OFFLINE | puncs | kultúra
Litván György könyve Jászi Oszkárról
Keskeny ösvényen
(2004. március)
A magyar történettudományban tudományos biográfiák sora hiányzik. Ez olyan közhely, amellyel egy nagyobbacska könyvtár kávézójában bele se tudnánk kapcsolódni két őrjítő dekoltázsú bölcsészlány beszélgetésébe. El lennénk hajtva gyorsan. Nincs tudományos életrajz Horthy Miklósról (egy jól sikerült, de nem teljes képet mutató könyv van, szégyenszemre amerikai szerző tollából), Rákosi Mátyásról, Szálasi Ferencről, Bibó Istvánról, Apponyi Albertről, Gerő Ernőről vagy ne adj' isten Imrédy Béláról.

Pe­dig po­li­ti­ku­sok­ról könnyű ír­ni: rend­sze­rint be­szél­tek az or­szág­gyű­lés­ben, in­ter­jú­kat ad­tak, ira­ta­i­kat jónéhány köz­gyűj­te­mény őr­zi, és ha na­gyon sza­ladt a sze­kér, esz­mei örö­kö­se­ik szer­kesz­té­sé­ben si­ma nyel­vű em­lék­köny­vek so­ra mél­tat­ta fel­tű­né­sü­ket és tün­dök­lé­sü­ket a ma­gyar élet egén. Az ér­tel­mi­sé­gi­ek vi­lá­ga ne­he­zebb ügy: fo­lyó­irat­ok és na­pi­lap­ok he­gye­it kell vé­gig­bo­ga­rász­ni cik­ke­i­kért, eg­zo­ti­kus he­lye­ken lé­vő ar­chí­vu­mo­kat vagy sár­kány­jel­le­gű örö­kö­sö­ket kell en­ge­dé­lyért zak­lat­ni az irat­ha­gya­ték ku­ta­tá­sá­hoz.
Le­het ví­vód­ni azon, hogy mit le­het meg­ír­ni és mit nem, ha az il­le­tő ivott, csal­ta a jó­szí­vű öz­ve­gyet, meg­it­ta az ár­vák bo­rát, etc. Az Osiris Ki­adó Milleniumi Ma­gyar Tör­té­ne­lem cí­mű so­ro­za­tá­ban meg­je­lent Jászi-életrajz (az el­ső, ki­fe­je­zet­ten a so­ro­zat szá­má­ra ké­szült élet­rajz), Lit­ván György tol­lá­ból hi­he­tet­len ér­zék­kel ke­rü­li el az intimpistás tör­té­net­mon­dás és az egy­sí­kú po­li­ti­ka­tör­té­ne­ti meg­kö­ze­lí­tés csap­dá­it.
Jászi Osz­kárt a ma­gyar jobb­ol­dal nem ked­ve­li. Nem, ez eu­fé­miz­mus: rü­hel­li. Egye­sek ka­dét­is­ko­lás mű­velt­sé­gük tel­jes vér­te­zett­sé­gé­vel ütik-ve­rik sze­gény em­bert (a kép TGM-től van, nem szé­gyell­jük, és a rend­szer­vál­tás óta a leg­rö­vi­debb ide­ig kor­mány­zó mi­nisz­ter­el­nök­re uta­lunk al­ja­sul), má­sok mé­lán utál­ják, és még az is le­het, hogy ol­vas­tak tő­le va­la­mit. Megint má­sok ár­nyalt elem­zé­se­i­ket az­zal kez­dik, hogy Jászit ere­de­ti­leg Jakubovits-nak hív­ták, sza­bad­kő­mű­ves volt, zsi­dó, és tönk­re­tet­te a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szá­got. Édes­ap­ját tény­leg Jakubovitsnak hív­ták, s Jászira 1881-ben vál­toz­tat­ta ma­ga és csa­lád­ja ne­vét. Ek­kor­tájt tér­he­tett be re­for­má­tus­nak is. Jászi so­ha nem tar­tot­ta ma­gát zsi­dó­nak, bár ha an­nak tart­ja, az is az ő dol­ga. Sza­bad­kő­mű­ves pá­lyá­ja sem volt je­len­tős esz­me­vi­lá­ga szem­pont­já­ból. Ma­gyar­or­szág tönk­re­te­vé­sén meg elég so­kan dol­goz­tak. Kér­dés, hogy kel­lett-e iga­zán. Jászi még 1918-ban is in­te­ger Ma­gyar­or­szág­ban gon­dol­ko­dott, emig­rá­ci­ós éve­i­ben kö­vet­ke­ze­te­sen an­ti­kom­mu­nis­ta volt, több­ször párt­ját fog­ta a né­pi írók­nak, és ha­lá­lá­ig oberlini la­ká­sa Hungarian Corner-jében lóg­tak a ma­gyar li­be­ra­liz­mus nagy­ja­i­nak ké­pei. Per­sze, gyű­löl­te a Hor­thy­-rend­szert, egy­sze­rű­en kép­te­len volt tár­gyi­la­go­san be­szél­ni a ha­zai po­li­ti­kai élet­ről, s az őt többször cserbenhagyó Károlyihoz való ragaszkodása is érthetelen. Az utód­ál­lam­ok ve­ze­tő­i­től az emig­rá­ci­ós cé­lok (pél­dá­ul a Bé­csi Ma­gyar Új­ság) ér­de­ké­ben el­fo­ga­dott ös­­sze­gek mi­att is két­sé­gek gyö­tör­ték. Jog­gal.
A könyv­nek év­ti­ze­des elő­mun­ká­la­tai vol­tak. Ré­szint a szer­ző szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg két vá­lo­ga­tás Jászi le­ve­le­zé­sé­ből, pub­li­cisz­ti­kai kö­tet, Jászi-bibliográfia. Lit­ván György nem tit­kol­ja, hogy mo­nog­rá­fi­á­ja hő­sét ked­ve­li: el­né­zi ne­ki za­va­ros ma­gán­élet­ét, szá­na­ko­zik de­presszi­ó­ján, és hi­he­tet­len em­pá­ti­á­val áb­rá­zol­ja Jászi há­zas­sá­gá­nak las­sú tönk­re­me­né­sét. Esz­mé­i­vel szim­pa­ti­zál­va, ta­lán ön­tu­dat­la­nul ma­ga tár­ja fel, hogy Jászi, e ro­kon­szen­ves, ám­de mély­sé­ge­sen dokt­ri­ner ma­gyar ér­tel­mi­sé­gi olyan kes­keny ös­vé­nyen ha­ladt egész éle­té­ben, ame­lyen na­gyon ke­ve­sen tud­ták őt kö­vet­ni. Lé­te­zett-e egy­ál­ta­lán az az út a li­be­ra­liz­mus és szo­ci­a­liz­mus kö­zött, ame­lyet ő vá­lasz­tott? Egész éle­te sza­kí­tá­sok, ki­bé­kü­lé­sek, vád­ló le­ve­lek és kön­­nyes be­is­me­ré­sek tör­té­ne­te volt, s Lit­ván köny­vé­nek ol­va­só­já­ban erő­sö­dik a gya­nú: a Ma­gyar Ok­tó­ber (1918) és a pol­gá­ri ra­di­ka­liz­mus ma­gyar faj­tá­ja csak Jászi fe­jé­ben lé­te­zett. Ám eh­hez az ide­á­hoz ro­kon­szen­ves csö­kö­nyös­ség­gel ra­gasz­ko­dott egész éle­té­ben. A rossz­má­jú­ak (mint mink) per­sze azt is meg­je­gyez­he­tik, hogy ta­lán kár volt azért az or­szá­gért, ahol a ma­gyar prog­res­­szió Nagy­ká­roly né­hány ut­cá­já­ból in­dul­ha­tott el: a Jászi- és a Madzsar-család, Kaff­ka Mar­git, Bölöni Györgyné.
Mi lett má­ra Nagy­ká­roly­ból? El­sül­­lyedt, nyo­ma sincs. Nem kell sze­ret­ni Jászit, de mi­ért ne fér­ne el köz­tünk, ami­kor mindig is ide vá­gyott? Ha­za, Ma­gyar­or­szág­ra. (Lit­ván György: Jászi Osz­kár. Bu­da­pest, 2003, Osiris, 3580 Ft.)



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”