Gyurcsány Ferenc engedett ambícióinak, kész elfoglalni a miniszterelnöki széket
MSZP-mátrix: újratöltve (2004. szeptember) Every crisis is an opportunity. Minden krízis egyben lehetőség is. Az utóbbi hetekben annyiszor biztatták magukat a válságmenedzsment-tankönyvek e kedvelt axiómájával az MSZP alsó-, felső- és középszintű döntnökei, hogy végül rátaláltak a krízis legfőbb okára (ez állítólag Medgyessy Péter személye volna) és az új lehetőségre is (aki, megint csak állítólag, maga Gyurcsány Ferenc). A letargiától a csodavárásig tartó úton az UFi is igyekezett végigkísérni a szocialistákat. Vannak emberek, akiken az egyenesre szabott, sötét zakó is színveszett munkásőrzubbonynak látszik. Vagy vállban szűk, derékban bő, szürke-fehér kiskockás tramplikabátnak. Na szóval: ők a maradi exkomcsik. És vannak a modernizátor exkomcsik – akiken a csíkos ing csíkos ingnek, az aranyveretes szemüveg pedig aranyveretes szemüvegnek látszik. A világegyetem fiainak ilyeténképpen való osztályozása – bevalljuk – távol áll tőlünk. Eláruljuk hát: az UFi tudósítóját az augusztus 25-i miniszterelnökjelölt-állító MSZP-kongreszszus egyik aktív résztvevője igazította el exkomcsizmusból. Szerinte Gyurcsány Ferenc tipikus modernizátor, Kiss Péter pedig inkább a másikféle. A szoci kormányfőaspiránsok közül egyébként 2000–2001-ben még Medgyessy Péter tűnt fel modernizátorként, Németh Miklósnak meg a maradi külső jutott. Valójában persze nem történt más, minthogy az ántivilág utolsó miniszterelnöke (Németh) küzdött egykori helyettesével (Medgyessy), illetve hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség Budapesti Bizottsága volt első titkára (Kiss) mérkőzött a KISZ KB valamikor titkárával, a KISZ-romokon támadt Demisz alelnökével (Gyurcsány).
Aprót az OTP-nek? A „modernizátor” Medgyessy kormányfőjelöltté választatásában – folytatja önjelölt informátorunk – kulcsszerepet játszott Gyurcsány mostani, sorrendben harmadik nejének édesanyja (most leanyósozzuk?), Apró Piroska, aki még régről, közgázos éveiből ismerte „a” Pétert. Apró befolyásáról csak annyit: a pártközvélemény Horn Gyula egykori kabinetfőnökét, az örökös királycsinálók egyikét tiszteli benne. Úgy alakult, hogy 2001 végére Gyurcsány lett a Medgyessy-kampánystáb feje, az Apró-lány Dobrev Klára pedig kabinetfőnökösködni kezdett Medgyessy mellett. Gál J. Zoltán (a közelmúltig: kormányszóvivő) akkoriban Dobrev helyetteseként, Szigetvári Viktor (Gyurcsány mai sajtómindenese) a pártkampány másodigazgatójaként funkcionált. A 2002-es MSZP-stáb humánerejét gyarapította továbbá a szabad demokraták egykori kabinetfőnökeként ismert Braun Róbert (a közelmúltig: a kancellária közszereplésügyi helyettes államtitkára), valamint a szintén az SZDSZ-ből elszármazott Keszthelyi András (Gyurcsány mai kabinetfőnöke). Személyes főtanácsadójából aztán – 2003 májusára – sportminisztert faragott a „moder-nizátor” Medgyessy. E tettre reagálandó, Gyurcsány anyóspajtása kiszállt az általa irányított-felügyelt állami cégek (Budapest Airport Rt., Postabank Rt.) vezetőtestületeiből. Mégiscsak így illett. A pénzvilág hamar tudni vélte, hogy Medgyessy – amolyan fájdalomdíjként – „intéz egy főhelyet az OTP-ben” Apró Piroskának. Ám végül nem intézett semmit. Fél éve aztán arra lett figyelmes egy budai vendéglátóipari elitegység közönsége, hogy Apró Piroska és Medgyessyné Csaplár Katalin nyilvánosan is összevész – hogy ne mondjuk: kajabál egymással. Beindult a verkli: nyár elején Braun Róbert intett kényszerű búcsút a helyettes államtitkári széknek, majd – a jó ideje miniszterelnöki ambíciókkal terhelt – Gyurcsány jelezte, hogy kész megválni tárcájától, és Gál J. is bedobta a kormányszóvivői törülközőt. A közvéleménykutatók által sikertelennek és menthetetlennek mért miniszterelnök mellett már nem volt maradásuk. A „modernizátor” Medgyessy néhány „őslénynek” tartott stratégához menekült: Baja Ferenchez, Szekeres Imréhez, illetve a Szonda Ipsos-tulaj Levendel Ádámhoz. Majd lemondott.
Félforradalom A miniszterelnökjelölt-jelölő kongresszus előtti ötnapos kampányra újra összeállt a „modernizátor” csapat: a háttérmunkát a Dobrev–Gál–Braun trojka, a nyilvános szerepléseket a Keszthelyi–Szigetvári kettős koordinálta. De már nem Medgyessyt „modernizálták”, hanem Gyurcsányt – szemben a „maradi” pártelnökség által favorizált Kiss Péterrel. Gyurcsány – saját, jól felfogott érdekében – belső forradalomról kezdett prédikálni, és „ráült” az MSZP-alapszervekben tapasztalható messiásváró („kell nekünk is egy Orbán Viktor, aki összefogja, vezeti, megmondja, megcsinálja, végigviszi…”) hangulatra. Majd – segítői révén – elköteleztette maga mellett a ballib médiát. Braun, az Index.hu Rt. egykori vezérigazgató-helyettese az on-line lapokat szelídítgette, a Népszabadságot, a Magyar Hírlapot, a Népszavát, illetve a kormányszóvivői pulpitust megjárt Gál J. pedig a print és az elektronikus médiát állította hadrendbe. Mindeközben Kiss Péterből végtelen alulmotiváltság áradt, ami – feltesszük – nem a sajtó bűne. Augusztus 24-re tehát minden gondolkodó lény tudta, hogy a hangulat, a közeg, a kontextus, a látszat, a valóság Gyurcsánynak kedvez. Nem győzzük ismételni, minden együtt volt: egy vesztes EP-választás, egy ellenszenves, mutyizó pártelnökség, egy lemondani készülő miniszterelnök, pánik („csesszétek meg, a Bokros-csomag óta nem voltunk ennyire népszerűtlenek!”), jövőképhiány, karakterhiányos Kiss-rivális. És gyurcsányi ambíció, ambíció, ambíció – ahogy kell. A döntés előtti pillanatokban aztán a szocialista párt szocialista platformjának vezetője (nem mellékesen: az OTP-s Csányi Sándorral baráti viszonyt ápoló) oldtimer Nagy Sándor is beállt az új „modernizátor” mögé. Gyurcsány a minisztertanácsból szintén nyert egy lelket – Juhász Ferenc honvédő személyében. Majd a csatát is megnyerte, háromnegyedes többséggel. A forradalom persze messze nem lett forradalom. Ugyanis vertikálisan nem járta, nem járhatta át a pártot a hevület – erre legkorábban az október közepi tisztújító kongresszuson nyílik némi esély. A hangsúly pedig a „némi” szón van. Hisz’ hiába nyeri el a Gyurcsánnyal párban mozgó Hiller István a pártelnöki posztot, a – kormányzáshoz hátteret adó, inkább Kiss-barát – parlamenti frakciót 2006-ig nem lehet lecserélni. Sőt, a legyőzött Kiss Péter személye is nélkülözhetetlen Gyurcsány számára: ezt a kormányzati apparátust csak a mostani kancelláriaminiszter képes hatékonyan működtetni – állítják szinte egyként a szocialista frakció tagjai.
Dörren-e a csodafegyver? Gyurcsány tehát foglya a saját pártjának. Kizárólag addig nyújtózkodhat, amíg nem sért komoly belső érdekeket, amíg nem bontja meg a status quót. Nem ronthat neki például Fazakas Szabolcsnak, az MSZP egyik legbefolyásosabb európai parlamenti képviselőjének (az EP költségvetés-ellenőrzési bizottsága elnökének), aki az augusztus 25-i miniszterelnökjelölt-választás előtt még arról tájékoztatta a hazai sajtót, hogy a nyugat-európai üzleti és politikai körök korrupciós ügyei miatt nem kívánják Gyurcsány Ferencet a kormányfői pozícióba. Nem konfrontálódhat nyíltan az antigyurcsányistaként emlegetett választmányi elnök Jánosi Györgygyel (hisz’ ezzel a koalíció csekélyke parlamenti többségét kockáztatná), aki a korábbiakban – szintén Gyurcsány ingatlanbizniszeire utalva – leszögezte: túl sok, gyanúsnak mondható ügy látott napvilágot, amelyek azt mutatják, hogy néhányan igazi munka, valódi teljesítmény nélkül jutottak vagyonhoz és hatalomhoz. (Példának okáért két ügyet említünk. Gyurcsány vállalkozása 1994-ben – évi potom 2,5 millió forint díjfizetésről szóló – lízingszerződést kötött a ba-latonöszödi kormányüdülő egyik 300 négyzetméteres villájára, melynek tulajdonjogát a cég a tizedik évben, vagyis idén, ötmillió forint maradványértéken megszerezheti. Egy másik, Szalay utcai ingatlannal kapcsolatban pedig „csak csupán” az a probléma, hogy a Gyurcsány-féle Aldo Kft. 11 millió forintnyi befektetés után – 2004-re – kb. 140 milliós értékhez jut. A Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában lévő ingatlan romos pincehelyiségeit ugyanis 1995-ben 11 millió forintért vette meg az Aldo. A pince hasznosítására a cég tíz éves bérleti szerződést kötött az állami Közlöny- és Lapkiadó Kft.-vel. Ezután a bérlő mintegy 120 millió forintos beruházással exkluzív éttermet alakított ki, mely 2004-ben a bérbeadó birtokába kerül. „1992 és 1995 között a kormányzat célja a nemzeti tulajdonosi középosztály megteremtése volt, így a magyar vállalkozók készpénzkímélő módon vásárolhattak” – vetette oda aztán kritikusainak Gyurcsány Ferenc, mintegy kimentve magát az erkölcsi felelősség alól.) A hamarosan felálló új kormány tehát – mivel Gyurcsány ki van szolgáltatva pártja jelenlegi érdekviszonyainak, és nemigen törleszthet a múltbéli sérelmekért sem Jánosi körének, sem másoknak – várhatóan alig üt majd el Medgyessy kabinetjétől: úgy hírlik, csak Lamperth Mónika belügyminiszternek, Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, valamint Kökény Mihály egészségügyi miniszternek lehet félnivalója a személyes jövőjét illetően. Gyurcsányt emellett az idő is szorítja: mindössze húsz hónapja van a 2006-os választásokig, de pártja már 2005 tavaszára látványos előretörést vár tőle. A csodafegyvernek addig el kell dörrennie – mondják az MSZP talpasai. Ha nem dörren, a szocialisták bevégzik Gyurcsánnyal. Talán éppen olyan gyorsan, ahogy ijedtükben magukra rántották – főnöknek.
|