A po­li­ti­ka el­ső vo­na­lá­ban moz­gó párt­em­be­rek­nek szin­te ki­vé­tel nél­kül van­nak költ­sé­ges al­lűr­je­ik. Töb­bek­nek a ká­dá­ri idő­ket idé­ző va­dász­ga­tás je­len­ti a ki­kap­cso­ló­dást, má­sok eg­zo­ti­kus tá­jak von­zá­sá­nak kép­te­le­nek lu­xus szin­ten el­len­áll­ni, írá­sunk hő­se (egye­bek mel­lett) a lo­vak irán­ti von­zal­má­val küz­döt­te be ma­gát VV Szi­szi új al­bér­let­ének és a pá­lin­ka­tu­laj­do­nos leg­if­jabb Habs­burg tör­té­ne­te mel­lé a cím­lap­ra. Ez ön­ma­gá­ban szót sem ér­de­mel­ne, ha a fő­pol­gár­mes­ter nem ra­gasz­ko­dott vol­na kí­no­san a lómentes imá­gó­já­hoz. Pe­dig a hor­vát­or­szá­gi in­gat­lan és a te­rep­já­rós tör­té­net mel­lett ez már nem ront so­kat Demsz­ky Gá­bor nép­sze­rű­sé­gén. Ar­ra azon­ban rá­irá­nyí­tot­ta a fi­gyel­met, hogy a Kósáné Ko­vács Mag­da „nem elég tisz­tes­sé­ges­nek len­ni, an­nak is kell lát­sza­ni” er­köl­csi irány­el­vé­re nagy ív­ben to­jik. Pro for­ma nincs lo­va, va­gyis nincs a ne­vén. A cikk sze­rint egyik sport­tár­sá­nak vet­te. A sport­társ, akit azért an­­nyi­ra nem ér­de­kel re­mény­be­li lo­va, hogy ma­ga vá­lassza ki, in­kább a fő­pol­gár­mes­tert kül­di, ha már úgy­is ar­ra jár, kuk­kant­son be egy ló-shopba (vö. fi­acs­kám, ugorj le egy gyu­fá­ért). Demsz­ky kész­sé­ge­sen tel­je­sít, no­ha hi­va­ta­los út­ján el­vi­leg a gyógy­vi­zek bal­ne­o­ló­gi­ai hasz­no­sí­tá­sá­ról tár­gyalt, je­len­ték­te­len sza­bad­ide­jé­ből pe­dig csak egy rö­vid vá­ros­né­zés­re telt. Túl a chi­lei cse­resz­nye ex­por­tos as­­szo­ci­á­ci­ón, az in­dok­lás­nak van még egy, hm, ne­vez­zük így, szép­ség­hi­bá­ja. Az, hogy egy né­met nyel­vű szak­lap szó sze­rint ar­ról írt: a lo­vat a fe­le­sé­gé­nek vet­te. Ani­kó as­­szon­­nyal per­sze nem él­nek va­gyon­kö­zös­ség­ben, s csak a vak vé­let­len az oka an­nak is, hogy ott­ho­na­ik egy­más köz­vet­len kö­ze­lé­ben fek­sze­nek. Több is­mert és erő­sen meg­kar­colt te­kin­té­lyű po­li­ti­kus kí­sér­le­te­zik az­zal, hogy tá­ma­dó kri­ti­ká­nak egy-két hé­tig el­len­áll, az­tán majd csak el­mú­lik.

Demsz­ky kész­sé­ge­sen tel­je­sít, no­ha hi­va­ta­los út­ján el­vi­leg a gyógy­vi­zek bal­ne­o­ló­gi­ai hasz­no­sí­tá­sá­ról tár­gyalt

Ad­dig azon­ban, míg a fő­vá­ros út­ja­in köz­le­ke­dők több­sé­ge va­la­me­lyik ká­tyú­ba te­met­ve lát­ná leg­szí­ve­seb­ben a vá­ros­atyát, a fi­gye­lem fó­ku­szá­ból nem ke­rül­het ki egy kön­­nyed bocsika, majd be­fol­toz­zuk, lo­vat be­vall­juk, há­zat eladjukkal.
As­si­si Fe­renc a XIII. szá­zad­ban nem kis já­té­kos volt. Ola­szos sárm és la­za­ság. Sze­ret­te a lo­va­kat, a nő­ket. Is­te­ni su­gal­lat­ra az­tán oda­hagy­ta min­de­nét, meg­ta­gad­ta ré­gi én­jét, zsák­ru­há­ba öl­tö­zött, s ha em­lé­ke­ze­tünk nem csal, még épí­tett is va­la­mit. Im­po­ná­ló for­du­lat, ha sza­bad­na ja­va­sol­nunk.