Popély Ár­pád: Ada­lé­kok a szlo­vá­ki­ai ma­gyar­ság de­por­tá­lá­sá­nak tör­té­ne­té­hez. Fó­rum – Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 2004. 2. szám, 99–125. old.
Ez nem az a Fó­rum. Ez a fel­vi­dé­ki (www.foruminst.sk). De ez is szó­ra­koz­tat. Kezd­jük a vé­gé­ről: Beneš és Clementis, meg Dalibor Krno, meg Mikuláš Ferjenčik bel­ügyi meg­bí­zott, na ők a gaz­fic­kók. És en­nek meg­ál­la­pí­tá­sá­nál nem ve­zé­rel min­ket sem­mi­fé­le em­pá­tia meg ha­tá­ro­kon át­íve­lő kéz­nyúj­tás. Sze­ren­csé­re Popély nem olyan szang­vi­ni­kus, mint mi: pre­cí­zen ada­tolt, szen­ve­dély­men­tes ta­nul­mány­ban te­kin­ti vé­gig az 1946 és 1949 kö­zöt­ti cseh­szlo­vák kor­mány­po­li­ti­kát, amely­nek ered­mé­nye­képp több mint negy­ven­ezer ma­gyart te­le­pí­tet­tek át Cseh­or­szág­ba. De nem ám csak olyan vak bos­­szú­vág­­gyal, hogy „ro­hadt fa­sisz­ták, örül­je­tek, hogy nem az urán­bá­nyá­ba men­tek” (oda is men­tek): a szer­ző elem­zé­sé­ből ki­de­rül, hogy el­ső­sor­ban azok­ra a vi­dé­kek­re súj­tott le Prá­ga vas­ök­le ahol/ame­lyek el­uta­sí­tot­ták a reszlovakizációt (össze­tett fo­lya­mat, mely­nek so­rán azt ál­lít­juk, hogy nem va­gyunk azo­no­sak ma­gunk­kal): Gömör, a Ga­ram men­te, Csal­ló­köz és a Mátyusföld egyes vi­dé­kei jár­tak na­gyon ros­­szul. A cím­ben fog­lalt „ada­lék” ki­me­rí­ti az ol­va­só meg­té­vesz­té­sé­nek tény­ál­lá­sát: ez bi­zony kor­rekt ös­­sze­fog­la­lás. 1949-ben az­tán a de­por­tál­tak vissza­tér­het­tek szü­lő­föld­jük­re – bár nagy tö­me­gük ezt már meg­tet­te előbb il­le­gá­li­san is. Nem ve­szett ki a ma­gyar vir­tus.

Fejérdy Ger­gely: Egy el­fe­lej­tett kap­cso­lat – Robert Schu­mann és Ma­gyar­or­szág. Va­ló­ság, 2004. 9. szám, 58–66. old.
Fejérdy ta­nul­má­nya – bár a zsur­na­lisz­ták ál­tal oly ked­velt „el­fe­lej­tett” jel­ző­vel ope­rál – va­ló­ban meg­fe­lel a cím­ben fog­lal­tak­nak. Hamza Gá­bo­ron kí­vül ki tud­ja még azt, hogy a har­min­cas évek­ben az eu­ró­pai in­teg­rá­ció aty­ja há­rom­szor is járt Ma­gyar­or­szá­gon, meg­szem­lél­te a tri­a­no­ni ha­tárt, lel­ke­sült po­hár­kö­szön­tő­ket mon­dott a ven­dég­lá­tók tisz­te­le­té­re és a Köz­pon­ti Sze­mi­ná­ri­um­ban aludt, mert a szál­lo­dá­nál pu­ri­tá­nabb el­he­lye­zést akart? Kí­sé­rői kö­zött vol­tak nem egé­szen komilfó fran­cia po­li­ti­ku­sok is: el­len­ál­lók ál­tal le­puf­fan­tott ké­sőb­bi kol­la­bo­rán­sok, zsi­dó­ügyi kor­mány­biz­tos­ok, ilyes­mi. (Utób­bi volt fél­sze­mű.) Le­het, hogy el ké­ne ha­tá­ro­lód­ni? Ha ke­zünk­ben a lap, az in­for­ma­tív cikk mel­lett ol­vas­suk el Kiss Lász­ló ös­­sze­fog­la­ló­ját a pes­tis és a ko­le­ra XIX. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi per­cep­ci­ó­já­ról és Czettler An­tal ös­­sze­fo­gott ta­nul­má­nyát Chur­chill po­li­ti­kai pá­lyá­já­ról. Ren­des kon­zer­va­tív, pol­gá­ri­an ki­egyen­sú­lyo­zott írás, ami­lyet mind­nyá­jan ír­ni sze­ret­nénk.

Há­mo­ri Pé­ter: Kí­sér­let a ma­gyar fa­lu la­kás­ügy­ének ren­de­zé­sé­re a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött. Aetas, 2004. 1. szám, 49–73. old.
Nem va­gyunk el­kés­ve, a ma­gyar fo­lyó­irat­pi­ac ilyen: a Tör­té­nel­mi Szem­le pél­dá­ul a na­pok­ban hoz­za majd ki 1913. évi 2. szá­mát, sem­mit nem kell el­si­et­ni. Az Aetas, a XIX. év­fo­lya­má­ban já­ró sze­ge­di lap, a tör­té­ne­lem­po­li­ti­kai rend­szer­vál­tás egyik elő­hír­nö­ke is most hoz­ta ki el­ső szá­mát, kész, passz. A fü­zet jó vas­tag, el le­het szö­szöl­ni ve­le. Há­mo­ri a két há­bo­rú köz­ti szo­ci­ál­po­li­ti­ka egyik leg­jobb is­me­rő­je (a má­sik is írt a szám­ba), egy­ko­ri vár­me­gyei szo­ci­á­lis ta­nács­adók ha­lá­los ágya mel­lett tud­ta meg a vég­ső nagy tit­ko­kat, mi­nisz­ter­el­nök­sé­gi mun­ka­tár­sa­kat fag­ga­tott Bárdossy Lász­ló gyo­mor­sav-túl­ten­gé­sé­ről és tel­je­sen va­ló­szí­nűt­len le­vél­tá­rak­ba ju­tott be. Ta­nul­má­nya a Fa­lu­si Kislakásépítési Szö­vet­ke­zet rém­re­gény­ének adatgazdag ös­­sze­fog­la­lá­sa, egy nagy és jó szán­dék­kal in­dult kez­de­mé­nye­zés fo­lya­ma­to­san le­fe­lé íve­lő sor­sa. A szám­ból ol­vas­suk még el Gyáni Gá­bor esszé­jét Bu­da­pest­ről, Keller Már­kus ta­nul­má­nyát a pi­a­ris­ta szer­ze­tes­ta­ná­rok rekrutációjáról és Bódy Zsom­bor írá­sát a mun­kás­biz­to­sí­tás ki­ala­ku­lá­sá­ról. Aki már un­ja a bondage-oldalak ta­nul­má­nyo­zá­sát, Scott M. Eddie egyéb­ként vég­te­le­nül ro­kon­szen­ves egyé­ni­sé­gén ke­resz­tül be­te­kint­het a kliometrikus tör­té­net­írás bi­zarr vi­lá­gá­ba. Multilevel mar­ke­ting-gyé­mán­tok­nak ajánl­ha­tó Kö­vér György cik­ke a ma­gyar arany­já­ra­dék-kon­ver­zió mér­le­ge­i­ről (1881– 1884): mi iksz­re vet­tük.