Ös­­sze­ha­son­lí­tá­sa­ik­ban jel­lem­ző, a sa­ját rend­sze­rük, il­let­ve fel­gyor­sult vi­lá­guk­kal szem­be­ni kri­ti­ka. Míg a ma­gya­rok rá­érős élet­tem­pó­já­ról, alt­ru­iz­mu­sá­ról és eti­kett­jé­ről ír­nak, ad­dig fa­nya­log­nak a Kí­nai Nép­köz­tár­sa­ság zsú­folt­sá­gá­ról, mer­kan­ti­liz­mu­sá­ról és az em­be­ri kap­cso­la­tok fa­ra­gat­lan­sá­gá­ról. Mind­ezt per­sze úgy, hogy meg­jegy­zik, egy 1000 éves, fi­a­tal kul­tú­ra áll szem­ben a gaz­dag, 5000 éves kí­nai kul­tú­rá­val. Az ös­­sze­ha­son­lí­tás­nál ma­rad­va, alap­ve­tő kul­tu­rá­lis kü­lönb­ség az is, hogy míg a ma­gya­rok­nál az őszin­te­ség po­zi­tív tu­laj­don­ság, ad­dig a kí­nai kul­tú­rá­ban gyak­ran előbb­re va­lóbb­nak tart­ják a ra­vasz­sá­got.
„Ezek az em­be­rek nem olya­nok vol­tak, mint né­mely kí­nai, aki, ha hív­ják, hogy ment­sen meg egy víz­be fú­ló gye­re­ket, azt kér­de­zi: »Mennyit fizetsz?« Ak­kor a leg­bol­do­gab­bak, ha má­sok­nak se­gít­het­nek. De jó len­ne, ha min­den kí­nai ilyen len­ne!”
(Li Zhongqiang: Ma­gyar­or­szá­gi kí­na­i­ak­ról, kéz­irat­)
„Itt nin­cse­nek párt­szer­ve­ze­tek, szak­szer­ve­ze­tek, if­jú­sá­gi szö­vet­ség, nő­szö­vet­ség, mun­ka­egy­ség, ut­ca­bi­zott­ság. Az it­te­ni élet so­kak­nak új él­mény. Sen­ki sem köt be­léd, ha el­mész a vö­rös­lám­pás ne­gyed­be vagy a ka­szi­nó­ba, vagy ös­­sze­állsz egy nő­vel. Itt meg­íz­lel­he­ted a sza­bad­sá­got.” (Eu­ró­pá­ba Ve­ze­tő Új­ság)
„Az a pi­ros [a ma­gyar zász­lóé] a ma­gyar vir­tust szim­bo­li­zál­ja: szen­ve­dé­lyes, merész… És szí­vük mé­lyén a ma­gya­rok tisz­ták, jók és bé­ké­sek, mint az öreg­em­ber, aki haj­nal­ban jó reg­gelt kí­ván, az ár­tat­lan if­jú, aki tü­rel­me­sen el­ma­gya­ráz­za, ho­gyan kell va­la­ho­vá el­jut­ni, vagy a nagy­da­rab fic­kó, aki az út szé­lén ga­lam­bo­kat etet… Ó, Ma­gyar­or­szág, nagy, még­is min­den­na­pi, bá­tor, szí­vós, bölcs, jó­szí­vű.” (Zou Zol­tán, Eu­ró­pá­ba Ve­ze­tő Új­ság)
A Ding egyik cik­ke a ma­gyar kor­mány – Horn Gyu­la pá­ri­zsi lá­to­ga­tá­sa­kor nyil­vá­nos­ság­ra ho­zott – azon dön­té­sét, amely le­he­tő­vé tet­te a fran­cia ál­lam­pol­gár­ok­nak az út­le­vél nél­kü­li be­lé­pést Ma­gyar­or­szág­ra, egy túl­buz­gó pros­ti­tu­ált idő előt­ti vet­kő­zé­sé­hez ha­son­lí­tot­ta.
„1990–91-ben a (…) va­ló­já­ban li­be­rá­lis ke­res­ke­de­lem- ­po­li­ti­ka kö­vet­kez­té­ben Ma­gyar­or­szág ész­re­vét­le­nül a kör­nye­ző or­szá­gok ke­res­ke­del­mi köz­pont­já­vá vált. Ha a kor­mány an­nak ide­jén tu­da­to­san erő­sí­ti ezt a po­zí­ci­ót, ko­moly esély lett vol­na rá, hogy Ma­gyar­or­szág­ból Eu­ró­pa Hong­kong­ja le­gyen. A saj­ná­la­tos az, hogy Ma­gyar­or­szág sa­ját ma­ga tör­te de­rék­ba a len­dü­le­tes fej­lő­dést. A kor­mány ahe­lyett, hogy ad­mi­niszt­ra­tív esz­kö­zök­kel elő­se­gí­tet­te vol­na, in­kább kor­lá­toz­ta a pi­ac fej­lő­dé­sét. A már ijesz­tő­en ma­gas adó­kat ahe­lyett, hogy csök­ken­tet­te vol­na, to­vább emel­te. Az 1996-os vi­lág­ki­ál­lí­tást le­mond­ta, a Hun­gar­Ho­tels-ten­der ered­mé­nyét meg­sem­mi­sí­tet­te …” (Zou Zol­tán, Eu­ró­pá­ba Ve­ze­tő Új­ság)
Bu­da­pes­tet a kí­na­i­ak ma­guk kö­zött a „a két sok és az egy ke­vés” vá­ro­sá­nak ne­vez­ték: tud­ni­il­lik sok az öreg em­ber és a ku­tya, ke­vés a nyil­vá­nos il­lem­hely.
Egy kí­nai meg­lep­ve me­sé­li, hogy el kel­lett bo­csá­ta­nia egy ma­gyar al­kal­ma­zott­ját, mert az nem akart meg­ta­nul­ni ve­zet­ni: „»Nincs har­minc­ezer fo­rin­tom a leckékre.« De ha nincs pén­ze, hát kér­het köl­csön!” Egy má­sik azon cso­dál­ko­zik, hogy egyik mun­ká­sa alig ke­re­sett öt­ven­ezer fo­rin­tot, már­is sza­bad­sá­got kért. Egy har­ma­dik pa­nasz­ko­dik, hogy ma­gyar pin­cé­re­it csak az ér­dek­li, hogy dol­goz­za­nak ke­ve­sebb órát, az nem, hogy így ke­ve­seb­bet is kap­nak. Ál­ta­lá­nos a vé­le­mény, hogy a ma­gya­rok rossz ke­res­ke­dők, mert nem dol­goz­nak elég keményen…
Az Eu­ró­pa Hang­já­nak pél­dá­ul van egy Xiongyali jianwen (Ma­gyar­or­szá­gon lát­tuk, hal­lot­tuk) cí­mű kom­men­tár­ro­va­ta, és kö­zölt so­ro­za­to­kat Pe­tő­fi if­jú­sá­gá­ról, a ma­gyar tá­jak­ról és a ma­gyar épí­té­szet­ről is. Az Eu­ró­pá­ba Ve­ze­tő Új­ság Ma­gyar­or­szág rö­vid tör­té­ne­te, A bank­je­gye­ken lát­ha­tó ma­gya­rok, il­let­ve – a hon­fog­la­lás millecentenáriumának tisz­te­le­té­re – „Le­gek” Ma­gyar­or­szág ezer évé­ből cím­mel kö­zölt so­ro­za­tot (utób­bit a fo­ci­ról szó­ló cik­kel in­dít­va). A szom­szé­dos or­szág­be­li hely­ség­ne­ve­ket a kí­nai la­pok ma­gya­rul köz­lik, és nem mu­lasz­ta­nak el be­szá­mol­ni a ma­gyar szár­ma­zá­sú kül­föl­di hí­res­sé­gek­ről.