Borászberkekben már a nyá­ron fel­iz­zot­tak a ke­dé­lyek, ami­kor is ki­de­rült, hogy a Fel­vo­nu­lá­si té­ren el­ső al­ka­lom­mal meg­ren­de­zen­dő Bor­fa­lu szer­ve­zői is a Bor- és Pezs­gő­fesz­ti­vál meg­szo­kott hét­vé­gé­jé­re idő­zí­tet­ték be­mu­tat­ko­zá­su­kat. A Ma­gyar Sző­lő- és Bor­kul­tú­ra Kht. pert he­lye­zett ki­lá­tás­ba a Bor­fa­lu szer­ve­zői el­len, an­nak jel­leg­bi­tor­ló mi­vol­ta mi­att, a je­len­tő­sebb bo­rász-szer­ve­ze­tek pe­dig el­ha­tá­ro­lód­tak a vá­ros­li­ge­ti tör­té­né­sek­től.

A Vár­ban a hely­zet vál­to­zat­lan
Ta­va­lyi last minute ta­pasz­ta­la­ta­ink­ból okul­va idén idő­ben ér­ke­zünk a Vár­ba. A be­lé­pő­vá­sár­lást még min­dig nem si­ke­rült tel­je­sen prob­lé­ma­men­tes­sé ten­ni, a kü­lön­bö­ző jegy­áru­sí­tó pa­vi­lo­nok­nál ki­ala­kult so­rok meg­le­he­tő­sen nagy szó­rást mu­tat­nak, míg az egyik­nél ne­gyed­órát kelle vár­ni, ad­dig a szem­fü­le­seb­bek 2 perc alatt meg­kap­hat­ják kós­to­ló­po­ha­ru­kat és két kós­to­ló­je­gyü­ket 1200 Ma­gyar Fo­rint el­le­né­ben. A csuk­lók­ra a Szi­ge­tet idé­ző na­rancs­sár­ga kar­sza­lag ke­rül, majd ne­ki­vá­gunk az el­ső kül­de­tés­nek, a to­váb­bi kós­to­ló­je­gyek fel­haj­tá­sá­nak. A ka­pu­kon be­lül a ko­ráb­bi évek­ben meg­szo­kott zsú­folt­ság fo­gad, pe­dig mint­ha idén is nőtt vol­na a fesz­ti­vál ál­tal be­la­kott te­rü­let. Ki­tar­tó ke­res­gé­lés után si­ke­rül ta­lál­nunk egy in­for­má­ci­ós pul­tot és be­sze­rez­ni még pá­rat a 80 fo­rin­tos egy­ség­árú ti­ket­tek­ből.

Egyszerű vonalvezetés

A Bu­dai Vár te­ra­sza­in pe­zseg az élet, a nagy­szín­pa­don a Benkó Di­xi­e­land ad kon­cer­tet, né­hány fel­ka­pot­tabb ter­me­lőt sza­bá­lyo­san ost­rom alá vesz a nagy­ér­de­mű, más­hol még ar­ra is van idő, hogy a kí­ván­csi bor­ba­rát pár szót vált­son a por­té­ká­ját kí­ná­ló bo­rás­­szal. A tö­meg egyik do­mi­náns hul­lá­mát kö­vet­ve a to­ka­ji pin­cé­sze­tek­nél kö­tünk ki, a Babits-Pincészet bor­lap­ját bön­gész­ve meg­akad a sze­münk egy To­ka­ji Cuveén (Kin­csem-dű­lő), s a nagy­köny­vek jótanácsai el­le­né­re el­csá­bu­lunk: egy vi­szony­lag kön­­nyed édes bor­ral in­dí­tunk, ama­tőr íz­le­lő­bim­bó­ink meg­elé­ge­dé­sé­re. Köz­ben az egyik szom­szé­dos pa­vi­lon­nál meg­is­mer­ke­dünk a To­ka­ji For­dí­tás­sal, ami csak szá­munk­ra je­lent új­don­sá­got, a Tokaj-Hegyalján ko­moly ha­gyo­má­nyok­kal bír, hogy ki­áz­tat­ják az aszú­sze­me­ket fe­hér­bor­ban. Vér­sze­met ka­punk, rög­tön két pin­cé­szet For­dí­tá­sá­ból is kós­to­lót ké­rünk, hogy ös­­sze­mér­hes­sük őket. A Lenkey Csa­lád For­dí­tá­sa jó, a Heidrich Pin­céé pe­dig na­gyon jó, mind­ket­tő az aszúk­ra em­lé­kez­tet, de kön­­nye­debb és já­té­ko­sabb a Bo­rok Ki­rá­lyá­nál.
Né­hány ízsemlegesítő fa­lat­ka után né­mi­képp más vi­zek­re eve­zünk, a Szent György-he­gyi BioVitis Pin­ce szür­ke­ba­rát­já­val foly­tat­juk, ami nem is okoz csa­ló­dást fa­nya­rabb, de még­is gyü­möl­csös ízé­vel. A tö­ki Nya­kas Pin­ce pult­já­nál dí­szes ok­le­vél hir­de­ti Bu­dai Selection Chardonnay Barrique bo­ruk pá­ri­zsi di­a­da­lát, ta­lán en­nek íze il­lik leg­job­ban a kis­sé már hű­vös­re for­du­ló koraőszi es­te han­gu­la­tá­hoz. Hir­te­len fel­lel­ke­sü­lés­ből kí­sér­le­tet te­szünk egy ha­ma­ro­san in­du­ló bor­szak­lap elő­fi­ze­té­sé­re (egy adat­lap ki­töl­té­sét kö­ve­tő­en ígé­re­tet ka­punk, hogy na­po­kon be­lül te­le­fo­non meg­ke­res majd mun­ka­tár­suk, de az­óta is hi­á­ba vár­juk hí­vá­sát), majd bú­csú­zó­ul még te­szünk egy lá­to­ga­tást a ma­gát „a kék­fran­kos fő­vá­ro­sa­ként” hir­de­tő sop­ro­ni Lővér Pin­ce stand­já­nál, ahol rend­kí­vül prak­ti­kus mó­don 1 ku­pon el­le­né­ben mér­nek tény­leg épp csak kós­to­ló­nyi men­­nyi­sé­get is, a más­hol alap­ér­tel­me­zett fél-egy de­ci­vel szem­ben. Tes­tes Cabernet Sauvignonuk így is ren­de­sen a fe­jünk­be száll, még a Lánc­hí­don sé­tál­va is érez­zük ha­tá­sát, mi­köz­ben a ke­zük­ben fesz­ti­vá­los po­ha­rat him­bá­ló, an­dal­gó pá­ro­kat ke­rül­get­jük.

Ol­csót drá­gán

Nem egé­szen 48 órá­val ké­sőbb a Demsz­ky Gá­bor fő­véd­nök­sé­gé­vel meg­ren­de­zett Fel­vo­nu­lá­si té­ri el­ső ma­gyar bor­fa­lut vesz­­szük cél­ba. A be­ju­tás itt zökkenőmentesebb, egy­részt a sok pénz­tár­nak, más­részt a ke­vés­bé sok ven­dég­nek kö­szön­he­tő­en. Ta­lán az el­túl­zott árak­nak, eset­leg a nagy­vá­ro­si han­gu­lat­nak, vagy a Bor­fesz­ti­vál el­szí­vó ha­tá­sá­nak kö­vet­kez­mé­nye, hogy ta­pasz­ta­la­ta­ink sze­rint nem túl so­kan ke­res­ték fel a ke­vés­bé is­mert sző­lős­gaz­dák új­don­sült se­reg­szem­lé­jét. Fi­nom vo­nal­ve­ze­té­sű, a vár­be­li­nél szeb­ben meg­ter­ve­zett po­hár jár a VI. ke­rü­le­ti sé­tá­hoz, de ez az egyet­len kel­lék, ami öreg pin­cék tölgy­fa­hor­dós han­gu­la­tát idé­zi.
Nem ne­vez­he­tő kü­lö­nö­seb­ben gaszt­ro­nó­mi­ai en­te­ri­őr­nek az ING Bank és az egy­ko­ri MSZOSZ-szék­ház ár­nyé­ká­ban le­ke­rí­tett flasz­ter­sáv sem. A má­jus el­se­jé­ket idé­ző hely­szí­nen ez­út­tal a Fradi-Újpest ös­­sze­csa­pá­sok el­en­ged­he­tet­len kel­lé­ke, az acél­kor­don tart­ja tá­vol a nem fi­ze­tő ven­dé­ge­ket, a meg­ter­mett szekuritisek is a fo­ci­mec­­cs-vonalat erősítik. A Fel­vo­nu­lá­si tér két­ség­te­len elő­nye ugyan­ak­kor, hogy tá­ga­sak a stan­dok, nem kell egy­más sar­ká­ra ta­pos­ni és akár ül­ve is el­fo­gyaszt­hat­juk itó­kán­kat. Hogy mit ke­res a lán­gos­sü­tő meg a fagyis la­kó­ko­csi a hely­szí­nen, azt mind­ad­dig csak ta­lál­gat­juk, míg ta­núi nem le­szünk egy mar­káns, „Na srá­cok, helló, én el­me­gyek fagyizni, amíg ti bo­roz­tok!” ál­lás­fog­la­lás­nak. A kö­zön­ség meg­le­he­tő­sen ve­gyes, az at­lé­tás-ba­se­ball­sap­kás ar­cok­tól az el­ré­ve­dő te­kin­te­tű, kö­zép­osz­tály­be­li ér­tel­mi­sé­gi­e­kig sok­fé­le em­ber elő­for­dul.
Le­szá­mít­va a bo­rok Suzukiját elő­ál­lí­tó etyeki Lics pin­cé­sze­tet, egye­dül Szeremley Hu­ba az is­mert (és el­is­mert) bo­rász gon­dol­ta úgy, hogy he­lye van vá­ros­li­ge­ti so­ka­da­lom­ban. A földmíves, szőlőmíves ala­ku­lat szék­há­zát ki­ló­ra meg­vá­sár­ló hob­bi­ker­tész ne­ve nem csak a la­pok be­ha­ran­go­zó cik­ke­i­ben je­lent meg, pin­cé­sze­te önál­ló pult­tal te­szi tisz­te­le­tét a must­rán. Mi azon­ban csal­ha­tó szi­mat­tal a zánkai Lí­dia bor­ház stand­já­nál vár­juk a meg­vál­tást. Vesz­tünk­re. A ké­sői szü­re­te­lé­sű olasz­riz­ling ár-ér­ték ará­nya olyan ki­bé­kít­he­tet­len el­len­tét­be ke­ve­re­dett egy­más­sal, hogy még a rá­kül­dött tűr­he­tő vil­lá­nyi vö­rös sem tud­ta csil­la­pí­ta­ni a konf­lik­tust. Az ezer­fo­rin­tos jegy és az 50 fo­rin­tos kós­to­ló­je­gyek egyéb­ként is azt a csa­ló­ka lát­sza­tot kel­tik, hogy spó­ro­lunk a Bor­fesz­ti­vál ára­i­hoz ké­pest, de a jobb bo­ro­kért el­kért egész kö­teg­nyi ti­kett gyor­san ki­jó­za­nít. Még ezt is übereli a la­ci­kony­ha, ahol két csoffadt csir­ke­com­bért, egy adag ha­sáb­bur­go­nyá­ért és né­mi ko­vá­szos ubor­ká­ért 1900 fo­rin­tot kér­nek el, egy szál sült kol­bászt 800 fo­rin­tért vesz­te­get­nek.
A ne­ga­tív in­ge­rek ára­da­tát né­mi­képp el­len­sú­lyoz­za a Száz­ta­gú Ci­gány­ze­ne­kar vir­tu­óz pro­duk­ci­ó­ja és Pá­lin­kás Já­nos pin­cé­sze­té­nek jól si­ke­rült Cabernet Sauvignonja. Más pin­cé­sze­tek­nél az íz­le­tes bor­ban rej­lő örö­mö­ket si­ker­rel vág­ják tönk­re a ki­szol­gá­lás mi­nő­sé­gé­vel: mi­e­lőtt Bu­dá­nyi Já­nos Hegy­al­ja Kin­cse fan­tá­zia­ne­vű, '95-ös édes sza­mo­rod­ni­ját töl­tet­nénk po­ha­runk­ba, meg­kér­jük a pult­nál tüs­tén­ke­dő höl­gyet, hogy öb­lít­se ki be­lő­le a vö­rös­bor nyo­ma­it. Az asz­­szony­ság gyors pil­lan­tást vet a po­hár­ra, majd meg­nyug­tat, nem kell öb­lí­te­ni, hi­szen „ez így van engedélyezve”. A sza­mo­rod­ni amúgy esz­mé­nyi, ne­künk ez íz­lett a leg­job­ban a Bor­fa­lu­ban. A ha­tó­sá­gok irán­ti nagy­ra­be­csü­lé­sün­ket kí­ván­juk ki­fe­jez­ni, ami­kor meg­je­gyez­zük, hogy a negy­ven ki­ál­lí­tó pin­cé­szet kö­zött egye­dü­li be­avat­ko­zó­ként stan­dot fog­lalt ma­gá­nak a VPOP is. Vég­re egy pa­rancs­nok­ság, mely fel­is­mer­te a kap­cso­ló­dó je­len­lét­ben rej­lő pr-lehetőségeket, egy­szer­smind üzent az al­vi­lág­nak: raj­ta a sze­münk min­den zár­jegy nél­kü­li pa­lack­nya­kon. A Bor­fa­lu­ból tá­vo­zó­ban az egyik elé­ge­det­len kol­lé­ga a po­hár ri­tu­á­lis ös­­sze­tö­ré­sét in­dít­vá­nyoz­za, de az­tán hagy­ja ma­gát le­be­szél­ni e szi­go­rú íté­let­ről.

Sum­ma sum­ma­rum

Min­den jó, ha jó a vé­ge: mind­két bo­rá­sza­ti ren­dez­vény il­le­té­ke­sei elé­ge­det­ten nyi­lat­koz­tak az idei for­ga­lom­ról, a Bor­fesz­ti­vál­ra 70 ez­ren lá­to­gat­tak ki (60 ez­ren a Vár­ba, 10 ez­ren Szent­end­ré­re), a Bor­fa­lu ese­té­ben több­tíz­ezer lá­to­ga­tó­ról be­szél­nek a szer­ve­zők. Erő­sen szub­jek­tív ál­lás­pon­tunk sze­rint a Bor­fesz­ti­vál és a Bor­fa­lu ös­­sze­ha­son­lí­tá­sá­ból egy­ér­tel­mű­en előb­bi ke­rül ki győz­te­sen, de utób­bi is örül­het rész­si­ke­rek­nek, pél­dá­ul az on-line je­len­lét és az ar­cu­la­ti ele­mek ki­dol­go­zott­sá­ga te­rén.