OFFLINE | téma |
Szakszervezet-sirató • Mélyponton az MSZOSZ megítélése
Érdekvédők
(2004. szeptember)
2002. má­jus 1-jén Medgyessy és Kiss Pé­ter lá­to­ga­tást tet­tek a ma­já­li­so­zó szak­szer­ve­ze­tek sát­ra­i­nál. A
nap­me­leg­től tik­kadt szak­szer­ve­ze­ti­sek ki­tö­rő ová­ci­ó­val fo­gad­ták Péteréket,
kik­nek ott és akkor igen fon­tos dol­guk volt.

ö­szö­ne­tet jöt­tek tol­má­csol­ni,
mi­vel – ahogy Kiss Pé­ter
el­mon­dot­ta – a par­la­men­ti vá­lasz­tást a szak­szer­ve­ze­tek se­gít­sé­ge nél­kül
alig­ha nyer­het­ték vol­na meg. Kiss
ké­sőbb egy ki­csit pon­to­sí­tott: nem
nyer­het­tek vol­na a szak­szer­ve­ze­tek,
fő­ként a Ma­gyar Szak­szer­ve­ze­tek
Or­szá­gos Szö­vet­sé­ge (MSZOSZ), azon be­lül is a Vas­uta­sok Szak­szer­ve­ze­te nél­kül.
Kiss Pé­ter kan­cel­lá­ria­mi­nisz­ter
ve­zet­te, hát­or­szá­gát is je­len­tő Bal­ol­da­li Plat­form Tö­mö­rü­lés ge­rin­cét most is a fő­ként az MSZOSZ-hez tar­to­zó
szak­szer­ve­ze­tek, volt és je­len­le­gi
szak­szer­ve­ze­ti ve­ze­tők je­len­tik. A
plat­form el­nök­sé­gé­ben meg­ta­lál­hat­juk Kor­dás Lász­lót, az MSZOSZ al­el­nök­ét, Sző­ke Ká­rolyt, az
MSZOSZ-tag­szer­ve­zet Va­sas
Szak­szer­ve­ze­ti Szö­vet­ség el­nö­két,
Va­dász Já­nos volt KKDSZ ve­ze­tőt
(je­len­leg a köz­szol­gá­la­ti re­for­mért
fe­le­lős kor­mány­meg­bí­zott) és Már­kus Im­rét, a szin­tén MSZOSZ-tag­szer­ve­zet Vas­uta­sok Szak­szer­ve­ze­te ko­ráb­bi
ve­ze­tő­jét (je­len­leg a MÁV
fel­ügye­lő-bi­zott­sá­gá­nak el­nö­ke, a
vas­út­tár­sa­ság tár­sa­dal­mi
kap­cso­la­to­kért fe­le­lős mi­nisz­te­ri
biz­to­sa).

Ez a harc lesz a vég­ső;?
A szak­szer­ve­ze­tek 2002. má­jus 1-jén vég­re úgy érez­het­ték: vé­get ért a 12 éves ves­­sző­fu­tás, az em­be­rek­nek több, ne­kik még több pénz jut, és
po­zí­ci­ó­ból is lesz elég. Az MSZP
ugyan­is a po­li­ti­kai kam­pány
mun­ka­he­lyek­re va­ló be­vi­te­lé­ért
cse­ré­ben so­kat ígért. Még azt a csa­lit is be­dob­ta, hogy két­szin­tű par­la­men­ti rend­szert ve­zet be, ahol az al­só­ház­ba a szak­szer­ve­ze­tek ve­ze­tői ala­nyi jo­gon jut­nak be. Ez pe­dig túl­élést je­len­tett
vol­na ar­ra az eset­re, ha ki­fut a ta­laj a
lá­buk alól.
En­nek ugyan­is nem cse­kély az esé­lye. Míg Ma­gyar­or­szá­gon 1990-ben 83,1% volt a szak­szer­ve­ze­ti ta­gok
mun­ka­vál­la­lók kö­zöt­ti ará­nya,
2000-ben en­nek már csak ke­ve­sebb, mint egy­ne­gye­de, 19,7%, ma pe­dig
vél­he­tő­en en­nél is ke­ve­sebb. A
szak­szer­ve­ze­ti ve­ze­tők kö­re
mind­eköz­ben alig vál­to­zott, csak a
ha­lál, egy-egy túl nagy­ra nőtt
in­gat­lan­bot­rány vagy egy ko­mo­lyabb po­li­ti­kai kar­ri­er ígé­re­te moz­dí­tot­ta ki őket a fa­ra­gott dió­fa-asz­tal mö­gül.
Mi­köz­ben te­hát kö­zel an­­nyi éhes száj van, mint 14 év­vel ez­előtt, a tag­díj­fi­ze­tő szak­szer­ve­ze­ti ta­gok szám­ará­nyá­ban a foglalkoztatotti lét­szám csök­ke­né­se
mi­att a fent em­lí­tett­nél is sok­kal
sú­lyo­sabb a vesz­te­ség.
Szak­szer­ve­ze­ti szem­szög­ből en­nél is ag­gasz­tóbb, de sok­kal ös­­sze­tet­tebb ké­pet mu­tat a jö­vő. A KSH 2001-es
fel­mé­ré­se sze­rint a 19,7%-os tag­ság de­rék­ha­dát a 40-54 éve­sek ad­ták, a 20-24 éves kor­osz­tály­ban 7,9%-os, a 25-29 éve­sek kö­zött pe­dig 12,7%-os volt a szer­ve­zett­ség. Ez azt je­len­ti, hogy az évek mú­lá­sá­val gyors ütem­ben csök­ken a tag­lét­szám. A po­ten­ci­á­lis
ki­lé­pők ará­nya is nagy, mi­vel
mind­ös­­sze az ös­­szes fog­lal­koz­ta­tott 13,5%-a ítél­te ked­ve­ző­nek a
szak­szer­ve­ze­tek sze­re­pét, az­az még a va­ló­szí­nű­sít­he­tő ta­gok kö­zött is tíz­ből há­rom nem tart­ja hasz­nos­nak a
szak­szer­ve­ze­te­ket!
A leg­ked­ve­zőbb szer­ve­zett­ség és
meg­íté­lés a köz­szol­gá­la­ti szfé­rá­ban van, ahol a Szak­szer­ve­ze­tek
Együtt­mű­kö­dé­si Fó­ru­ma (SZEF) és az Ér­tel­mi­sé­gi Szak­szer­ve­ze­ti Tö­mö­rü­lés (ÉSZT) mű­kö­dik, de ked­ve­ző­ek az
ada­tok az Au­to­nóm Szak­szer­ve­ze­tek Szö­vet­sé­gé­hez tar­to­zó ága­za­tok­ban is. Az össz­kép el­szo­mo­rí­tó mu­ta­tó­it te­hát a ver­seny­szfé­ra ka­taszt­ro­fá­lis
szer­ve­ze­ti hely­ze­te okoz­za, mely­ben
ép­pen az MSZOSZ mű­kö­dik. Így
pél­dá­ul mind­ös­­sze 3,4%-os a
szer­ve­zett­ség az épí­tő­ipar­ban,
4,4%-os a ven­dég­lá­tás, 5%-os a
me­ző­gaz­da­ság te­rü­le­tén, 7,1%-os a ke­res­ke­de­lem­ben: ezt sok minden­nek le­het ne­vez­ni, de „szak­szer­ve­ze­ti
moz­ga­lom­nak” már alig­ha.

Bal­fá­cán­ok
A ki­lenc­ve­nes évek ele­jén még az MSZOSZ volt Ma­gyar­or­szág
leg­na­gyobb szak­szer­ve­ze­ti
szö­vet­sé­ge. 1994-ben a po­li­ti­ka
mun­ka­he­lyek­re köz­ve­tí­té­sé­vel ko­moly se­gít­sé­get nyúj­tott az elő­re­tö­rő
MSZP-nek, amely par­la­men­ti
he­lyek­kel, egyé­ni párt­kar­ri­e­rek­kel, a „mun­kás­osz­tály” szá­má­ra pe­dig csont­tö­rő, Bok­ros-fé­le bal­egye­nes­sel ju­tal­maz­ta az ér­dek­vé­dők sze­re­te­tét.
Mi­köz­ben a „mun­ka­vál­la­lók ér­de­ke­it kép­vi­se­lő” szak­szer­ve­ze­ti ve­ze­tők a Par­la­ment­ben meg­sza­vaz­ták a
Bok­ros-cso­ma­got, és – mi­vel alig­ha tün­tet­het­tek sa­ját ma­guk
el­len – pró­bál­ták fé­ken tar­ta­ni a
til­ta­ko­zá­so­kat, sztráj­ko­kat, a Szon­da Ipsos fel­mé­ré­se sze­rint a
szak­szer­ve­ze­ti moz­ga­lom tár­sa­dal­mi presz­tí­zse az 1989-es 52 pont­ról
1995-re 39 pont­ra csök­kent. Ez a
mély­re­pü­lés az­óta is pél­da nél­kü­li a ma­gyar tár­sa­da­lom­ban, de – mint lát­ni fog­juk – lesz ez még ros­­szabb is. A presz­tízs­vesz­te­ség a szak­szer­ve­ze­ti tag­ság­ra sem ma­radt ha­tás­ta­lan: azok, akik úgy lát­ták, hogy
„ér­dek­vé­dő­ik” in­kább párt­ér­de­ke­ket kép­vi­sel­nek, rö­vid úton, tö­me­gé­vel
lép­tek ki a tag­ság­ból.
A tár­sa­dal­mi presz­tízs
vis­­sza­szer­zé­sé­nek el­ső le­he­tő­sé­gét pa­ra­dox mó­don ép­pen az
Or­bán- kor­mány nyúj­tot­ta tál­cán
a szak­szer­ve­ze­tek­nek, ami­kor több mint két­sze­re­sé­re emel­te a
mi­ni­mál­bért. Óri­á­si kom­mu­ni­ká­ci­ós
le­he­tő­ség volt, ami­kor tíz év után
elő­ször le­he­tett vol­na az örök vesz­tes ol­da­lá­ról a nyer­tes ol­dal­ra áll­ni, és azt mon­da­ni: a ra­di­ká­lis bér­eme­lést a szak­szer­ve­ze­tek ki­tar­tó mun­ká­ja
kény-szerítette ki a jobb­ol­da­li
kor­mány­ból. Nem ez tör­tént. A
bér­eme­lés leg­na­gyobb bí­rá­lói
ne­vet­sé­ges mó­don ép­pen a
szak­szer­ve­ze­tek vol­tak, fel­kí­nál­va ez­zel ar­cu­kat az orbáni jobb­egye­nes­nek. Az ügy pi­kan­té­ri­á­ja, hogy két el­len­té­tes
ok­ból bí­rál­ták a mi­ni­mál­bér eme­lé­sét: túl ke­vés, és túl sok. Az MSZOSZ
„rém­ké­pe”, mely sze­rint a túl nagy
eme­lés­sel tö­me­gé­vel men­nek majd csőd­be a vál­lal­ko­zá­sok, és nö­vek­szik majd a mun­ka­nél­kü­li­ség, nem jött be: a fog­lal­koz­ta­tás­po­li­ti­ka mu­ta­tói a
bér­eme­lé­sek után is ja­vu­ló ten­den­ci­át mu­tat­tak. Azt, hogy ugyan­ek­kor túl
ke­vés­nek tar­tot­ták a mi­ni­mál­bér
meg­dup­lá­zá­sát, jól mi­nő­sí­ti, hogy ugyan­ezek a ve­ze­tők hó­na­po­kig tar­tó vas­taps­sal és ová­ci­ó­val ju­tal­maz­ták a Medgyessy-kor­mány 50%-os
köz­al­kal­ma­zot­ti bér­eme­lé­sét.
A pol­gá­ri kor­mány bár­mi áron va­ló
tá­ma­dá­sa és az er­re ki­bon­ta­ko­zó
kor­mány–szak­szer­ve­ze­tek há­bo­rú mind­két ol­dal­nak sú­lyos er­köl­csi
ká­ro­kat oko­zott, csak a ne­ve­tő
har­ma­dik, az MSZP tu­dott be­lő­le
po­li­ti­kai előnyt ko­vá­csol­ni.
A 2002-es a szocialisták választási kam­pányának si­ke­ré­hez
nél­kü­löz­he­tet­le­nek vol­tak a ba­rá­ti
szak­szer­ve­ze­tek, ame­lyek kö­ve­te­lé­sei min­den­fé­le gaz­da­sá­gi jö­vő­kép nél­kül ke­rül­tek be az MSZP prog­ram­nak
el­ne­ve­zett ha­tal­mas ígé­ret­hal­ma­zá­ba. Az MSZOSZ szak­szer­ve­ze­tei és a
kam­pány­ba be­kap­cso­ló­dó más
szak­szer­ve­ze­tek – pél­dá­ul a Va­dász
Já­nos ve­zet­te SZEF-es KKDSZ – et­től kezd­ve az MSZP kom­mu­ni­ká­ci­ós
tü­kör­szer­ve­ze­tei let­tek, kó­rus­ként
vissz­han­goz­ták a szo­ci­a­lis­ta
kö­ve­te­lé­se­ket, vagy pél­dá­ul a 23 mil­lió ro­mán Ma­gyar­or­szág­ra jö­ve­te­lét. Ez azon­ban ke­vés volt az örök
pénz­hi­ány­ban küsz­kö­dő MSZP-nek, és a szak­szer­ve­ze­tek­kel kap­cso­la­tot tar­tó Kiss Pé­ter­nek. Töb­bet, anya­gi és
szer­ve­ze­ti hoz­zá­já­ru­lást is kér­tek a kam­pány­hoz. Így fog­lal­ja ezt ös­­sze nem kis büsz­ke­ség­gel az MSZOSZ Szö­vet­sé­gi Ta­ná­csá­nak 2002. má­jus 30-i ál­lás­fog­la­lá­sa:
„Az MSZOSZ Szocialista-Szociáldemokrata Plat­form­ja 2002.
feb­ru­ár 13-án Együtt­mű­kö­dé­si
Meg­ál­la­po­dást kö­tött az MSZP
El­nök­sé­gé­vel, mely­ben vál­lal­ta a
vá­lasz­tá­si kam­pány­ban va­ló rész­vé­telt. A szak­szer­ve­ze­tek ki­vet­ték a ré­szü­ket az MSZP prog­ram szé­les kör­ben
tör­té­nő is­mer­te­té­sé­ben, a szo­ci­a­lis­ta kép­vi­se­lő – je­löl­tek tá­mo­ga­tá­sá­ban. A MunkaErő több tí­zez­res pél­dány­szá­mai (meg­jegy­zés: ez Kiss Pé­ter
mun­ka­ügyi­mi­nisz­ter-je­lölt hat hó­na­pon ke­resz­tül meg­je­le­nő, a
mun­ka­he­lye­ken ter­jesz­tett
kam­pány­lap­ja volt), röp­lap­ok szá­zez­rei, a kam­pány­ren­dez­vé­nye­ken részt­ve­vő mun­ka­vál­la­lók tí­zez­rei se­gí­tet­tek
ab­ban, hogy mi­nél szé­le­sebb kör­ben le­gye­nek is­me­re­tei az em­be­rek­nek
ar­ról, hogy mi­ért kell a kor­mány­vál­tás, mi­ért kell a szo­ci­a­lis­ták je­lölt­je­i­re
sza­vaz­ni.”
Mind­ez per­sze alig­ha tör­tén­he­tett a szak­szer­ve­ze­ti tag­dí­jak és va­gyon
fel­hasz­ná­lá­sa nél­kül, me­lyet be­fi­ze­tői bi­zo­nyá­ra nem az MSZP kam­pá­nyá­ra szán­tak. Vas­utas kö­rök­ben ma is azt be­szé­lik, hogy a Már­kus Im­re ál­tal
ve­ze­tett Vas­uta­sok Szak­szer­ve­ze­te a kam­pány utol­só fél évé­ben sem­mi más­sal nem fog­lal­ko­zott, csak Medgyessy és Kiss Pé­ter
or­szág­já­rá­sá­nak szer­ve­zé­sé­vel (nem cso­da, hogy Már­kus­ra ko­moly po­li­ti­kai kar­ri­er várt a kor­mány­vál­tás után). A kam­pány­idő­szak óta, az­az két éve nem tud vá­laszt ad­ni az MSZOSZ ar­ra sem, hol van, mi lett az­zal a 800 mil­lió
fo­rint­tal, me­lyet Dó­zsa György úti
szék­há­zu­kért kap­tak. Az MSZOSZ-nek ma sincs sa­ját szék­há­za,
kény­sze­rű­ség­ből tag­szer­ve­ze­té­nél, a Va­sas Szak­szer­ve­ze­ti Szö­vet­ség­nél
la­kik al­bér­let­ben.

Szo­ci­á­lis for­du­lat
he­lyett dup­la bal­ho­rog
Az MSZOSZ utol­só le­he­let­tel,
le­épí­tés­sel, szék­ház és pénz nél­kül, a bot­rány elől kor­mány­za­ti po­zí­ci­ó­ba
me­ne­kü­lő el­nö­ké­vel kö­szön­töt­te a
kor­mány­vál­tást (a fel­fe­lé bu­kó Sán­dor Lász­ló kö­szö­ni, jól van: köz­mun­ká­ért
fe­le­lős kor­mány­biz­tos­ként ten­ge­ti
éle­tét). A szak­szer­ve­ze­tek­nek,
mun­ka­vál­la­lók­nak tett szo­ci­a­lis­ta
ígé­re­tek azon­ban csak az
ön­kor­mány­za­ti vá­lasz­tá­so­kig tar­tot­tak ki, a nagy pénz­szó­rás­ból pe­dig a
köz­szol­gá­lat al­kal­ma­zot­tai kap­tak
töb­bet, mely­nek szak­szer­ve­ze­ti
szö­vet­sé­gei mes­­sze nem olyan
el­szánt­ság­gal se­gí­tet­ték az MSZP
győ­zel­mét, mint az MSZOSZ. Rá­adá­sul ma­radt a szo­ká­sos ju­tal­ma­zá­si
rend­szer: a pár­tot leg­in­kább se­gí­tő szak­szer­ve­ze­tek ve­ze­tői kor­mány­za­ti po­zí­ci­ó­kat vagy bu­sás fi­ze­tést kap­tak (lásd MÁV Rt.), a szak­szer­ve­ze­ti tag­ság és a mun­ka­vál­la­lók vi­szont az ar­cuk­ba kap­tak, de oda ren­de­sen. Az
MSZOSZ-nek má­ig nincs szék­há­za, a Vas­uta­sok Szak­szer­ve­ze­te 11 ezer fős MÁV-le­épí­tést, a Va­sas Szak­szer­ve­ze­ti Szö­vet­ség a Dunaferr Rt. pri­va­ti­zá­lá­sát és a di­ós­győ­ri vas­gyár­tás ma­gá­ra
ha­gyá­sát, a bá­nyász szak­szer­ve­zet Lyukóbánya ma­gá­ra ha­gyá­sát és
be­zá­rá­sát, a pos­tá­sok pe­dig szin­tén több ezer fős le­épí­tést kap­tak ed­dig
hű­ség­aján­dék­ként a szociálliberális kor­mány­tól. Itt em­lít­he­tők még a
hús­ipa­ri ága­zat­ban tör­tént le­épí­té­sek is, me­lyek azon­ban az előb­bi­ek­től
el­té­rő­en in­kább az MSZP-hez kö­tő­dő üz­le­ti kö­rök „ér­de­me” volt, de szin­tén MSZOSZ-es szak­szer­ve­ze­tet érin­tett.
Nem ma­rad­tak ki a ké­ret­len
po­fo­nok­ból a köz­szol­gá­la­ti szfé­ra
mun­ka­vál­la­lói sem. A
köz­al­kal­ma­zot­tak 50%-os bér­eme­lé­se a köz­pénz­ből fi­nan­szí­ro­zott 100 na­pos kam­pány­prog­ram ré­sze volt, a hoz­zá szük­sé­ges pénz azon­ban sem ak­kor, sem az­óta nem állt ren­del­ke­zés­re.
Mi­köz­ben az or­szág emi­att hi­he­tet­len gyor­sa­ság­gal el­adó­so­dott, a
köz­al­kal­ma­zot­tak­nak két éve csök­ken a re­ál­bé­re, a fo­lya­ma­tos le­épí­té­sek
mi­att pe­dig a ha­gyo­má­nyo­san
leg­biz­to­sabb mun­ka­he­lye­ken a lét­bi­zony­ta­lan­ság az úr. Nem vé­let­len, hogy a köz­szfé­ra egyéb­ként bal­ol­dal­hoz
hú­zó szak­szer­ve­ze­tei az egész
ága­zat­ra ki­ter­je­dő sztrájk­bi­zott­sá­got vol­tak kény­te­le­nek lét­re­hoz­ni, ami a rend­szer­vál­tás óta pél­dát­lan ese­mény. Tet­ték ezt an­nak el­le­né­re, hogy az MSZP min­dent meg­pró­bált, hogy
meg­aka­dá­lyoz­za.
Ami azon­ban ez­után kö­vet­ke­zett, az a szak­szer­ve­ze­ti moz­ga­lom po­rig
alá­zá­sá­nak is­ko­la­pél­dá­ja. A kor­mány előbb el­ér­te, hogy 2003 vé­gén
el­ha­las­­szák a köz­szol­gá­la­ti sztráj­kot, feb­ru­ár­ban pe­dig má­jus vé­gé­re
ha­lasz­tot­ták a tár­gya­lá­so­kat, az­zal a
ne­vet­sé­ges in­dok­kal, hogy a KSH
ada­tok­ból ak­kor le­het majd tud­ni, hogy meg­tör­tént-e a pusz­tán sza­vak­ban
„ga­ran­tált” bér­eme­lés. A
szak­szer­ve­ze­tek an­nak el­le­né­re
be­le­men­tek az al­ku­ba, hogy már a
ke­zük­ben volt a va­ló­ban ga­ran­tált
cá­fo­ló bi­zo­nyí­ték: a ja­nu­á­ri fi­ze­tés.
In­nen­től „si­ma az ügy”: jú­ni­us­ban az EP-választás mi­att nem mer­tek
til­ta­koz­ni (ne­hogy köz­vet­ve a Fi­desz­nek se­gít­se­nek), ez után pe­dig már nyá­ri szü­net volt, az­az a tár­gya­lá­sok az év ele­ji bé­rek­ről leg­fel­jebb
szep­tem­ber­ben foly­ta­tód­hat­ná­nak, már ha len­ne hoz­zá kor­mány­ol­dal. De nincs. Ami pe­dig már most biz­to­san lát­ha­tó: ami­kor a szak­szer­ve­ze­tek az év vé­ge fe­lé le­ül­nek a kor­mán­­nyal
tár­gyal­ni – már ha Gyurcsányék
egy­ál­ta­lán meg­te­szik ezt a
gesz­tust – már nem bér­eme­lé­sek­ről, ha­nem újabb nagy­ará­nyú
le­épí­té­sek­ről, in­téz­mény­be­zá­rá­sok­ról, és a pri­va­ti­zá­lás­ra ke­rü­lő ál­la­mi
fel­ada­tok­ról lesz szó.
A kor­mány­vál­tás óta el­telt idő­szak nem volt ha­tás nél­kü­li a szak­szer­ve­ze­tek imázsára. A már em­lí­tett tár­sa­dal­mi presz­tízs a Me­di­án mé­ré­se sze­rint 2003-ra el­ér­te a 31 pon­tot. Ez 8 pont­tal ke­ve­sebb, mint a Bok­ros-cso­mag
ide­jén volt.

Ki­nek az ér­de­ke?
A szö­vet­sé­gek és ága­za­ti
szak­szer­ve­ze­te­ik kö­zül nem egy
is­mer­te már fel – leg­alább­is a
nyi­lat­ko­za­tok szint­jén –, hogy csak a párt­po­li­ti­ká­tól sem­le­ges
ér­dek­vé­de­lem je­lent­he­ti a túl­élést. A párt­kö­tő­dés ve­zet­het ugyan­is fel­íve­lő egyé­ni po­li­ti­kai kar­ri­e­rek­hez, de ed­dig min­dig, ki­vé­tel nél­kül a mun­ka­vál­la­lók hát­rá­nyát okoz­ta. No­ha a leg­in­kább párt­hoz kö­tő­dő szak­szer­ve­ze­ti
szö­vet­ség, az MSZOSZ szer­ve­zett­sé­gi szin­ten má­ra a se­reg­haj­tók kö­zé
zu­hant, tag­lét­szám­ára néz­ve még
min­dig a má­so­dik he­lyen áll,
mé­dia­sú­lyát te­kint­ve pe­dig ta­lán a
leg­erő­sebb. So­kak­nak még min­dig ő je­len­ti A SZAK-SZERVEZET-et, így
min­den el­fo­gult nyi­lat­ko­za­ta, min­den al­ka­lom­mal az egész moz­gal­mat
gyen­gí­ti.
A pénz­tő­ke ext­ra­pro­fit-éh­sé­ge
ne­megy­szer oko­zott már
szak­szer­ve­ze­tek­kel va­ló
szö­vet­sé­ge­ket – jól mu­tat­ta ezt az
el­múlt év­szá­zad­ban az ame­ri­kai olasz maf­fia is. A kü­lön­bö­ző po­li­ti­kai pár­tok báb­szak­szer­ve­ze­tei min­dig kü­lön­le­ges po­li­ti­kai vagy gaz­da­sá­gi elő­nyö­ket ered­mé­nyez­nek a pár­tok, il­let­ve azok gaz­da­sá­gi hold­ud­va­ra szá­má­ra. Aki azt hi­szi, hogy a ma­gyar kor­mány­vál­ság egyet­len, két párt­ból ál­ló ko­a­lí­ci­ó­ban zaj­lott le, té­ved. Az MSZP ma­ga is egy ko­a­lí­ció, amely töb­bek kö­zött a
sza­bad­el­vű, gát­lá­sok nél­kü­li
„zsák­mány­pár­tot” és a ma­gát
szo­ci­ál­de­mok­ra­tá­nak tar­tó volt vagy
je­len­le­gi szak­szer­ve­ze­ti
funk­ci­o­ná­ri­u­so­kat kö­ti össze. Gyurcsány Fe­renc­nek el­ső dol­ga
en­nek a bel­ső ko­a­lí­ci­ó­nak a
meg­erő­sí­té­se volt, ami­kor Kiss
Pé­ter­rel szö­vet­sé­get kö­töt­tek, még a mi­nisz­ter­el­nök-je­lö­lés előtt. Gyurcsány ugyan­is tud­ta: a pri­va­ti­zá­ció és a
le­épí­té­sek vi­szony­lag zök­ke­nő­men­tes foly­ta­tá­sá­hoz bi­zo­nyo­san szük­sé­ge lesz egy jó szak­szer­ve­ze­ti lobbistára.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”
    Tisza István és az elsõ világháború