– Mos­ta­ná­ban gyak­ran hang­zik el a bű­vös „nép­párt” ki­fe­je­zés, kü­lö­nö­sen a Fi­des­­szel ösz­­sze­füg­gés­ben. Be­szél­he­tünk-e Ma­gyar­or­szá­gon nép­párt­ról, nép­pár­tok­ról?
– Igen, a két nagy párt min­den­kép­pen nyu­gat-eu­ró­pai ér­te­lem­ben vett nép­párt­nak te­kint­he­tő. Eu­ró­pa nyu­ga­ti fe­lé­ben a párt­fej­lő­dés a II. vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő­en ju­tott el eb­be a fá­zis­ba, mely­nek leg­főbb jel­lem­ző­je, hogy a pár­tok min­den vá­lasz­tót meg­pró­bál­nak meg­szó­lí­ta­ni, sza­va­zó­ik kö­zött az ös­­szes tár­sa­dal­mi cso­port tag­jai meg­ta­lál­ha­tók. Ugyan­ak­kor, ha a nép­párt szót nem po­li­ti­ka­tu­do­má­nyi, ha­nem po­li­ti­kai ér­te­lem­ben hasz­nál­juk, mint az eu­ró­pai kon­zer­va­tív pár­tok, s az őket össze­fo­gó Eu­ró­pai Nép­párt, ak­kor csak a Fi­desz­re ér­vé­nyes ez a ki­je­len­tés a ha­zai po­li­ti­kai erők kö­zül.
– Sza­va­zó­tá­bo­rá­nak nagy­sá­gát te­kint­ve va­ló­ban a nyu­ga­ti nép­pár­tok­hoz ha­son­ló a két fő po­li­ti­kai erő, a tag­lét­szá­muk­ról azon­ban már ke­vés­bé mond­hat­juk el ugyan­ezt. A szé­les tag­sá­gi bá­zis fel­té­te­le-e an­nak, hogy nép­párt­nak te­kint­hes­sünk egy pár­tot?
– A kér­dés el­dön­té­sé­hez ér­de­mes meg­kü­lön­böz­tet­ni két fo­gal­mat, a tö­meg­pár­tot és a nép­pár­tot. Előb­bi­re azt mond­hat­juk, hogy „mé­lyül”, az­az igyek­szik mi­nél szo­ro­sabb­ra fűz­ni a kap­cso­la­tot sa­ját bá­zi­sá­val, nö­vel­ni tag­jai szá­mát és erős kö­té­se­ket ki­ala­kí­ta­ni. Az MSZP ele­ve tö­meg­párt­ként in­dult a rend­szer­vál­toz­ta­tást kö­ve­tő­en (egypárti elő­é­let­ének kö­szön­he­tő­en), míg a Fi­desz ese­té­ben a 2002-es vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő idő­szak­ra, il­let­ve a 2003-as év­re te­he­tő a tö­meg­pár­to­so­dás. A nép­pár­tok­ra a „mé­lyü­lés­sel” el­len­tét­ben a „bő­vü­lés” jel­lem­ző, ho­ri­zon­tá­li­san igye­kez­nek nyit­ni, bő­ví­te­ni tá­mo­ga­tó­ik kö­rét. A ke­vés erős kö­tés he­lyett sok gyen­gé­re tö­re­ked­nek. Az MSZP az 1994-es vá­lasz­tá­sok­kal vált nép­párt­tá, ami­kor egy­ma­ga több­sé­get szer­zett az Or­szág­gyű­lés­ben, a Fi­desz ese­té­ben 2002-re kö­vet­ke­zett be ugyan­ez, il­let­ve 2004-ben már po­li­ti­kai-stra­té­gi­ai cél­ként is hang­sú­lyos­sá vált.
– Bár tö­meg­párt­nak ne­ve­zi őket, a ha­zai pár­tok tag­sá­gá­nak nagy­sá­ga még­sem mér­he­tő nyu­ga­ti tár­sa­i­ké­hoz, mi en­nek az oka?
– Ma­gyar­or­szá­gon egy alap­ve­tő­en párt-el­le­nes at­ti­tűd jel­lem­ző a tár­sa­da­lom­ra, így nem le­het cso­dál­koz­ni azon, hogy eu­ró­pai vi­szony­lat­ban a pár­to­so­dás gyen­gé­nek mond­ha­tó volt a rend­szer­vál­toz­ta­tás kö­ve­tő­en épp úgy, mint nap­ja­ink­ban.
– A párt­tal szim­pa­ti­zá­lók in­for­má­lá­sa, a kap­cso­la­tok szo­ro­sabb­ra fű­zé­se le­het az egyik cél­ja a Fi­desz Nem­ze­ti Pe­tí­ci­ó­já­nak is, mely a szo­ci­a­lis­ták sze­rint jog­ta­lan adat­bá­zist épít, s ezért több­ször is kö­ve­tel­ték an­nak be­mu­ta­tá­sát, il­let­ve meg­sem­mi­sí­té­sét. Jo­gos-e ez a kö­ve­te­lés?
– Non­szensz­nek tű­nik, ugyan­ak­kor po­li­ti­ka­i­lag ta­lán ra­ci­o­ná­lis az MSZP fel­lé­pé­se. A ha­son­ló ese­tek kö­rü­li adok-ka­pok jól pél­dáz­za köz­éle­tünk ál­szent­sé­gét: egy­részt min­den­ki igyek­szik mi­nél több in­for­má­ci­ót be­gyűj­te­ni szim­pa­ti­zán­sa­i­ról és az egyes vá­lasz­tó­ke­rü­le­tek po­li­ti­kai ös­­sze­té­te­lé­ről, más­részt vi­szont kö­vet­ke­ze­te­sen ki­ké­rik ma­guk­nak, hogy ilyen szán­dé­kok ve­zet­nék őket. Van­nak or­szá­gok, ahol mind­ez tel­je­sen ter­mé­sze­tes, s a jog­sza­bá­lyi fel­tét­elei is adot­tak, pél­dá­ul az Egye­sült Ál­la­mok­ban az em­be­rek re­giszt­rál­tat­hat­ják ma­gu­kat egy-egy párt sza­va­zó­i­ként, s ez­zel le­he­tő­sé­gük nyí­lik rá, hogy részt ve­gye­nek az elő­vá­lasz­tá­so­kon.
– Ha­son­ló a hely­zet a kam­pány­csend­del is. Min­den­ki a má­si­kat vá­dol­ja, a szank­ci­ók ki­szá­mít­ha­tat­la­nok, nem vissza­tar­tó ere­jű­ek és pél­dá­ul az internet ese­tén ma­ga a kampánycsend-sértés is ne­he­zen ér­tel­mez­he­tő ka­te­gó­ria. Jó-e a je­len­le­gi sza­bá­lyo­zás?
– Je­len­le­gi for­má­já­ban a kam­pány­csend, il­let­ve meg­sér­té­sé­nek szank­ci­ói a be­tart­ha­tat­lan­ság és a bi­zony­ta­lan­ság mi­att alá­ás­sák az em­be­rek po­li­ti­kai ver­seny­be ve­tett – amúgy sem túl nagy – bi­zal­mát. Sok or­szág­ban nem is lé­te­zik ez az in­téz­mény és akad jó né­hány olyan is, ahol lé­te­zik, de a meg­szün­te­té­sét ter­ve­zik, ép­pen a kam­pá­nyok jel­le­gé­nek meg­vál­to­zá­sa és az új kom­mu­ni­ká­ci­ós tech­ni­kák el­ter­je­dé­se mi­att.
– Ja­vá­ban tart már az eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tás kam­pá­nya. Men­­nyi­ben fog ez kü­lön­böz­ni a 2002-es kam­pány­tól? Hoz-e va­la­mi újat?
– Nem szá­mí­tok sem­mi­fé­le új­don­ság­ra, csak még na­gyobb prof­iz­mus­ra. Eset­leg an­­nyi el­té­rés vár­ha­tó a két év­vel ko­ráb­bi kam­pány­hoz ké­pest, hogy most a Fi­desz is hang­sú­lyo­san ké­szül a te­rep­mun­ká­ra, a vá­lasz­tók sze­mé­lyes meg­szó­lí­tá­sá­ra. A tar­tal­mat te­kint­ve nin­cse­nek il­lú­zi­ó­im, a kam­pá­nyok ná­lunk az utób­bi idő­ben ma­gá­ról a kam­pány­ról szól­nak, lé­nye­ge­sebb té­mák és tar­tal­mi ele­mek nél­kül.
– Men­­nyi­re tud­ják elhelyezni a pol­gá­rok az EP-választást és mi a vok­so­lás tét­je a pár­tok szá­má­ra?

A néppártokra a „mélyüléssel” ellentétben a „bővülés” jellemző, horizontálisan igyekeznek nyitni, bővíteni támogatóik körét. A kevés erős kötés helyett sok gyengére törekednek

– Az em­be­rek nagy ré­sze ter­mé­sze­te­sen nem tud­ja, mi az Eu­ró­pai Par­la­ment lé­nye­ge, a vá­lasz­tá­son részt­ve­vők dön­tő több­sé­ge bel­po­li­ti­kai okok­ból megy majd el sza­vaz­ni, ha vá­lasz­tott párt­ja meg tud­ja győz­ni ar­ról, hogy van je­len­tő­sé­ge a sza­va­za­tá­nak. A pár­tok szem­pont­já­ból sem ön­ma­gá­ban, az el­nyer­he­tő man­dá­tu­mok mi­att van el­ső­sor­ban je­len­tő­sé­ge a mos­ta­ni vá­lasz­tás­nak, ha­nem a kö­vet­ke­ző par­la­men­ti vá­lasz­tás, 2006 fé­nyé­ben. Az EP-választás után min­den párt kap­hat egy-egy epo­szi jel­zőt, mint pél­dá­ul „aki 2004-ben sem ér­te el az 5%-ot”, „aki meg­nyer­te” és „aki el­vesz­tet­te”. Néz­zük az egyes pár­to­kat! Az SZDSZ ese­té­ben tű­nik a hely­zet a leg­tisz­tább­nak, Kuncze párt­el­nök be­je­len­tet­te, le­mond, ha nem érik el az 5%-ot. Az MDF 3% alat­ti ered­mé­nye szin­te biz­to­san Dá­vid bu­ká­sát je­len­ti, a 3 és 5% kö­zöt­ti sze­rep­lés ta­lán még meg­ma­gya­ráz­ha­tó, a kü­szöb át­lé­pé­se pe­dig egy­ér­tel­mű si­ker len­ne és önál­ló MDF-lis­tát je­len­te­ne 2006-ra. Az MSZP pil­la­nat­nyi­lag nem túl va­ló­szí­nű győ­zel­me Medgyessy meg­erő­sö­dé­sét ered­mé­nyez­né, a vi­szony­lag va­ló­szí­nű dön­tet­len/cse­kély ve­re­ség meg­ma­gya­ráz­ha­tó len­ne és va­ló­szí­nű­leg nem in­dí­ta­na el azon­nal er­je­dé­si fo­lya­ma­to­kat. Az elő­ző al­ter­na­tí­vá­nál va­la­mi­vel ki­sebb, de nem cse­kély esélyt lá­tok a je­len­tős ve­re­ség­re, eb­ben az eset­ben ko­mo­lyan fel­me­rül­het akár még a mi­nisz­ter­el­nök le­vál­tá­sa is a szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lül. A vá­lasz­tás ered­mé­nyé­nek a Fi­desz­re lesz ta­lán a leg­ki­sebb ha­tá­sa, egy eset­le­ges és nem túl va­ló­szí­nű ve­re­ség rö­vid tá­von fel­te­he­tő­en nem in­gat­ná meg Or­bán párt­el­nöki po­zí­ci­ó­ját, leg­fel­jebb an­­nyi­ban le­het­ne ér­de­kes, hogy fel­szín­re ke­rül­het­né­nek a Fi­desz ed­dig lát­ha­tat­lan bel­ső tö­rés­vo­na­lai – ha lé­tez­nek egy­ál­ta­lán ilye­nek.
– A pár­tok be­je­len­tet­ték, hogy men­­nyi pénzt szán­nak a kam­pány­ra, 150 és 300 mil­lió kö­zöt­ti ös­­sze­gek­ről be­szél­tek. Re­á­lis ez?
– Leg­fel­jebb ak­kor, ha még egy nul­lát hoz­zá­írunk a vé­gé­hez. Ez megint csak a ko­ráb­ban már kár­hoz­ta­tott ál­szent­ség meg­nyil­vá­nu­lá­sa. A po­li­ti­kai erők sok­kal töb­bet köl­te­nek, mint amennyit be­val­la­nak, mert fél­nek – nem alap­ta­la­nul –, hogy a va­ló­ság be­is­me­ré­sé­vel sza­va­za­to­kat ve­szí­te­né­nek. Ha­son­ló okok­ból nem is na­gyon vár­ha­tó, hogy bár­mely párt ja­vas­lat­tal áll­jon elő a párt- és kam­pány­fi­nan­szí­ro­zá­si hely­zet ren­de­zé­sé­re, mi­vel tud­ja, hogy a töb­bi­ek ezt kö­nyör­te­len de­ma­gó­gi­á­val hasz­nál­nák ki. Az iga­zán szo­mo­rú azon­ban az, hogy a po­li­ti­ká­tól ke­vés­bé füg­gő in­téz­mé­nyek, így pél­dá­ul a saj­tó sem jár utá­na a va­ló­di költ­sé­gek­nek, ha­nem kri­ti­kát­la­nul köz­li a pár­tok ál­tal be­mon­dott szá­mo­kat. Mint­ha húsz év­vel ko­ráb­ban él­nénk: szin­te min­den­ki tud­ja, de ki­mon­da­ni sen­ki sem me­ri az igaz­sá­got.
– A vá­lasz­tás­hoz kö­ze­led­ve egy­re erő­sö­dik a kor­mány­zat ön­rek­lá­mo­zó te­vé­keny­sé­ge is.
– Nagy a kí­sér­tés: a kor­mány­zás elő­nye, hogy sok­kal több erő­for­rás áll egy po­li­ti­kai erő ren­del­ke­zé­sé­re, mint el­len­zék­ben. Nem ele­gáns azon­ban vis­­sza­él­ni ez­zel – kü­lö­nö­sen nem at­tól a po­li­ti­kai erő­től, amely ko­ráb­ban el­len­zék­ben ve­he­men­sen bí­rál­ta ezt a gya­kor­la­tot. El­mond­ha­tó, hogy a ma­gyar köz­élet­ben a kor­mány­pár­ti el­len­zé­ki lo­gi­ka a leg­erő­sebb és, saj­nos, va­ló­di tar­tal­mi po­li­ti­kai vi­ták hi­á­nyá­ban a leg­lát­vá­nyo­sabb ré­sze a ver­seny­nek: egé­szen más­ként kö­ze­lí­ti meg ugyan­az a párt a kor­mány­za­ti mar­ke­ting, a vizs­gá­ló­bi­zott­sá­gok, a rend­kí­vü­li ülé­sek vagy ép­pen a kor­mány­pár­ti in­ter­pel­lá­ci­ók kér­dé­sét at­tól füg­gő­en, hogy a ha­tal­mon vagy ép­pen el­len­zék­ben po­li­ti­zál.

2002– Tanszékvezető-helyettes, BKÁE Politikatudományi Tanszék, 2002– kutatási igazgató, Vision Consulting, 2001– Főtitkár, Magyar Politikatudományi Társaság, 1998– Igazgató, Törésvonal Politikai Elemző Központ, 1997– Egyetemi adjunktus, BKÁE Politikatudományi Tanszék, 1998–Doktorandusz, ELTE-ÁJK, 1998– Politológus diploma, ELTE-BTK, 1997– Történész diploma, ELTE-BTK
Megjelent könyvei: Politika és kommunikáció. A magyar politikai napirend témái a 2002-es választások előtt (2002), Politológia I-II. Előadás-vázlatok (2003), Politika és politikatudomány (2003), A magyar politikai rendszer (2003)