Nos, itt van az új le­mez, ami nem elő­re­lé­pés, de a Donnast nem is ezért tart­juk. Ezen a ka­te­gó­ri­án be­lül (Ramones, Joe Jackson) nincs is er­re szük­ség. Ami új, ta­lán a 70-es évek pszichedéliája, de az ala­pok nem vál­toz­tak, és na­gyon jól van ez így: nyers, paj­kos, slá­ge­res, tisz­ta kép­le­tű/pri­mi­tív (a szim­pá­ti­á­tól füg­gő­en tes­sék be­he­lyet­te­sí­te­ni) csajrock, és hát ha ez lesz a r’n’r fej­lő­dé­sé­nek vég­pont­ja, csak az ele­jén fo­gunk szit­ko­zód­ni.