Kel­lő­en mes­­sze van az idő­pont ah­hoz, hogy akár meg is va­ló­sul­has­son, ám az uni­ós csat­la­ko­zás kap­csán ta­nul­sá­gos vé­gig­gon­dol­ni, mi­lyen úton ju­tot­tunk el ed­dig a cél­dá­tu­mig. A tör­té­net va­la­mi­kor 2001 ké­ső őszén kez­dő­dött, ami­kor a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank köz­zé­tet­te A fo­rint út­ja az euróhoz cí­mű ta­nul­mányt, amely­ben a bank szak­ér­tői a kö­zös eu­ró­pai va­lu­ta mi­ha­ma­rab­bi be­ve­ze­té­se mel­lett ér­vel­tek. Az elem­zés­ben az állt, hogy bi­zo­nyos fel­té­te­lek meg­va­ló­su­lá­sa mel­lett el­kép­zel­he­tő az euró 2006-os be­ve­ze­té­se, és mi­vel ér­dem­ben sen­ki nem he­lyez­ke­dett szem­be ez­zel az ál­lás­pont­tal, ez lett az el­ső, fél­hi­va­ta­los be­ve­ze­té­si cél­dá­tum. A fo­rint an­nak ide­jén el­ső­sor­ban lát­vá­nyos erő­sö­dé­se kap­csán ke­rült a po­li­ti­kai ér­dek­lő­dés hom­lok­te­ré­be. Az ak­ko­ri el­len­zék kam­pány­té­mát kre­ált az erős fo­rint ál­tal tönk­re­vá­gott ex­port-szek­tor­ból, a kor­mány­zó jobb­ol­dal pe­dig egy­faj­ta „erős fo­rint” re­to­ri­ká­val vá­la­szolt, el­nyer­ve ez­zel a ma­gyar ál­lam­pa­pí­ro­kat vá­sár­ló kül­föl­di be­fek­te­tők szim­pá­ti­á­ját. A kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en kez­dő­dött el a ter­ve­zett be­ve­ze­té­si dá­tum má­ig tar­tó las­sú csú­szá­sa. Az idő­pont vál­to­zá­sá­ban el­ső­sor­ban nem szak­mai meg­fon­to­lá­sok, ha­nem po­li­ti­kai ér­de­kek ját­szot­ták a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet. Rá­adá­sul a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um meg­le­he­tő­sen sze­ren­csét­len mó­don ke­zel­te a ki­to­ló­dást. Utó­lag lát­ha­tó: a Lász­ló Csa­ba ve­zet­te tár­ca stra­té­gi­á­ja az volt, hogy meg­pró­bál­tak nyil­vá­no­san „ki­mon­dat­ni” Medgyessy Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök­kel né­hány sa­rok­szá­mot, majd er­re hi­vat­koz­va pró­bál­ták kor­dá­ban tar­ta­ni a gaz­da­ság­po­li­ti­kai hi­te­les­ség­re mér­sé­kel­ten ér­zé­keny szak­mai és po­li­ti­kai lobbicsoportokat. Be­ve­tet­ték ezt a cso­da­fegy­vert pél­dá­ul a 2003-as költ­ség­ve­tés tár­gya­lá­sa so­rán a 4,5 szá­za­lé­kos hi­ány­pla­fon vé­del­mé­ben is, ám az iga­zi nagy do­bás az volt, ami­kor 2003 nya­rán Medgyessy Dr. Csernus pá­ci­en­se­it meg­szé­gye­ní­tő mó­don vál­lal­ta be az euró 2008-as be­ve­ze­té­sét, mint ma­gyar stra­té­gi­át. Lász­ló Csa­ba úgy érez­het­te, hogy ez­zel a hú­zás­sal egész cik­lus­ra biz­to­sí­tot­ta az ál­ta­la kí­vá­na­tos­nak tar­tott mak­ro­gaz­da­sá­gi pá­lya meg­va­ló­su­lá­sát. A trükk meg­ér­té­sé­hez ér­de­mes rö­vi­den is­mer­tet­ni az euró be­ve­ze­té­sé­nek el­vi me­ne­tét. A maastrichti kri­té­ri­u­mok tel­je­sü­lé­sét az EU il­le­té­kes dön­tés­ho­zó szer­vei vizs­gál­ják, ám mi­vel egy adott év­ről ál­ta­lá­ban csak a kö­vet­ke­ző év el­ső né­hány hó­nap­ja után áll ren­del­ke­zés­re min­den in­for­má­ció (fő­ként a de­fi­cit ala­ku­lá­sa kap­csán), ezért egy 2008 ja­nu­á­ri be­ve­ze­tés­hez 2005 má­so­dik fe­lé­ben, il­let­ve 2006-ban kell tel­je­sí­te­ni a fel­té­te­le­ket. Ez pe­dig azt je­len­tet­te vol­na, hogy a kor­mány­nak a 2003-ban 6 szá­za­lék kö­rü­li­re várt ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ányt a 2006-os vá­lasz­tást meg­elő­ző leg­ér­zé­ke­nyebb idő­szak­ban kel­lett vol­na – sta­bil és fenn­tart­ha­tó mó­don – 3 szá­za­lék alá szo­rí­ta­nia. A Lász­ló Csa­ba le­vál­tá­sát kö­ve­tő idő­szak ese­mé­nyei ar­ra utal­nak, hogy a mi­nisz­ter­el­nök nem fel­tét­le­nül a tel­jes in­for­mált­ság ál­la­po­tá­ban dön­tött, hi­szen az új pénz­ügy­mi­nisz­ter, Draskovics Ti­bor ki­ne­ve­zé­sét a kor­mány­za­ti kom­mu­ni­ká­ció egyút­tal a 2008-as cél­dá­tum el­en­ge­dé­sé­re is fel­hasz­nál­ta. For­má­li­san ugyan csu­pán új­ra­gon­do­lás­ról volt szó, de ne­héz len­ne olyan gaz­da­sá­gi fej­le­ményt idéz­ni em­lé­ke­ze­tünk­be 2003 má­so­dik fe­lé­ből, ami ön­ma­gá­ban ér­vény­te­le­ní­tet­te vol­na a 2008-as dá­tum ki­je­lö­lé­se mö­gött (re­mél­he­tő­leg) meg­hú­zó­dó elem­zé­se­ket. Így nem tel­je­sen alap­ta­lan a gya­nú, hogy az előb­bi­ek­ben is­mer­te­tett po­li­ti­kai koc­ká­za­tok sú­lyá­ra csak a be­je­len­tés után fi­gyelt fel a mi­nisz­ter­el­nök és kör­nye­ze­te, majd az el­ső adan­dó al­kal­mat meg­ra­gad­va ki is búj­t a fis­ká­lis kény­szer­zub­bony­ból.
Gaz­da­sá­gi szem­pont­ból nincs olyan nagy el­té­rés 2008 és 2009 kö­zött, po­li­ti­kai szem­pont­ból azon­ban ég és föld a ket­tő: a 2009-es euró-bevezetés ese­tén ugyan­is a 2006-os vá­lasz­tá­sok után­ra eső idő­szak­ban kell tel­je­sí­te­ni a szi­go­rú maastrichti elvárásokat, az­az a vá­lasz­tá­si kam­pány­ra vár­ha­tó­an me­net­rend­sze­rű­en meg­ér­ke­ző osz­to­ga­tás­nak nem lesz kü­lö­nö­sebb gát­ja – le­szá­mít­va ta­lán egy kis mor­gást az Eu­ró­pai Bi­zott­ság fe­lől. Az is elő­for­dul­hat azon­ban, hogy a kor­mány­nak „sze­ren­csé­je lesz”, és 2006-ra szét­esik az euró-zóna tag­ál­la­ma­i­nak gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ját sza­bá­lyo­zó Sta­bi­li­tá­si és Nö­ve­ke­dé­si Pak­tum, így a bi­zott­ság bü­rok­ra­tái sem aka­dé­kos­kod­hat­nak majd az adós­ság­ból fi­nan­szí­ro­zott vá­lasz­tá­si kam­pány lát­tán.

Az euró be­ve­ze­té­sé­hez (ami az újon­nan be­lé­pők szá­má­ra nem op­ció, ha­nem idő­pont­hoz nem kö­tött kény­szer) öt kri­té­ri­u­mot kell tel­je­sí­te­ni. Az ál­lam­ház­tar­tás hi­á­nyá­nak fenn­tart­ha­tó mó­don a GDP 3 szá­za­lé­ka alatt kell ma­rad­nia, az ál­lam­adós­ság nem ha­lad­hat­ja meg a GDP 60 szá­za­lé­kát (ezt azon­ban már most is elég ru­gal­ma­san ér­tel­me­zik), az inf­lá­ció és az ál­lam­pa­pír-ho­za­mok szint­je leg­fel­jebb 1.5, il­let­ve 2 szá­za­lék­kal ha­lad­hat­ja meg a már eurót hasz­ná­ló tag­ál­lam­ok­ban mért leg­ala­cso­nyabb ér­té­ke­ket, a meg­szün­tet­ni kí­vánt nem­ze­ti fi­ze­tő­esz­köz ár­fo­lya­ma pe­dig nem in­ga­doz­hat túl he­ve­sen az euróhoz ké­pest a be­lé­pést meg­elő­ző két év­ben.