A mi Mórickánk
Tavaly, az ellenzék október 23-i megemlékezése után Kovács László adta meg az alaphangot azzal, hogy sértődött levelet írt Orbán Viktornak, amelyben kifogásolta, hogy a Szövetség elnöke beszédében visszautasította a külügyminiszter-pártelnök egyik kedvenc vulgármarxista tézisét arról, hogy mi, magyarok „tanuljunk meg kicsik lenni”. Tudnivaló, hogy a 2002-es választási kampány óta Kovács kezelhetetlen Orbán-komplexusban szenved: gyakorlatilag nincs olyan téma – beleértve az uniós csatlakozást, hölgyismerősének érintettségét a brókerbotrányban, és a karácsonyi üzeneteket is –, amelybe Kovács ne tudná belekeverni Orbánt. Ezt igen ügyesen teszi: ha nem hisz nekem a kedves olvasó, menjen el a Bosnyák téri piacra, ahol az egyik leghangosabb kofa világosan elmagyarázza majd, hogy az emelkedő tojásárakról Orbán tehet. Igen, Kovácstól tanulta.

Macskairtó Orbán
De a legnagyobb kormánypárt elnöke nemcsak a kofák körében népszerű. Alig száradt meg a tinta nyílt levelén, rögtön csatlakozott hozzá a Népszabadság nagy irodalmára, Bächer Iván is, aki, miután kigyűjtött néhány részletet pár harcosabb ellenzéki publicisztikából, mindezeket elküldte Orbánnak és néhány rosszindulatú történelmi utalással körítve aziránt érdeklődött, hogy „mik a terveik a kitakarított elemek hátramaradott macskáival?” Nyilván érezte, hogy a bizarr érdeklődés indoklásra szorul, ezért hozzátette: „Azért kérdem, mert ha az Önök takarítógépezete megindul, embereimet megóvni aligha tudom majd; a macskákat azonban talán még el tudom altatni időben.” Ezt kérdezte a kormánypárti Bächer Iván a kormánypárti Népszabadságban az ellenzék vezetőjétől. Ráadásul levelét Verőcén postázta Bächer Iván, ugyanis szerzőnk a konzervatív többségű Dunakanyarba menekült a lakhatatlanná züllesztett Budapestről, amelynek vezetőinek viszont nem írt nyílt levelet. Bächer Iván írásai azt tükrözik, hogy a félelelmre és a félelemkeltésre építette fel az egzisztenciáját. Polgári kormányok idején csúcsra járatja rettegését, de amint látható, szoc-lib időkre is tett el belőle, csak az íze kedvéért. Mert bizony nincs is veszélyesebb a hatalom sáncain kívül álló ellenzék mesterkedéseinél.

Antiszemiták, filoszemiták
Jól tudta ezt Bächer Iván már az előző szocializmusban is, amikor tanárként egy valódi, európai baloldali gyermekét rúgatta ki a gimnáziumból. Solt Ottília fiának annyi volt a bűne, hogy Beszélőt olvasott az iskolában. Bächer Iván már akkor is úgy gondolta, hogy az ellenzékiek ellen kíméletlenül kell harcolni. Ha kirúgással, akkor kirúgással, ha nyílt levéllel, akkor nyílt levéllel. Mikor éppen melyik eszközt adja kezébe a hatalom. Később váltott és a Népszabadsághoz igazolt. Ahhoz az újsághoz, ahol évtizedeken át Izrael volt az egyik fő ellenség, és ahol még 1989 decemberében is csak „Zsidesznek” becézték a Fideszt. Aztán 1990-ben úgy döntöttek: az anticionizmus már nem jó bolt, ezért filoszemiták lettek. Itt lett újságíró és azóta filoszemita Bächer Iván. Kisajátította és cikkeiben olcsó pártpolitikai témává silányította a második világháború során elpusztított zsidó honfitársaink emlékét. Hosszú évek óta szinte minden cikkében uszít a polgári tábor, az ország egyik fele ellen, szisztematikusan gúnyolva több millió ember értékeit és érzéseit. Nagyvárad számára csak „Oradea”, mint ahogyan azt nyílt levelében is hangsúlyozza. Az csak őt minősíti, hogy ünnepeinkről kizárólag a zabálás jut eszébe, de vajon milyen hátsó szándékok munkálnak abban az emberben, aki azzal dicsekszik, hogy hozzátartozójának sírján egy önkényuralmi jelkép, a százmillió ártatlan halottat produkáló „szép, nagy vörös csillag” áll? Mit szeretne kiprovokálni ezzel? Vajon kik ássák az árkokat ebben az országban? És milyen szempontok alapján folyik a nyílt levelezősdi? Ha az adóforintjainkból támogatott, kormányhoz közel álló Tilos Rádióban elhangzik egy olyan felvetés, hogy ki kell irtani az összes keresztényt, akkor írjunk nyílt levelet Medgyessynek, amelyben azt tudakoljuk, hogy mikor jönnek értünk és macskáinkért? Nyilván túlzás lenne, hiszen senki sem gondolhatja komolyan, hogy a kormányfő – bár elég szomorú a múltja és a jelene is – bárkit is kiirtana, vagy ilyen tettre utasítaná híveit, köztük, mondjuk, Bächer Ivánt. Úgyhogy hátrább az agarakkal és a macskákkal is.