Koppintások a kütyüiparban •Támad a Távol-Kelet
Made in China (2004. szeptember) A világ 60 legnagyobb vállalatából ötven már stratégiai befektetőként jelen van Kínában. BMW, Nokia, a Philips, GE, BP, Siemens – hogy csak néhányat említsünk a transznacionális multik közül. Bár épp a napokban találkoztunk egy Ausztriában gyártott cumival, és ismerünk egy szavahihető embert, aki állítja, az ő maroktelefonját Németországban állították elő, azért valljuk be, dömpingáruk esetében – ha szabad ezzel a frissiben előállított kifejezéssel élnünk – ezek már europikumok- nak számítanak. A kínai sárkány torkolattüze munkahelyek százezreit perzselte már fel a vén kontinensen, s ha hinni lehet a híreknek, mely szerint 2005-ben megszűnik az EU-ban az importkvóta, cipőfelsőrész-készítők és a textilipar robotosai egyenes adásban dőlnek kardjukba, miközben az elvtársak vigyorogva szövik a selymet Kínában. A gazdasági és társadalmi kataklizmák magasságából alászállva a honi piacokon megtalálható termékeket helyezzük célkeresztbe. A tisztánlátás kedvéért mindjárt az elején érdemes elkülöníteni a Kínában előállított cuccok két fő evolúciós irányát. Számunkra ISO minősített világmárkák távol-keleti gyártmányai érdektelenek, annál izgalmasabbak azok klónjai. Az Adios melegítők és sporttáskák latinos hangzása, a Puna cipők pikantériáját ellenpontozza, a Nice-ból pedig vehetünk – a jól bevált marketing stratégia szerint – ötöt egy húszasért. Ezek a portékák néhány éve már igazi kuriózumnak számítanak, manapság ugyanis minden erkölcsi és jogvédelmi skrupulus nélkül pecsételik avatott kezek kis krumplinyomdáikkal a termékre: Adidas, Puma, Nike. A másik nagy vadulást az elektronikai termékek terén sikerült tető alá hozni. A tető itt konkrét problémapontként jelentkezik, ugyanis a tapolcai bolhapiacon, leterített pokrócról árusított botmixerrel szemben már kialakult immunitásunk cserbenhagyott a Keravill polcáról leemelt táskarádió esetében. A rövid termékismertetést óva intés céljából mellékeljük. Történt ugyanis, hogy reggeli krónikás konyhai Goldstar készülékünk tolmácsolásában már Zahorán Adrienn és Vass István Zoltán egyazon tónusban szólt hozzánk egy ideje. Cserélni kell, nem vitás. A szaküzletben egy svájcinak mondott márkát ajánlottak figyelmünkbe. (Jó bornak nem kell cégér – na mindegy). Monokróm kijelző, mechanikus állomáskereső. Roadstar. Nem éppen a legismertebb márka, azért jöhet. Jótállás rendben, beszerzés megtörtént. Otthon aztán kiderült, Made in China. Ezen információmorzsa akkor nyert értelmet, amikor a budapesti hírrádió frekvenciájára hangoltunk. Mintha Xian külvárosából adna a csatorna. A torz recsegési versenyben aztán nagyon erős mezőny alakult ki, jelentősen mérsékelve a híréhségünket. Karácsony esték hangulatjavító kellékeként érdemes számon tartani a cérnavékonyságú zöld kábelre felfűzött, aprócska karácsonyfaizzó-füzért. Nincs többé kínos feszengés csillagszóróval a kézben vagy az éves rendszerességgel előkerülő, sehová sem vezető politikai viták. A konnektorba dugott világító készség üzembiztosan hozza a pukkanásos vezetékleégési attrakciót. Ilyenkor a család apraja-nagyja mintegy varázsütésre válik eggyé a nagy elektroműszerészi tudattalanban. A nyolcvanas évek elején – ki emlékszik már arra –, a színes televíziókészülékek térhódításának időszakában, az akkori szocialista ipar is komoly kísérletezésbe kezdett. Itt van rögtön a Super Color 4313 típusszámú Videoton tévé. A beltéri pirotechnikai eszközként is emlegetett robbanószerkezetet a korabeli Magor sem vette volna fel termék palettájára, mi mégis néztük, féltünk, szerettük. Tíz évre rá fordult a kocka, s a magyar televízió mellett egy sor szórakoztató-elektronikai készülék gyártási részfolyamatát – a kigyulladás, leégés iránti távol-keleti fogékonyságot érzékelve – kínai (és szingapúri) szakemberekre bíztuk. Kényszerű tesztelésre ezek közül háztartásunkba került egy – visszacserélése után pedig egy másik Orion video. A hazafias szempontok dominálta vásárlás tapasztalata: a kínai termék nem robban, nem teker, és nem mindig játssza le a kazettát, ellenben hangos, mint a Tienanmen tér ’89-ben. Hevenyészett piackutatásunk egyetlen területen prognosztizál felhasználóbarát elmozdulást, ez pedig a motorkerékpárok világa. Bár a kismotorok versenyében ma még a nagy hagyományokkal rendelkező olasz robogók futnak versenyt a japán márkákkal, már megjelentek az európainak mondható dizájnnal készített, többnyire japán motorral szerelt és román illesztési pontossággal összerakott kínai kétkerekűek. Ismerve a pizzafutárok anyagi erőnlétét, továbbá a robogónyúzási együtthatójukat, kézenfekvő az olcsó, megbízható és összeszigszalagozásra éhes burkolattal szállított masinák forgalmazása. Ne felejtsük el, az elmúlt húsz-harminc évben kínaiak százmilliói tesztelték ezeket a járműveket. Ahogy mondani szokták, ennyi ember nem tévedhet. Főleg, ha nincs más.
|