Má­sok sört főz­nek por­ból ott­hon tit­kos re­cept alap­ján, el­hajt­va az as­­szonyt a tu­so­ló kör­nyé­ké­ről, ahol is a nagy dol­gok tör­tén­nek. A gom­bá­szás azon­ban nem küz­döt­te be ma­gát a Ko­pa­szo­dó apu­kák hob­bi­ja ké­zi­könyv tar­ta­lom­jegy­zé­ké­be sem.
A köz­gon­dol­ko­dás szte­re­o­tí­pi­ái alap­ján gom­bász­ni még ma is csu­pán szép­lel­kű kis­nyug­dí­ja­sok ke­re­set-ki­egé­szí­tő bí­be­lő­dé­se, ilyeténképp egy pol­con a he­lye a hor­go­lás­sal és a ke­reszt­rejt­vény­-fej­tés­sel. Pe­dig a tettrekész és fel­ké­szült gom­bász ki­vá­ló va­cso­rák alap­anya­gát szer­zi be és ki­vá­ló tör­té­ne­te­ket tud. Mi ma­gunk a kel­lő vér­te­zet nél­kül men­tünk be­le egy gom­ba­sza­ki-ita­loz­ga­tás­ba.
El­ső­re ad­dig ju­tot­tunk, hogy a gom­ba nem ál­lat, de nem is nö­vény. In­nen az asz­tal­tár­sa­ság, tám­pon­tot ke­res­gél­ve, az ál­ta­lá­nos is­ko­la ha­to­dik osz­tály bi­o­ló­gia törzs­anya­gá­ig nyúlt vis­­sza, s ha nem si­et se­gít­sé­günk­re egy ag­rár­te­rü­le­ten dok­to­rá­tust szer­zett paj­tá­sunk, bi­zony ezt a kér­dést is a Ber­mu­da há­rom­szög ta­lá­nyai kö­zött tar­ta­nánk szá­mon. Há­zi mikológusunk sze­ren­csé­re fel­idéz­te az autotróf és heterotróf táp­lál­ko­zás köz­ti lé­nye­gi kü­lönb­sé­get, szót ej­tett a nö­vé­nyek­től el­té­rő test­fel­épí­tés­ről, a trofikus szint, il­let­ve a sejt­fal anyag kü­lön­bö­ző­sé­ge­i­nek ecse­te­lé­se­kor azon­ban is­mét ki­hul­lott ke­zünk­ből a meg­ta­lál­ni vélt fo­nál.
A ta­pasz­ta­lat mon­dat­ja ve­lünk, a gom­bá­szás, mint ki­vá­ló idő­töl­tés, nem csak a mi gon­do­la­ti­sá­gunk­ra ha­tott megtermékenyítőleg. Ked­ves is­me­rő­sünk a csa­lá­di le­gen­dá­ri­um egyik leg­szebb em­lé­két fel­idéz­ve a prak­ti­kum vi­ze­i­re na­vi­gált át, mi­kor is mind­an­­nyi­unk Apa Bá­csi­já­nak gom­bá­szást for­ra­dal­ma­sí­tó gya­kor­la­tát tár­ta elénk. Apa Bá­csi – aki ül­ve, fel­ső ma­dár­fo­gás­sal mo­so­gat a kony­há­ban –, a gom­bák­nak sem ke­gyel­mez. Ször­nyű gép­sár­ká­nyán az er­dő mel­let­ti le­lő­hely­re kor­má­nyoz, hogy ki­emel­je kör­nye­ze­té­ből a ka­la­po­so­kat. Trabi anyós­ülé­sén a ko­sár, mély ta­la­jon gom­bát meg­cé­loz, so­főr­ol­da­li aj­tót ki­vág, ki­ha­jol és be­gyűjt, ko­sár­ba hopp, az­tán egyes­be, pad­ló­gáz, majd irány a kö­vet­ke­ző gom­ba. (Egyéb­ként Apa Bá­csi egyik fia au­tó­sze­re­lő, aki sze­rint a gom­bá­szás mély te­re­pen és a kup­lung­tár­csa egy­más­sal össze­bé­kít­he­tet­len két fo­ga­lom. Az öreg ké­nye­lem­el­vű­sé­ge azon­ban nem is­mert ha­tá­ro­kat.)
A gé­pe­sí­tett gom­bá­szat he­lyett ma­gunk in­kább az eső utá­ni pu­ha hu­mu­szos er­dők ba­kan­csos be­já­rá­sát ajánl­juk jó szív­vel. En­nek el­ső­sor­ban a jó le­ve­gő, a rend­sze­res test­moz­gás, il­let­ve az er­dő­vel kap­cso­la­tos köz­he­lyek­hez va­ló von­zal­munk az oka. A gom­bá­szás kul­tu­szá­nak meg­te­rem­té­sé­hez hos­­szú és rö­gös út ve­zet. En­nek el­ső mér­föld­kö­vé­hez már el­ér­kez­tünk. A kü­lön­bö­ző gom­ba­fa­jo­kat még nem is­mer­jük (ki­vé­tel ez alól a pi­ru­ló őz­láb), de már sze­ret­jük. A gom­ba köz­vet­len kö­zel­sé­ge az­tán a ma­gunk­faj­ta ter­mé­szet­bú­várt el­bi­zony­ta­la­nít­ja. Tel­jes­ség­gel is­me­ret­len, de szép és kí­vá­na­tos. Ki­nek ne len­ne is­me­rős az ér­zés, itt élet és ha­lál kér­dé­sé­ben kell dön­te­ni. Az­tán per­sze a dol­gok rend­je s mód­ja sze­rint le­szed­jük, nem gon­dol­va a nem is olyan tá­vo­li jö­vő­re. A tú­ra vé­gén az­tán szín­pom­pás kol­lek­ci­ónk, a nejlonszatyiban elrenyhülve, nyál­kás mas­­szá­vá lé­nye­gül át. Étel­ként va­ló el­ké­szí­té­sé­re már csak bá­gyad­tan uta­lunk es­te, hogy az­tán az egész vis­­sza­tér­jen az anya­föld­re. Így lesz­nek az élő­vi­lág büsz­ke le­bon­tó­i­ból má­zsa­szám pety­hüdt le­bon­tan­dók és így vész el a vi­lág di­cső­sé­ge mel­lett a mi­énk is. Az­zal nyug­tat­juk ma­gun­kat, hogy úgy­is ős­­szel van az iga­zi gom­ba­sze­zon. Ad­dig át­ol­vas­unk né­hány köny­vet, s hogy a kul­tusz irán­ti fo­gé­kony­sá­gunk se lan­kad­jon, rá­bön­gé­szünk pár­szor a szarvasgomba.hu ol­dal­ra.

4. § (2) Magánszemély szárított gombát közvetlen lakossági fogyasztásra csak gombaszárítási céltanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvány birtokában vagy ilyen bizonyítvánnyal rendelkező szakértő folyamatos alkalmazása esetén árusíthat.
5. § (2) A piacon eladásra szánt szabadon termő gomba teljes készletét az eladó az árusítás megkezdése előtt köteles minősítésre bemutatni a szakellenőrnek. A szakellenőr az emberi fogyasztásra alkalmatlan gombát térítés nélkül lefoglalja és a megsemmisítésről gondoskodik, az árusítható gombatételről pedig fajonként árusítási engedélyt állít ki.
(3) Az árusítási engedély az eladó nevét, lakhelyét (székhelyét), a gombafaj nevét, tiszta súlyát, az engedély keltét, továbbá a szakellenőr aláírását és bélyegzőjének lenyomatát tartalmazza.
8. § (3) Étel készítésénél a nyers gombát a vásárlástól számított 24 órán belül fel kell használni és addig hűtőtérben vagy szellős, hűvös, száraz helyen kell tárolni. A gombás készétel – a hidegkonyhai termék kivételével – csak a készítés napján értékesíthető.