Van­nak em­be­rek, aki­ken az egye­nes­re sza­bott, sö­tét za­kó is szín­ve­szett mun­kás­őr­zub­bony­nak lát­szik. Vagy váll­ban szűk, de­rék­ban bő, szür­ke-fe­hér kis­koc­kás tramplikabátnak. Na szóval: ők a ma­ra­di exkomcsik. És van­nak a modernizátor exkomcsik – aki­ken a csí­kos ing csí­kos ing­nek, az arany­ve­re­tes szem­üveg pe­dig arany­ve­re­tes szem­üveg­nek lát­szik.
A vi­lág­egye­tem fi­a­i­nak ilye­tén­kép­pen va­ló osz­tá­lyo­zá­sa – be­vall­juk – tá­vol áll tő­lünk. El­árul­juk hát: az UFi tu­dó­sí­tó­ját az au­gusz­tus 25-i mi­nisz­ter­el­nök­je­lölt-ál­lí­tó MSZP-kong­resz­­szus egyik ak­tív részt­ve­vő­je iga­zí­tot­ta el exkomcsizmusból. Sze­rin­te Gyurcsány Fe­renc ti­pi­kus modernizátor, Kiss Pé­ter pe­dig in­kább a má­sik­fé­le. A szoci kor­mány­fő­as­pi­rán­sok kö­zül egyéb­ként 2000–2001-ben még Medgyessy Pé­ter tűnt fel modernizátorként, Né­meth Mik­lós­nak meg a ma­ra­di kül­ső ju­tott. Va­ló­já­ban per­sze nem tör­tént más, mint­hogy az ántivilág utol­só mi­nisz­ter­el­nö­ke (Né­meth) küz­dött egy­ko­ri he­lyet­te­sé­vel (Medgyessy), il­let­ve hogy a Kom­mu­nis­ta If­jú­sá­gi Szö­vet­ség Bu­da­pes­ti Bi­zott­sá­ga volt el­ső tit­ká­ra (Kiss) mér­kő­zött a KISZ KB va­la­mi­kor tit­ká­rá­val, a KISZ-ro­mo­kon tá­madt Demisz al­el­nö­ké­vel (Gyurcsány).

Ap­rót az OTP-nek?
A „modernizátor” Medgyessy kor­mány­fő­je­lölt­té vá­lasz­ta­tá­sá­ban – foly­tat­ja ön­je­lölt in­for­má­to­runk – kulcs­sze­re­pet ját­szott Gyurcsány mos­ta­ni, sor­rend­ben har­ma­dik ne­jé­nek édes­any­ja (most le­anyó­soz­zuk?), Ap­ró Pi­ros­ka, aki még rég­ről, köz­gá­zos éve­i­ből is­mer­te „a” Pé­tert. Ap­ró be­fo­lyá­sá­ról csak an­­nyit: a párt­köz­vé­le­mény Horn Gyu­la egy­ko­ri ka­bi­net­fő­nö­két, az örö­kös ki­rály­csi­ná­lók egyi­két tisz­te­li ben­ne. Úgy ala­kult, hogy 2001 vé­gé­re Gyurcsány lett a Medgyessy-kampánystáb fe­je, az Ap­ró-lány Dobrev Klá­ra pe­dig kabinetfőnökösködni kez­dett Medgyessy mel­lett. Gál J. Zol­tán (a kö­zel­múl­tig: kor­mány­szó­vi­vő) ak­ko­ri­ban Dobrev he­lyet­te­se­ként, Szi­get­vá­ri Vik­tor (Gyurcsány mai saj­tó­min­de­ne­se) a párt­kam­pány má­sod­igaz­ga­tó­ja­ként funk­ci­o­nált. A 2002-es MSZP-stáb hu­mán­ere­jét gya­ra­pí­tot­ta to­váb­bá a sza­bad de­mok­ra­ták egy­ko­ri ka­bi­net­fő­nö­ke­ként is­mert Bra­un Ró­bert (a kö­zel­múl­tig: a kan­cel­lá­ria közszereplésügyi he­lyet­tes ál­lam­tit­ká­ra), va­la­mint a szin­tén az SZDSZ-ből el­szár­ma­zott Keszt­he­lyi And­rás (Gyurcsány mai ka­bi­net­fő­nö­ke).
Sze­mé­lyes fő­ta­nács­adó­já­ból az­tán – 2003 má­ju­sá­ra – sport­mi­nisz­tert fa­ra­gott a „moder-nizátor” Medgyessy. E tett­re re­a­gá­lan­dó, Gyurcsány anyós­paj­tá­sa ki­szállt az ál­ta­la irá­nyí­tott-fel­ügyelt ál­la­mi cé­gek (Bu­da­pest Airport Rt., Pos­ta­bank Rt.) ve­ze­tő­tes­tü­le­te­i­ből. Még­is­csak így il­lett. A pénz­vi­lág ha­mar tud­ni vél­te, hogy Medgyessy – amo­lyan fáj­da­lom­díj­ként – „in­téz egy fő­he­lyet az OTP-ben” Ap­ró Pi­ros­ká­nak. Ám vé­gül nem in­té­zett sem­mit. Fél éve az­tán ar­ra lett fi­gyel­mes egy bu­dai vendéglátóipari elit­egy­ség kö­zön­sé­ge, hogy Ap­ró Pi­ros­ka és Medgyessyné Csap­lár Ka­ta­lin nyil­vá­no­san is ös­­sze­vész – hogy ne mond­juk: ka­ja­bál egy­más­sal. Be­in­dult a verk­li: nyár ele­jén Bra­un Ró­bert in­tett kény­sze­rű bú­csút a he­lyet­tes ál­lam­tit­ká­ri szék­nek, majd – a jó ide­je mi­nisz­ter­el­nö­ki am­bí­ci­ók­kal ter­helt – Gyurcsány je­lez­te, hogy kész meg­vál­ni tár­cá­já­tól, és Gál J. is be­dob­ta a kor­mány­szó­vi­vői tö­rül­kö­zőt. A közvéleménykutatók ál­tal si­ker­te­len­nek és ment­he­tet­len­nek mért mi­nisz­ter­el­nök mel­lett már nem volt ma­ra­dá­suk. A „modernizátor” Medgyessy né­hány „ős­lény­nek” tar­tott stra­té­gá­hoz me­ne­kült: Ba­ja Fe­renc­hez, Sze­ke­res Im­ré­hez, il­let­ve a Szon­da Ipsos-tulaj Levendel Ádám­hoz. Majd le­mon­dott.

Félforradalom
A mi­nisz­ter­el­nök­je­lölt-je­lö­lő
kong­res­­szus előt­ti öt­na­pos kam­pány­ra
új­ra ös­­sze­állt a „modernizátor” csa­pat: a hát­tér­mun­kát a Dobrev–Gál–Braun troj­ka, a nyil­vá­nos sze­rep­lé­se­ket a Keszthelyi–Szigetvári ket­tős ko­or­di­nál­ta. De már nem Medgyessyt „mo­der­ni­zál­ták”, ha­nem Gyurcsányt – szem­ben a „ma­ra­di” párt­el­nök­ség ál­tal fa­vo­ri­zált Kiss Pé­ter­rel. Gyurcsány – sa­ját, jól fel­fo­gott ér­de­ké­ben – bel­ső for­ra­da­lom­ról kez­dett pré­di­kál­ni, és „rá­ült” az MSZP-alap­szer­vek­ben ta­pasz­tal­ha­tó mes­si­ás­vá­ró („kell ne­künk is egy Or­bán Vik­tor, aki ös­­sze­fog­ja, ve­ze­ti, meg­mond­ja, meg­csi­nál­ja, végigviszi…”) han­gu­lat­ra. Majd – se­gí­tői ré­vén – el­kö­te­lez­tet­te ma­ga mel­lett a ballib mé­di­át. Bra­un, az Index.hu Rt. egy­ko­ri ve­zér­igaz­ga­tó-he­lyet­te­se az on-line la­po­kat sze­lí­dít­get­te, a Nép­sza­bad­sá­got, a Ma­gyar Hír­la­pot, a Nép­sza­vát, il­let­ve a kor­mány­szó­vi­vői pul­pi­tust meg­járt Gál J. pe­dig a print és az elekt­ro­ni­kus mé­di­át ál­lí­tot­ta had­rend­be. Mind­eköz­ben Kiss Pé­ter­ből vég­te­len alul­mo­ti­vált­ság áradt, ami – fel­tes­­szük – nem a saj­tó bű­ne.
Au­gusz­tus 24-re te­hát min­den gon­dol­ko­dó lény tud­ta, hogy a han­gu­lat, a kö­zeg, a kon­tex­tus, a lát­szat, a va­ló­ság Gyurcsánynak ked­vez. Nem győz­zük is­mé­tel­ni, min­den együtt volt: egy vesz­tes EP-választás, egy el­len­szen­ves, mu­tyi­zó párt­el­nök­ség, egy le­mon­da­ni ké­szü­lő mi­nisz­ter­el­nök, pá­nik
(„cses­­szé­tek meg, a Bok­ros-cso­mag óta nem vol­tunk ennyi­re nép­sze­rűt­le­nek!”), jö­vő­kép­hi­ány, ka­rak­ter­hi­á­nyos Kiss-ri­vá­lis. És gyurcsányi am­bí­ció, am­bí­ció, am­bí­ció – ahogy kell. A dön­tés előt­ti pil­la­na­tok­ban az­tán a szo­ci­a­lis­ta párt szo­ci­a­lis­ta plat­form­já­nak ve­ze­tő­je (nem mel­lé­ke­sen: az OTP-s Csányi Sán­dor­ral ba­rá­ti vi­szonyt ápo­ló) oldtimer Nagy Sán­dor is be­állt az új „modernizátor” mö­gé. Gyurcsány a mi­nisz­ter­ta­nács­ból szin­tén nyert egy lel­ket – Ju­hász Fe­renc hon­vé­dő sze­mé­lyé­ben. Majd a csa­tát is meg­nyer­te, há­rom­ne­gye­des több­ség­gel.
A for­ra­da­lom per­sze mes­­sze nem lett for­ra­da­lom. Ugyan­is ver­ti­ká­li­san nem jár­ta, nem jár­hat­ta át a pár­tot a he­vü­let – er­re leg­ko­ráb­ban az ok­tó­ber kö­ze­pi tiszt­újí­tó kong­res­­szu­son nyí­lik né­mi esély. A hang­súly pe­dig a „né­mi” szón van. Hisz’ hi­á­ba nye­ri el a Gyurcsánnyal pár­ban moz­gó Hiller Ist­ván a párt­el­nö­ki posz­tot, a – kor­mány­zás­hoz hát­te­ret adó, in­kább Kiss-ba­rát – par­la­men­ti frak­ci­ót 2006-ig nem le­het le­cse­rél­ni. Sőt, a le­győ­zött Kiss Pé­ter sze­mé­lye is nél­kü­löz­he­tet­len Gyurcsány szá­má­ra: ezt a kor­mány­za­ti ap­pa­rá­tust csak a mos­ta­ni kan­cel­lá­ria­mi­nisz­ter ké­pes ha­té­ko­nyan mű­köd­tet­ni – ál­lít­ják szin­te egy­ként a szo­ci­a­lis­ta frak­ció tag­jai.

Dör­ren-e
a cso­da­fegy­ver?
Gyurcsány te­hát fog­lya a sa­ját párt­já­nak. Ki­zá­ró­lag ad­dig nyúj­tóz­kod­hat, amíg nem sért ko­moly bel­ső ér­de­ke­ket, amíg nem bont­ja meg a sta­tus quót. Nem ront­hat ne­ki pél­dá­ul Fazakas Sza­bolcs­nak, az MSZP egyik leg­be­fo­lyá­so­sabb eu­ró­pai par­la­men­ti kép­vi­se­lő­jé­nek (az EP költ­ség­ve­tés-el­len­őr­zé­si bi­zott­sá­ga el­nö­ké­nek), aki az au­gusz­tus 25-i mi­nisz­ter­el­nök­je­lölt-vá­lasz­tás előtt még ar­ról tá­jé­koz­tat­ta a ha­zai saj­tót, hogy a nyu­gat-eu­ró­pai üz­le­ti és po­li­ti­kai kö­rök kor­rup­ci­ós ügyei mi­att nem kí­ván­ják Gyurcsány Fe­ren­cet a kor­mány­fői po­zí­ci­ó­ba. Nem konf­ron­tá­lód­hat nyíl­tan az antigyurcsányistaként em­le­ge­tett vá­laszt­má­nyi el­nök Já­no­si György­­gyel (hisz’ ez­zel a ko­a­lí­ció cse­kély­ke par­la­men­ti több­sé­gét koc­káz­tat­ná), aki a ko­ráb­bi­ak­ban – szin­tén Gyurcsány ingatlanbizniszeire utal­va – le­szö­gez­te: túl sok, gya­nús­nak mond­ha­tó ügy lá­tott nap­vi­lá­got, ame­lyek azt mu­tat­ják, hogy né­há­nyan iga­zi mun­ka, va­ló­di tel­je­sít­mény nél­kül ju­tot­tak va­gyon­hoz és ha­ta­lom­hoz. (Pél­dá­nak oká­ért két ügyet em­lí­tünk. Gyurcsány vál­lal­ko­zá­sa 1994-ben – évi po­tom 2,5 mil­lió fo­rint díj­fi­ze­tés­ről szó­ló – lí­zing­szer­ző­dést kö­tött a ba-latonöszödi kor­mány­üdü­lő egyik 300 négy­zet­mé­te­res vil­lá­já­ra, mely­nek tu­laj­don­jo­gát a cég a ti­ze­dik év­ben, va­gyis idén, öt­mil­lió fo­rint ma­rad­vány­ér­té­ken meg­sze­rez­he­ti. Egy má­sik, Szalay ut­cai in­gat­lan­nal kap­cso­lat­ban pe­dig „csak csu­pán” az a prob­lé­ma, hogy a Gyurcsány-féle Aldo Kft. 11 mil­lió fo­rint­nyi be­fek­te­tés után – 2004-re – kb. 140 mil­li­ós ér­ték­hez jut. A Mi­nisz­ter­el­nö­ki Hi­va­tal tu­laj­do­ná­ban lé­vő in­gat­lan ro­mos pin­ce­he­lyi­sé­ge­it ugyan­is
1995-ben 11 mil­lió fo­rin­tért vet­te meg az Aldo. A pin­ce hasz­no­sí­tá­sá­ra a cég tíz éves bér­le­ti szer­ző­dést kö­tött az ál­la­mi Köz­löny- és Lap­ki­adó Kft.-vel. Ez­után a bér­lő mint­egy 120 mil­lió fo­rin­tos be­ru­há­zás­sal exk­lu­zív ét­ter­met ala­kí­tott ki, mely 2004-ben a bér­be­adó bir­to­ká­ba ke­rül. „1992 és 1995 kö­zött a kor­mány­zat cél­ja a nem­ze­ti tu­laj­do­no­si kö­zép­osz­tály meg­te­rem­té­se volt, így a ma­gyar vál­lal­ko­zók kész­pénz­kí­mé­lő mó­don vá­sá­rol­hat­tak” – ve­tet­te oda az­tán kri­ti­ku­sa­i­nak Gyurcsány Fe­renc, mint­egy ki­ment­ve ma­gát az er­köl­csi fe­le­lős­ség alól.)
A ha­ma­ro­san fel­ál­ló új kor­mány te­hát – mi­vel Gyurcsány ki van szol­gál­tat­va párt­ja je­len­le­gi ér­dek­vi­szo­nya­i­nak, és nem­igen tör­leszt­het a múlt­bé­li sé­rel­me­kért sem Já­no­si kö­ré­nek, sem má­sok­nak – vár­ha­tó­an alig üt majd el Medgyessy ka­bi­net­jé­től: úgy hír­lik, csak Lamperth Mó­ni­ka bel­ügy­mi­nisz­ter­nek, Draskovics Ti­bor pénz­ügy­mi­nisz­ter­nek, va­la­mint Kö­kény Mi­hály egész­ség­ügyi mi­nisz­ter­nek le­het fél­ni­va­ló­ja a sze­mé­lyes jö­vő­jét il­le­tő­en. Gyurcsányt emel­lett az idő is szo­rít­ja: mind­ös­­sze húsz hó­nap­ja van a
2006-os vá­lasz­tá­so­kig, de párt­ja már 2005 ta­va­szá­ra lát­vá­nyos elő­re­tö­rést vár tő­le. A cso­da­fegy­ver­nek ad­dig el kell dör­ren­nie – mond­ják az MSZP tal­pa­sai. Ha nem dör­ren, a szo­ci­a­lis­ták be­vég­zik Gyurcsánnyal. Ta­lán ép­pen olyan gyor­san, ahogy ijed­tük­ben ma­guk­ra rán­tot­ták – fő­nök­nek.