A gyeplabda, a jég­ko­rong és a fo­ci ke­ve­ré­ke – kér­dé­sem­re így pró­bál­ta el­he­lyez­ni a já­té­kot a na­gyon bu­ták­nak ki­já­ró arc­ki­fe­je­zés­sel az egyik szim­pa­ti­kus ren­de­ző a Vá­ros­li­get­ben, ahol feb­ru­ár vé­gén két lel­kes szer­ve­ző, Ádámfi At­ti­la és Dragomír György jó­vol­tá­ból B-csoportos bandy-világbajnokság zaj­lott. El­ső pil­la­nat­ban kön­­nyí­tett jég­ko­rong­ra em­lé­kez­tet a já­ték, ál­la­pí­tot­tam meg ma­gam­ban a pá­lya szé­lén áll­do­gál­va, mi­köz­ben a láb­ujj le­fa­gyá­sa el­le­ni küz­de­lem mód­ja­in töp­reng­tem. A já­té­ko­sok ugyan­is nem a bi­ro­dal­mi lé­pe­ge­tő­vel ke­resz­te­zett szol­no­ki mély­sé­gi fel­de­rí­tő cuc­cot vi­selik, ha­nem a ho­ki­sok­nál sok­kal ke­vés­bé bru­tá­li­sabb fel­sze­re­lést vesz­nek ma­guk­ra. Kü­lön­böz­nek a ho­ki­tól a mér­sé­kel­tebb sza­bá­lyok miatt is: ti­los a test-test el­le­ni küz­de­lem (bár így nyil­ván a jó­po­fa bu­nyó­kat is szi­go­rú­an bün­te­tik, pe­dig a bal­hé szok­ta ál­ta­lá­ban fel­dob­ni a Sport1-en az unotthangú kom­men­tá­to­ro­kat is; va­la­mi­lyen ping­vi­nek és grizzlik csé­pe­lik ál­ta­lá­ban egy­mást, NHL-mérkőzésnek ál­cáz­va az össz­né­pi ve­re­ke­dést) és a ke­mény ko­rong he­lyett egy hat-nyolc cen­ti­mé­ter át­mé­rő­jű, gu­mi be­vo­na­tú pa­ra­fa lab­dát ker­get­nek az el­szánt já­té­ko­sok. Úgy érez­tem, hogy ez­zel meg is fej­tet­tem a já­ték lé­nye­gét: meg­kér­dez­tem a mel­lém ren­delt szer­ve­zőt, hogy az ér­zé­keny lel­kű kis­fi­úk anyu­kái ta­lál­ták-e ki a já­té­kot? Csak a kö­ze­pe­sen gyen­ge po­é­nok át­la­gos­nál jobb tű­rő­ké­pes­sé­ge men­tett meg at­tól, hogy vé­rig sér­tett fi­a­tal ba­rá­tom fa­kép­nél hagy­jon. Né­hány perc mo­soly­szü­net után fi­no­man ér­té­sem­re ad­ta, hogy a jég­lab­dá­nak sok­kal ke­ve­sebb kö­ze van a jég­ko­rong­hoz, mint a la­i­kus köz­vé­le­mény azt gon­dol­ná. A sza­bá­lyok ki­fe­je­zet­ten tilt­ják a test-test el­le­ni já­té­kot, csa­pa­ton­ként tíz plusz egy já­té­kos van a pá­lyán, egy meccs pe­dig két­szer negy­ven­öt per­cig tart. Pa­lánk vi­szont van, ám ös­­sze­sen húsz cen­ti és csak a já­ték fo­lya­ma­tos­sá­gát szol­gál­ja. To­váb­bá van les és sa­rok­lö­vés is. A bandy má­sod­vi­rág­zá­sát csak né­hány éve kezd­te meg Ma­gyar­or­szá­gon; a szö­vet­ség is csak öt éve ala­kult. Lon­don­ban vi­szont már 1875-ben ren­dez­tek mér­kő­zést 1957-ben ren­dez­ték meg az el­ső vi­lág­baj­nok­sá­got. Észa­ki or­szá­gok­ban már rég­óta nép­sze­rű a já­ték, vi­lág­mé­re­tű hó­dí­tá­sát azon­ban csak most kezd­te meg. Olasz­or­szág pél­dá­ul mos­ta­ná­ban kér­te fel­vé­tel­ét a nem­zet­kö­zi szö­vet­ség­be és a vi­lág­baj­nok­sá­gon is csak hat or­szág csa­pa­ta vett részt. A han­gu­lat min­den­eset­re vi­lág­ver­seny­től szo­kat­lan mó­don csa­lá­di­as volt.
Az el­ső meccs né­hány per­ce után ész­re kel­lett ven­nem, hogy ez tény­leg in­kább gyep­lab­da a jé­gen. A bot pél­dá­ul sok­kal job­ban ha­son­lít a gyep­lab­dá­ban hasz­ná­la­tos­ra, mint a jég­ko­ron­go­zók ál­tal hasz­nált egye­ne­sebb vé­gű és hos­­szabb bot­ra. A lab­da sok­kal töb­bet van a le­ve­gő­ben, a hát­só em­be­rek né­ha úgy in­dít­ják a szé­le­ket, mint Roberto Carlos.
Az el­ső száz ma­gyar bandy ra­jon­gó egyi­ke­ként azon­ban az is nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy egy­elő­re nem va­gyunk bandy nagy­ha­ta­lom. Bár szo­ros vég­ered­mén­­nyel, de még­is ki­kap­tunk az ész­tek­től (2-3) és hol­lan­dok­tól is (3-4). En­nek el­le­né­re a nem­zet­kö­zi szö­vet­ség hon­lap­ján sza­vaz­tam egyet a ma­gyar csa­pat vég­ső győ­zel­mé­re, nem kis meg­le­pe­tést okoz­va a svéd köz­pont­ban. De most már tud­ják, hogy szá­mol­niuk kell ve­lünk is!