te­rén is­mer­he­tő fel egy­ér­tel­mű­en. Az EU-Oroszország kap­cso­la­tok vár­ha­tó­an szin­tén át­ér­té­ke­lőd­né­nek: a mai hely­ze­tet a két­ol­da­lú ala­pon tag­ál­la­mi ér­de­kek alap­ján ki­ala­kí­tott kap­cso­la­tok jel­lem­zik, és a volt szo­ci­a­lis­ta or­szá­gok­nak nem si­ke­rült el­fo­gad­tat­ni­uk a tag­ál­lam­ok­kal, hogy az orosz be­fo­lyás erő­sö­dé­se a ke­let-kö­zép-eu­ró­pai ré­gi­ó­ban ve­szé­lye­ket rejt­het ma­gá­ban mind a volt orosz ér­dek­szfé­rá­ba tar­to­zó or­szá­gok­ra, mind az EU egé­szé­re néz­ve. Az­ál­tal, hogy az EU ha­tá­rai a Ka­u­ká­zu­sig nyúl­ná­nak, sa­ját sta­bi­li­tá­sá­nak biz­to­sí­tá­sa mi­att is ér­de­kelt len­ne az ot­ta­ni vál­sá­gok ren­de­zé­sé­ben, ami köz­vet­len ér­dek­üt­kö­zést ered­mé­nyez­ne Orosz­or­szág­gal. To­váb­bá az­ál­tal, hogy Tö­rök­or­szá­gon ke­resz­tül az EU kön­­nyeb­ben hoz­zá­fér­het­ne a Per­zsa-öböl kő­olaj- és föld­gáz­kész­le­té­hez, Orosz­or­szág geo­po­li­ti­kai sú­lya le­ér­té­ke­lőd­ne.
A de­mog­rá­fi­ai, gaz­da­sá­gi mu­ta­tók vál­to­zá­sa, va­la­mint a geo­po­li­ti­kai té­nye­zők alap­ján meg­erő­söd­ne az Unió nem­zet­kö­zi sze­rep­vál­lalá­sa Tö­rök­or­szág csat­la­ko­zá­sá­val, a tö­rök csat­la­ko­zás­sal erő­söd­ne transzatlanti kö­te­le­zett­sé­ge. Az Egye­sült Ál­la­mok­tól kü­lön úton já­ró, önál­ló Eu­ró­pa ki­ala­kí­tá­sá­ra tö­rek­vő or­szá­gok le­he­tő­sé­gei szű­kül­né­nek Tö­rök­or­szág fel­vé­te­lé­vel, és na­gyobb esély nyíl­na az egyen­ran­gú part­ner­sé­gen nyug­vó kap­cso­la­tok szo­ro­sabb­ra fű­zé­sé­re az Egye­sült Ál­la­mok és az Eu­ró­pai Unió kö­zött.

Kü­lön­le­ges tag­ság?
Az Eu­ró­pai Unió ál­lam- és kor­mány­fői de­cem­ber 17-én egy­han­gú dön­tést hoz­nak a 41 éve na­pi­ren­den lé­vő kér­dés­ről ar­ról, hogy Tö­rök­or­szág­nak van-e he­lye Eu­ró­pá­ban. Az in­teg­rá­ció ed­di­gi öt bő­ví­té­si fo­lya­ma­tá­ban 19 or­szág­gal bő­vült az Unió. Min­den olyan or­szág, amel­­lyel meg­kez­dőd­tek a tár­gya­lá­sok, rö­vi­debb-hos­­szabb idő után az Unió tag­ja lett. (Ez alól csak Nor­vé­gia je­lent ki­vé­telt, ahol a csat­la­ko­zá­si tár­gya­lá­sok le­zá­rá­sát kö­ve­tő­en nép­sza­va­zá­son uta­sí­tot­ta el a la­kos­ság a be­lé­pést.) An­ka­ra ese­té­ben leg­alább tíz éves tár­gya­lá­si idő­szak­ra kell szá­mí­ta­ni. Nem zár­ha­tó ki az sem, hogy – ha ki­mon­dat­la­nul is – az Unió to­vább­fej­lő­dé­se és a tár­gya­lá­sok ered­mé­nyei alap­ján Tö­rök­or­szág va­la­mi­lyen spe­ci­á­lis tí­pu­sú tag­ság­gal ren­del­ke­zik majd.