Akik hittek a szeretet és az ostorcsapás erejében
Vérvonal (2004. április) Az Igazi Messiás Projekt nevű amerikai szervezet Mel Gibson filmjének köszönheti létezését. A derék new jersey-i és georgiai polgárok, miután létrehozták közhasznúnak nevezett szabadcsapatukat, rögtön John Ashcrofthoz, az Egyesült Államok igazságügy-miniszteréhez fordultak, ugyan tenne már határozott lépéseket felszólításuk nyomán a Passió című alkotás ellen. Az ugyanis gyűlöletkeltő és a zsidók elleni pogromokra uszít. Az IMP úgy tudja, a vetítés óta zsinagógákat rombolgattak, zsidó temetőket és emlékhelyeket gyaláztak meg. Konkrét példákkal azonban nem rukkoltak elő. Magyarországon március 25-étől vetített film eddig nem tapasztalt indulatokat váltott ki világszerte. Maga a disputa azonban, jóval túlnőve az alkotás elemzésén, az évszázadok óta jelenlévő ellentét parazsára löttyintett egy kanna petróleumot. Lapunk a tűzfészek felől indulva villant fel képeket a zsidó–keresztény megbékélés hoszszú folyamatának legutóbbi stációiról, hogy végül az üzlet világában oldja fel a feszítő ellentéteket.
Megosztva Ha a film antiszemita, akkor maga az evangélium is az – jelentette ki a Szentszék szóvivője, Joaquín Navarro-Valls azután, hogy II. János Pál pápa megtekintette a filmet. A közismerten zsidó származású Steven Spielberg (aki a HVG szerint történelmietlen módon, mégis szívfacsaróan állított emléket a vészkorszak áldozatainak Oscar Schindler náci zsidómentő történetén keresztül) még nem látta a Gibson-opust, azonban ha megnézte, el fog beszélgetni a rendezőjével. Érdeklődve várjuk, hogy a Shoah Alapítvány életre hívója mit tartogat Mel Gibson számára. Véleménye annál is inkább fontos lehet, mivel alapítványának és természetesen önmagának is az a célja, hogy „…az egész világ megismerje az igazságot, különösen a középiskolások, egyetemisták és általában a fiatalok”. A fő kérdés az itt, hogy az alkotásnak mi az igazsághoz, a tényszerűséghez fűződő viszonya. Veres András püspök a Magyar Katolikus Püspöki konferencia titkára nem hagy kétséget afelől, hogy a film az Evangéliumra épülő kronologikus áttekintés Jézus életének utolsó 12 órájáról. A maga naturális valóságában ugyan meghökkentő, de épp ezáltal segít a jézusi szeretet megértésében – állítja a püspök. Ezzel szemben Várkonyi Tibor Magyar Hírlapban megjelent publicisztikája szerint az alkotást minden idők legantiszemitább filmjeként ismerték el nyugaton. Mint az a fenti véleményekből is látható, a Máté Evangéliumából eredeztetett problematika (vére rajtunk és fiainkon) dominálja a film nyomán kialakult diskurzust (noha a kifogásolt részek csak arámiul hangzanak el), és fel sem merül a hitelesség, illetve művészi szabadság kérdése, melyet például Hermann Nitsch orgia-misztérium kiállítása kapcsán szakavatott kultúrpápáink ünnepeltek.
Vetülő árnyék Egy biztos. Bárkiről vagy bármiről is legyen szó, ha a zsidóság társadalmi szerepére utal, említi vagy csak félreérthetően fogalmaz, függetlenül a kontextustól azonmód az antiszemitizmus árnyéka vetül rá és rögtön az újságok vezető hírei közé kerül. Emlékezetes, hogy titokminisztersége idején Kövér Lászlót keverték az antiszemitizmus vádjával kabátlopási ügybe. S ha már sikerült begyűrni őt egy skatulyába, akkor az sem meglepő, hogy elvárják, a többi „gyanúsítottól”, ehhez a karakterhez viszonyuljon. Kovács Ákos előadó is megkapta a Bosszú népe című száma kapcsán az antiszemita jelzőt, hiába utasította vissza a rosszhiszemű értelmezést. Hogy ki és mikor dobja be ezt a súlyos történelmi vádat, az még olyan sokat látott politikusok számára is kiszámíthatatlan, mint Demszky Gábor vagy Gyuriczáné Németh Erzsébet. Nem kell ahhoz sem különösebb jóstehetség, hogy észrevegyük, szorgos kezek már újra gyúrogatják kis hólabdájukat, hogy aztán elindítsák a hegytetőről annak reményében, hogy majd lavinaként Wass Albert szobrát is elsodorja. Az íróét, akit Göncz Árpád államfő 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntetett ki. Wass Albertét, aki – a teljesség és a történeti hűség kedvéért tegyük hozzá – bizonyos korszakában nem éppen körültekintően fogalmazott a zsidókérdésben (galíciánerezett, na) mégis fiatal olvasók ezreit állította maga mellé sugárzó hazaszeretetével és a becsület erényének mindenek fölé helyezésével. Melyik volt a hangsúlyosabb? A hiba automatikusan törli-e az erényeket? – teszik majd fel a kérdést, s ezzel vissza is érkeztünk a Passió című film körüli habveréshez: mi az, ami az alkotás alapmotívuma: a zsidók történelmi felelősségének firtatása vagy a krisztusi szeretet kegyetlenségen is átsugárzó bemutatása.
Tálalás Előre borítékolható társadalmi reflex eredménye a film apropóján kialakult vita, egyben remekül kiaknázható marketingfogás is. Miként arra az Index fórumán Titanick néven beíró netpolgár már március elején úgy rávilágított: „Gibson a saját maga gyártója/producere ez esetben. Tehát a merch-et ő szabja meg. Akárcsak a cinikus médiakampányt és balhét, amely a filmet körbeveszi. Gondolod, hogy a hős nyilatkozatai véletlenül kerültek elő a bemutató közeledtével, míg a teasert majd egy évvel előbb lehetett látni és sehol sem volt még a botrány... broáf. Amúgy a 24 milliós nyitás, ami bőven száz fölé megy az ingyenbotrány miatt, erősen rombolja a vallási áhítatot. Bár senki nem sajnálja tőlük.” Herendi Gábor Magyar vándor-promóciójának rekvizítumai (közlekedési táblát, sapkát sőt még sütit is piacra dobtak) még határon belül vannak. Azonban a Passió esetében a 13$-ért árusított, bőrszíjra fűzött acélszeg nem más, mint a gagyi kufárok által megjelenített brechti elidegenítő effektus. Mire való? Ezzel vésse szívébe a néző mindazt, amit látott?
|