|
|
| Bodri, Keller László, disznó a jégen • Csodafegyver a romló gazdasági mutatók ellen?
A Gyurcsány-kormány és a PPP (2005. március) Az új év első heteiben nagy nyilvánosságot kapott a címben is megjelölt beruházási forma, különböző lapok hirdették nagyszerűségét, és kormányunk is kapott egy kis ájult áhítatot a módszer alkalmazása miatt. Azt csak mi tesszük hozzá: minden olyan jól sikerült, hogy az M6-os autópálya első szakaszát mégsem így építik. Az első PPP-jellegű programok az Orbán-kormány idején valósultak meg (gondoljunk a Budapest Arénára). Vagy akkor indították el őket – mint például a nemrégen befejezett Művészetek Palotájának beruházását. Mint Bodri kutya a biciklis postásra, kattant rá Keller László 2001-ben – akkor még ellenzéki képviselőként – a kulturális minisztérium tervére. Sőt, a 2002-es kormányváltás után immár közpénzügyi államtitkárként próbálta meg a beruházási formát eláztatni. Az egyre romló gazdasági és pénzügyi mutatók hatására a Gyurcsány-kormány folyamatos rodolfózásra kényszerült. A PPP-t eredeti céljait módosítva kizárólag formai eszközként, a költségvetési számok „kezelésére” használják fel. Az addigi vágyölőt 2003-ban viagrává minősítették át, a kürtőskalácskormány (Voga–Turnovszky óta tudjuk: „belül üres és kívül van a máz”) legújabb terápiája megkezdődött. A beruházási formát – talán véletlenül – az SZDSZ-vezette minisztériumok alkalmazzák előszeretettel, de a többi tárcánál is kacérkodnak a gondolattal. A bringa túltolása egyben a mostani koalíciós erők hatalomátmentési kísérlete is. Gondoljunk bele: tőkeerős cégek számára írják ki a legzsírosabb falatot jelentő állami beruházásokat, a kis- és középvállalkozások pedig a gazdasági minisztériumtól állami támogatásként megkapják a jégen küzdő malac logóját. A nagyberuházásokat végző cégeknek pedig nem kell harcolniuk a megrendelésekért, hiszen éves profitjuk jó részét az MSZP–SZDSZ kormány „ajándékba” adja. A lobbizás módja átalakul, iránya megfordul: nem a cégvezetők környékezik a minisztereket, hanem a vezérigazgatók előszobájában nyílik szabályos kaméleonfarm. A beruházási formát – talán véletlenül – az SZDSZ-vezette minisztériumok alkalmazzák előszeretettel, de a többi tárcánál is kacérkodnak a gondolattal | Színüket gyorsan változtatni képes, szenvedélyes nyelvcsapású „főtisztviselők” készségesen írják ki a tendereket. Az EU felé minden szabályosnak tűnik, s ha a Versenyhivatal néha megdádáz pár céget kartellgyanú miatt, a bírság a nyereség 1%-ából mosolyogva kifizethető. A cégek érdekeltek a jól olajozott rendszer megőrzésében, ezért találnak módot az „odaadó elit” támogatására. S ha mégis kormányváltásra kerülne sor, az új tárcavezetők kénytelenek lesznek utalni az évente esedékes díjakat. Ha a hivatalba lépő új kormány megpróbálná felbontani a szerződéseket, az adott cégek anyaországainak kormányai és a brüsszeli lobbisták a Mariana-árok mélységéig járatnák le. A helyzet azért még nem reménytelen, hiszen bő egy év van hátra a választásokig, s ez az idő kevés ahhoz, hogy hiperaktív kapkodással létrejöjjön a felvázolt rendszer. Még egy kormányzati ciklus azonban már elegendő lehet.
| A PPP-ről röviden
Public Private Partnership: az állam és a magántőke együttműködésének egy formája, amely piaci hatékonysággal kíván megvalósítani közcélú beruházásokat. A magáncég saját forrásból, illetve bankhitelből megvalósítja a beruházást, gyakran több évig üzemelteti az újonnan elkészült létesítményt. Ezért cserébe az állam éves rendelkezésre állási díjat fizet, közben az az épület (vagy autópálya vagy bármi más) fokozatosan átmegy az állam tulajdonába. A beruházás előnyének tartják, hogy egy nyereségorientált magáncég az állami szektorhoz képest hatékonyabban valósíthatja meg a beruházást. Ráadásul kedvezőbb feltételekkel kaphat hitelt, mint egy állami intézmény, illetve költségvetési szerv. Leginkább infrastrukturális beruházások, kulturális és sportlétesítmények készülnek ebben a befektetési formában. Szakértők véleménye szerint azonban az államnak nem szabad túl sok építkezésbe fognia, hiszen a későbbi kormányok kezét nagyban megköti. Gazdasági pangás vagy válság esetén pedig veszélybe sodorhatja az állami költségvetést.
|
Kapcsolódó letölthető archív fájlok: UFi 2005. március (1127 kbyte)
|
|
|
|
|
|