A pá­ros a nem­zet­kö­zi trend­nek meg­fe­le­lő­en funkys-fekás-latinos stí­lus­ban uta­zik, a bo­rí­tó be­ál­lí­tá­sai alap­ján eggyel ke­ve­sebb nő­ből ál­ló Destiny's Child sze­ret­né­nek len­ni, ha na­gyok lesz­nek. Szö­veg­könyv he­lyett szét­haj­to­gat­ha­tó posz­tert ka­punk a cd-vel, a lí­ra he­lyett in­kább a höl­gyek bá­ja­it hang­sú­lyo­zan­dó. A da­lok amúgy rend­ben van­nak, sőt né­há­nyuk fül­be­má­szó­nak tűnik – ha nem is azok, ame­lyek­ben vél­he­tő­en Kozsó vokálozik a hát­tér­ben, ter­mé­sze­te­sen ro­má­nul. Bár meg­mo­so­lyog­ta­tó egyes mo­tí­vu­mok konk­rét le­nyú­lá­sa nap­ja­ink vi­lág­slá­ge­re­i­ből, el kell is­mer­nünk, hogy még így is több mun­ka és ze­nei tu­dás van ben­ne, mint az itt­hon dí­vó „Szállj, csak szállj!”-jellegű ma­gya­rí­tá­sok­ban. Sőt, összes­sé­gé­ben az al­bum egyik hazai tinigroupnak sem vál­na szé­gye­né­re, ví­gan el­len­né­nek ve­le a slá­ger­lis­tá­kon né­hány he­tet-hó­na­pot.