Bár Dé­vé­nyi Ti­bor­ról az a kép ala­kult ki, hogy ő min­den gyer­mek jó­sá­gos apu­ká­ja, so­kan még azt is meg­kér­dő­je­le­zik, ért-e egy­ál­ta­lán a gye­re­kek­hez. Kri­ti­ku­sa­i­nak ab­ban az eset­ben len­ne iga­za, ha Ti­bi bá­csi a sa­ját gye­re­ke­i­nek is min­dent el­in­téz­ne. Ám ő nem ke­ve­ri ös­­sze a ne­ve­lést egy té­vé­mű­sor­ral. (Kis­ke­gyed, 2004 jú­li­us 6., 8-9.o.)

Még sze­ren­cse.

Ha pél­dá­ul egy hölgy a Má­rió és a va­rázs­lót sze­ret­né aján­dé­koz­ni a fér­jé­nek, el­hí­vom hoz­zá Má­ri­ót, a har­mo­ni­kást és Ungár Ani­kót, a bű­vészt. Ez egy jó po­én, és a le­vél­író kí­ván­sá­ga is tel­je­sül.

Na­hát, Ti­bi bácsi…

Jött az öt­let: le­gyen a mű­sor cí­me: Ti­bi bá­csi. A cím­sze­rep­lő sze­rint ez len­ne az ego­iz­mus csú­csa, úgy­hogy hoz­zá­il­lesz­tet­te az elintézit.

Egy igazi sztár nem engedheti meg magának az egoizmus csúcsát.

Az el­múlt há­rom év­ben (…) ha gyer­mek­mű­sort nem is, gye­re­ket csi­nál­tam.

In­kább gye­re­ket, Ti­bi bá­csi!

Ami­kor az óvónénik ar­ról be­szél­get­tek, va­jon lesz-e elég pénz az is­ko­la ta­ta­ro­zá­sá­ra, Da­ni­kám oda­ment hoz­zá­juk és így szólt: Ne tessenek iz­gul­ni, apu­kám a Göncz Ár­pád ba­rát­ja, ve­le ké­szí­tett ri­por­tot, el lesz in­téz­ve a ta­ta­ro­zás. Azt hit­te, min­den­ha­tó va­gyok.
Csak sem­mi sze­rény­ke­dés!
Ak­kor jöt­tem rá, hogy van­nak olyan kí­ván­sá­gok, ame­lye­ket nem le­het tel­je­sí­te­ni. Juszt Lász­ló eset­leg va­ló­ban el tud in­téz­ni min­dent, én vi­szont szó­ra­koz­tat­ni aka­rom az em­be­re­ket.

Ket­ten együtt pe­dig cso­dá­ra is ké­pe­sek.