A könyv­vá­sár szó hal­la­tán az em­ber­nek el­ső­re a jú­ni­u­si Vö­rös­mar­ty tér jut az eszé­be. Kis fa­há­zak kör­be-kör­be, sok jó könyv és né­hány rö­vid­nad­rá­gos író, akik ba­rá­ta­ik­kal egy mű­anyag­asz­tal mel­lett du­mál­nak és de­di­kál­nak. Frank­furt, Bu­da­pest test­vér­vá­ro­sa – más. Ad­va van hoz­zá a frank­fur­ti vá­sár kiállítóterülete, ami­nek a mé­re­tei egy ma­gunk­faj­ta pes­ti ká­vé­nya­ló­nak olyan sok­ko­ló­ak, mint Károlyinak a kommunisták. Egy-egy csar­nok­ban leg­alább há­rom-négy Mil­len­ni­um Fal­con is el­fér­ne. Emel­lett ez egy olyan könyv­vá­sár, ahol az utol­só két nap ki­vé­te­lé­vel, ami­kor a la­i­ku­sok is lá­to­gat­hat­ják a vá­sárt, nem le­het köny­ve­ket ven­ni. Ez egy szak­mai ta­lál­ko­zó, ahol a ki­adók egy­más­tól és egy­más­nak ad­ják-ve­szik a köny­vek ki­adá­si jo­gát, író­kat szer­ződ­tet­nek, il­let­ve üz­le­te­ket köt­nek ter­jesz­tők­kel, nyom­dák­kal.

Nálunk az elmaradhatatlan Puszta-könyvek mellett a külföldön népszerű magyar írók több nyelvre lefordított könyvei töltötték meg a polcokat

Köz­ben per­sze for­gó­szín­pad­sze­rű­en több ezer elő­adás, ren­dez­vény és mű­sor kö­ve­ti egy­mást, a né­met pre­ci­zi­tás je­gyé­ben. Bár lé­te­zik a lon­do­ni Book Fa­ir és new yorki BookExpo, Gu­ten­berg ha­gyo­má­nya­i­hoz hű­en a frank­fur­ti a leg­na­gyobb könyv­vá­sár a vi­lá­gon.
Ahogy öt év­vel ez­előtt Ma­gyar­or­szág volt a vá­sár dísz­ven­dé­ge, úgy most az arab vi­lág ka­pott meg­hí­vót, hogy be­mu­tat­koz­zon a vi­lág leg­ran­go­sabb köny­ves ta­lál­ko­zó­ján. Ti­zen­ki­lenc arab ál­lam fo­gad­ta el az in­vi­tá­lást (Lí­bia és Ku­va­it ma­radt tá­vol), hogy kü­lön csar­nok­ban mu­tas­sa be leg­si­ke­re­sebb író­it és leg­szebb ki­ad­vá­nya­it. Emí­rek és ál­lam­fők, írók és mű­vé­szek ad­ták egy­más­nak a ki­lin­cset, hogy meg­nyis­sa­nak, ár­kot te­mes­se­nek, koc­cint­sa­nak és te­gye­nek azért, hogy a muszlim, arab és ter­ro­ris­ta sza­vak az utób­bi évek­ben meg­szo­kott ös­­sze­csen­gé­sén vál­toz­tas­sa­nak. A ren­de­ző­kön sem­mi sem mú­lott, hi­szen a mu­zul­mán ima­te­rem mel­lett, kü­lön sát­rat kap­tak a fel­lé­pő arab mű­vé­szek és kü­lön sá­tor ju­tott az arab or­szá­gok tár­gyi kul­tú­rá­ját be­mu­ta­tó ki­ál­lí­tá­sok­nak. Vol­tak per­sze olyan or­szá­gok, ame­lyek az au­ten­ti­kus és a vá­sár sza­va­kat ko­mo­lyan vet­ték, és az or­szá­gu­kat be­mu­ta­tó pa­vi­lon­ban ba­zárt ren­dez­tek be, ahol euróval ugyan, de az arab vá­ro­sok Medináját idé­ző­en le­he­tett al­ku­doz­ni sál­ra, sző­nyeg­re, ezüst amu­lett­re, vagy akár ókor­inak tű­nő pénz­re.
A né­me­tek ka­ra­kán mó­don ra­gasz­kod­tak a pár­tat­lan­sá­guk­hoz is. Mert bár a Si­mon Wisenthal köz­pont több arab ki­adá­sú Iz­ra­el­lel és a zsi­dó ál­lam­mal fog­lal­ko­zó könyv mi­att an­ti­sze­mi­tiz­mus vád­já­val fel­je­len­tést tett a né­met ál­lam­ügyész­sé­gen, a né­me­tek mind­egyik ki­fo­gá­solt könyv ki­ál­lí­tá­sát en­ge­dé­lyez­ték a vá­sá­ron.
Ha nem is dísz­ven­dég­ként (mint öt éve), de mi ma­gya­rok is ott vol­tunk, a ke­let-eu­ró­pai blokk­ban, egy csar­nok­ban fe­ke­te Af­ri­ká­val és a Kö­zel­-Ke­let né­hány ki­adó­já­val. A kre­a­tív meg­ol­dá­so­kat nél­kü­lö­ző ma­gyar pa­vi­lon mel­lett fel­tű­nő volt Szer­bia-Mon­te­neg­ró be­mu­tat­ko­zá­sa; ők vi­szony­lag nagy kiállítóterületet vá­sá­rol­tak ma­guk­nak, de ál­ta­lá­nos meg­le­pe­tés­re el­fe­lej­tet­ték köny­vek­kel fel­töl­te­ni a stand­ju­kat. Sze­gény Ivó Andric.
Ná­lunk az el­ma­rad­ha­tat­lan Pusz­ta-köny­vek mel­lett a kül­föld­ön nép­sze­rű ma­gyar írók több nyelv­re le­for­dí­tott köny­vei töl­töt­ték meg a pol­co­kat. Ami egy ha­zánk­fia szá­má­ra ér­de­kes le­he­tett, az az, hogy Tö­rök Mik­lós­nak kö­szön­he­tő­en a Kon­ti­nen­sek ta­lál­ko­zá­sa cím­mel négy ame­ri­kai-, ti­zen­két ka­na­dai-, két auszt­rál- és egy argentín–magyar szer­ző ál­lít­hat­ta ki köny­ve­it a nem­ze­ti stan­don, va­la­mint iga­zi könyv­cse­me­ge­ként itt volt egy svéd nyelv­re le­for­dí­tott Jó­zsef At­ti­la is. Emel­lett most elő­ször ren­dez­tek a ma­gyar stan­don iro­dal­mi prog­ra­mo­kat, így több ha­zai író, Bódis Krisz­ta, Da­los György, Vá­mos Mik­lós, Zilahy Pé­ter is be­mu­tat­koz­ha­tott.
Per­sze ma­gyar szem­pont­ból az 56. frank­fur­ti könyv­vá­sár leg­ki­emel­ke­dőbb ese­mé­nye Es­ter­házy Pé­ter Bé­ke-dí­ja volt.
Prof. dr. Michael Naumann, a Die Ze­it he­ti­lap ki­adó­ja és fő­szer­kesz­tő­je hos­­szú mél­ta­tó be­szé­de vé­gén a kö­vet­ke­ző­ket mond­ta Esterházyról Esterházynak.
„Mind­azok­nak is sze­ret­nék gra­tu­lál­ni, akik az Ön mű­ve­it a ma­gyar nyelv lu­xus­lak­osz­tá­lyá­ból ki­csa­lo­gat­ták ko­runk vi­lág­iro­dal­má­nak po­rond­já­ra, te­hát azok­nak, akik az Ön szel­le­mes szö­ve­ge­it tol­má­csol­ták, a lek­to­rok­nak és könyv­ki­adók­nak, a köny­vek gyár­tó­i­nak és a ki­adók ügy­nö­ke­i­nek, a könyv­ke­res­ke­dők­nek és ter­mé­sze­te­sen min­de­nek­előtt – az ol­va­sók­nak. Ám mind­azok, aki­ket most fel­so­rol­tam, Höl­gye­im és Ura­im, önök­kel és ve­lem együtt kö­szö­net­tel ha­jol­nak meg Es­ter­házy Pé­ter előtt.” Egyet­ér­tünk.

Te­rü­let: 170.000 m2 – 10 db csar­nok
Idő­pont: 2004. ok­tó­ber 6–10.
Ki­ál­lí­tók: 6.691 ki­ál­lí­tó kö­zül 2.809 né­met ki­adó 3.882 kül­föl­di
Or­szá­gok: 110 ál­lam
Ki­ál­lí­tott köny­vek: 350.000 db
Ven­dég írók: 1000 fő
Ren­dez­vé­nyek: 3000 db
Lá­to­ga­tók: 300.000 fő
Jö­vő évi dísz­ven­dég: Ko­rea, 2005. ok­tó­ber 18-23.