Az el­ső PPP-jellegű prog­ra­mok az Or­bán-kor­mány ide­jén va­ló­sul­tak meg (gon­dol­junk a Bu­da­pest Aré­ná­ra). Vagy ak­kor in­dí­tot­ták el őket – mint pél­dá­ul a nem­ré­gen be­fe­je­zett Mű­vé­sze­tek Pa­lo­tá­já­nak be­ru­há­zá­sát. Mint Bod­ri ku­tya a bi­cik­lis pos­tás­ra, kat­tant rá Keller Lász­ló 2001-ben – ak­kor még el­len­zé­ki kép­vi­se­lő­ként – a kul­tu­rá­lis mi­nisz­té­ri­um ter­vé­re. Sőt, a 2002-es kor­mány­vál­tás után im­már köz­pénz­ügyi ál­lam­tit­kár­ként pró­bál­ta meg a be­ru­há­zá­si for­mát el­áz­tat­ni.
Az egy­re rom­ló gaz­da­sá­gi és pénz­ügyi mu­ta­tók ha­tá­sá­ra a Gyurcsány-kormány fo­lya­ma­tos rodolfózásra kény­sze­rült. A PPP-t ere­de­ti cél­ja­it mó­do­sít­va ki­zá­ró­lag for­mai esz­köz­ként, a költ­ség­ve­té­si szá­mok „ke­ze­lé­sé­re” hasz­nál­ják fel. Az ad­di­gi vágy­ölőt 2003-ban viagrává mi­nő­sí­tet­ték át, a kür­tős­ka­lács­kor­mány (Voga–Turnovszky óta tud­juk: „be­lül üres és kí­vül van a máz”) leg­újabb te­rá­pi­á­ja meg­kez­dő­dött.
A be­ru­há­zá­si for­mát – ta­lán vé­let­le­nül – az SZDSZ-vezette mi­nisz­té­ri­u­mok al­kal­maz­zák elő­sze­re­tet­tel, de a töb­bi tár­cá­nál is ka­cér­kod­nak a gon­do­lat­tal. A brin­ga túl­to­lá­sa egy­ben a mos­ta­ni ko­a­lí­ci­ós erők ha­ta­lom­át­men­té­si kí­sér­le­te is. Gon­dol­junk be­le: tő­ke­erős cé­gek szá­má­ra ír­ják ki a leg­zsí­ro­sabb fa­la­tot je­len­tő ál­la­mi be­ru­há­zá­so­kat, a kis- és kö­zép­vál­lal­ko­zá­sok pe­dig a gaz­da­sá­gi mi­nisz­té­ri­um­tól ál­la­mi tá­mo­ga­tás­ként meg­kap­ják a jé­gen küz­dő ma­lac logóját. A nagy­be­ru­há­zá­so­kat vég­ző cé­gek­nek pe­dig nem kell harcolniuk a meg­ren­de­lé­se­kért, hi­szen éves pro­fit­juk jó ré­szét az MSZP–SZDSZ kor­mány „aján­dék­ba” ad­ja. A lob­bi­zás mód­ja át­ala­kul, irá­nya meg­for­dul: nem a cég­ve­ze­tők kör­nyé­ke­zik a mi­nisz­te­re­ket, ha­nem a ve­zér­igaz­ga­tók elő­szo­bá­já­ban nyí­lik sza­bá­lyos ka­mé­le­on­farm.

A beruházási formát – talán véletlenül – az SZDSZ-vezette minisztériumok alkalmazzák előszeretettel, de a többi tárcánál is kacérkodnak a gondolattal

Szí­nü­ket gyor­san vál­toz­tat­ni ké­pes, szen­ve­dé­lyes nyelv­csa­pá­sú „fő­tiszt­vi­se­lők” kész­sé­ge­sen ír­ják ki a ten­de­re­ket. Az EU fe­lé min­den sza­bá­lyos­nak tű­nik, s ha a Ver­seny­hi­va­tal né­ha meg­dá­dáz pár cé­get kar­tell­gya­nú mi­att, a bír­ság a nye­re­ség 1%-ából mo­so­lyog­va ki­fi­zet­he­tő.
A cé­gek ér­de­kel­tek a jól ola­jo­zott rend­szer meg­őr­zé­sé­ben, ezért ta­lál­nak mó­dot az „oda­adó elit” tá­mo­ga­tá­sá­ra. S ha még­is kor­mány­vál­tás­ra ke­rül­ne sor, az új tár­ca­ve­ze­tők kény­te­le­nek lesz­nek utal­ni az éven­te ese­dé­kes dí­ja­kat. Ha a hi­va­tal­ba lépő új kor­mány meg­pró­bál­ná fel­bon­ta­ni a szer­ző­dé­se­ket, az adott cé­gek anya­or­szá­ga­i­nak kor­má­nyai és a brüs­­sze­li lobbisták a Mariana-árok mély­sé­gé­ig já­ratnák le. A hely­zet azért még nem re­mény­te­len, hi­szen bő egy év van hát­ra a vá­lasz­tá­so­kig, s ez az idő ke­vés ah­hoz, hogy hiperaktív kap­ko­dás­sal lét­re­jöj­jön a fel­vá­zolt rend­szer. Még egy kor­mány­za­ti cik­lus azon­ban már ele­gen­dő le­het.

Public Private Partnership: az ál­lam és a ma­gán­tő­ke együtt­mű­kö­dé­sé­nek egy for­má­ja, amely pi­a­ci ha­té­kony­ság­gal kí­ván meg­va­ló­sí­ta­ni köz­cé­lú be­ru­há­zá­so­kat. A ma­gán­cég sa­ját for­rás­ból, il­let­ve bank­hi­tel­ből meg­va­ló­sít­ja a be­ru­há­zást, gyak­ran több évig üze­mel­te­ti az újon­nan el­ké­szült lé­te­sít­ményt. Ezért cse­ré­be az ál­lam éves ren­del­ke­zés­re ál­lá­si dí­jat fi­zet, köz­ben az az épü­let (vagy au­tó­pá­lya vagy bár­mi más) fo­ko­za­to­san át­megy az ál­lam tu­laj­do­ná­ba. A be­ru­há­zás elő­nyé­nek tart­ják, hogy egy nye­re­ség­ori­en­tált ma­gán­cég az ál­la­mi szek­tor­hoz ké­pest ha­té­ko­nyab­ban va­ló­sít­hat­ja meg a be­ru­há­zást. Rá­adá­sul ked­ve­zőbb fel­té­te­lek­kel kap­hat hi­telt, mint egy ál­la­mi in­téz­mény, il­let­ve költ­ség­ve­té­si szerv. Leg­in­kább inf­rast­ruk­tu­rá­lis be­ru­há­zá­sok, kul­tu­rá­lis és sport­lé­te­sít­mé­nyek ké­szül­nek eb­ben a be­fek­te­té­si for­má­ban. Szak­ér­tők vé­le­mé­nye sze­rint azon­ban az ál­lam­nak nem sza­bad túl sok épít­ke­zés­be fog­nia, hi­szen a ké­sőb­bi kor­má­nyok ke­zét nagy­ban meg­kö­ti. Gaz­da­sá­gi pan­gás vagy vál­ság ese­tén pe­dig ve­szély­be so­dor­hat­ja az ál­la­mi költ­ség­ve­tést.