Magyarországról az el­ső kí­nai for­rá­sok a XIII. szá­zad­ban szá­mol­nak be, a ta­tá­rok­kal együtt itt járt kí­na­i­ak, mint „madzsarokról” em­lé­kez­nek meg ró­lunk. Ké­sőbb, a XVII. szá­zad­ban az eu­ró­pai mis­­szi­o­ná­ri­u­sok­tól a Hun­garia ne­vet ír­ták át kí­na­i­ra – „hongyali” (ejtsd: hung-já-lí) né­ven. Majd a XVIII. szá­zad­tól egy mis­­szi­o­ná­ri­us nyo­mán, aki hal­lott a hun-ma­gyar ro­kon­ság­ról, a nevet módosították Xion-
gyalira (Hszjung-já-lí), amelyben a Xiong írásjegy a kínai forrásokban gyakran feltűnő ázsiai hunokat jelöli. Így a min­den­na­pi em­be­rek­ben ele­ve­nen él az a meg­győ­ző­dés, hogy a ma­gya­rok ázsi­ai ere­de­tű nép, s közel áll a kí­na­i­akhoz. Emi­att a leg­több kí­nai az át­lag­nál na­gyobb ro­kon­szenv­vel te­kint a ma­gya­rok­ra.

Nem igaz, hogy…
·kí­na­i­ak zárt, ös­­sze­tar­tó kö­zös­ség­ben él­nek.
A kí­nai kö­zös­ség tar­to­má­nyi és nem­ze­ti­sé­gi ala­pon is meg­osz­tott, ez sok­szor azt is je­len­ti, hogy egy dél-fujiani nem ér­ti a Zheijangból ér­ke­zett kí­nai nyel­vét. Rend­őr­sé­gi for­rá­sok azt is meg­erő­sí­tet­ték, hogy más csa­lá­dok, klá­nok ügye­i­vel kap­cso­lat­ban együtt­mű­köd­nek a rend­őr­ség­gel. Egy­más­sal szem­ben in­kább bi­zal­mat­la­nok, mint­sem ös­­sze­tar­tó­ak, an­nál is in­kább, hi­szen egy­más ko­moly pi­a­ci ve­tély­tár­sai. Az ab­szo­lút zárt ösz­­sze­tar­tás csak a csa­lá­di klá­no­kon be­lül lé­te­zik.
·lé­te­zik ma­gyar­or­szá­gi kí­nai maf­fia.
Ará­nya­i­hoz mér­ten nem je­len­tős a kí­nai bű­nö­zés Ma­gyar­or­szá­gon. A gya­ko­ri ös­­sze­tű­zé­sek ab­ból adód­nak, hogy ban­kok­tól ne­hezen kap­nak köl­csönt, így in­kább egy­más­nak hi­te­lez­nek. Nem­fi­ze­tés ese­tén for­dul­hat­nak elő rab­lá­sok, vagy rit­kán pél­da­sta­tu­á­ló gyil­kos­sá­gok.
·a kí­na­i­ak el­tün­te­tik a halottaiakat, és pa­pír­ja­i­kat fel­hasz­nál­va jön­nek he­lyet­tük újab­bak.
A kí­na­i­ak na­gyon ba­bo­ná­sok, hi­tük sze­rint a gyer­mek sor­sát nagy­ban ha­tá­roz­za meg, hogy kel­lő tisz­te­let­tel te­met­te-e el szü­le­it. Mind a ta­pasz­ta­lat, mind a jó­zan ész el­lent­mond an­nak, hogy az út­le­vél­ért cse­ré­be a suf­ni­ban ége­tik el a ha­lot­ta­kat. Sok­kal egy­sze­rűbb a ha­mis ví­zum és út­le­vél be­szer­zé­se, vagy egy­sze­rű­en „el­vesz­tik” az út­le­ve­lü­ket és a naygkövetségen igényelnek egy másikat.