Sántha At­ti­la: Szé­kely szó­tár
Ha­vas ki­adó

Ez a Sántha: az a Sántha, de egy má­sik igény. Aki en­nek a szé­kely ra­bon­bán­nak a ver­se­it is­me­ri, az nem le­pő­dik meg a Szé­kely szó­tár meg­je­le­né­sén, aki meg nem is­me­ri, azt gon­dol­ja, va­la­ki már megint a fe­jé­re csa­pott, hogy meg­van a nagy öt­let. De nem baj: ez tényleg nagy ötlet. Még akkor is, ha már jelent meg róla olyan írás: minek ez, hiszen a székely nem külön nép (hát persze hogy nem, tennénk hozzá: ezért is nem Székely-magyar szótár a címe...) Nos, akár­men­­nyi­re fogy is majd Sántha köny­ve pi­li­ses pogány-keresztények ked­venc köny­ves­bolt­ja­i­ban, akár­men­­nyi­re is sze­re­tik majd ha­lom­ra a De­mok­ra­tá­ban – ez ne szeg­je ked­vün­ket: a Szé­kely-szó­tár nem szak­mai meg­kö­ze­lí­té­sű (és ta­lán épp ezért), ol­vas­má­nyos, sze­ret­he­tő, de­rűs, itt-ott egész­sé­ge­sen trá­gár szó­sze­det. A szer­ző évek óta gyűj­tö­ge­ti a szé­kely sza­va­kat a transindex.ro egyik lerakatában; ér­kez­tek sza­vak Ame­ri­ká­ból is, Nyu­gat-Ma­gyar­or­szág­ról is, Fel­vi­dék­ről is – an­­nyi de an­­nyi, hogy már ki kel­lett ad­ni, mi­e­lőtt le­fagy a vi­lág­há­ló. A vég­ered­mény egy hu­mor­tól és élet­kedv­től ki­csat­ta­nó, bá­jos alap­mű, amely­nek a foly­ta­tá­sa egy­ér­tel­mű, hi­szen a gyűj­tés foly­ta­tó­dik.