Is­mét van plázsunk. Nyil­ván a ta­va­lyi „ha­tal­mas” si­ker­re va­ló te­kin­tet­tel. Az át­lag­em­ber szá­má­ra fel­fog­ha­tat­la­nul nagy pén­ze­kért a Du­na pes­ti ol­da­lá­ra hor­dott ho­mok és ki­égett mű­gyep hi­va­tott el­lát­ni azt a fel­ada­tot, hogy szó­ra­koz­tas­sa az is­ten­ad­tát. Még ak­kor is, ha la­kás­hi­te­lé­nek törlesztőrészletei szin­te ki­fi­zet­he­tet­le­nek, ha mun­ka­he­lye egy­re in­sta­bi­labb az em­ber­köz­pon­tú­an kor­má­nyoz­ni im­po­tens ál­lam­ve­ze­tés mi­att. Ne­vess, rö­högj csak – kapsz ho­mo­kot az in­gyen víz (Du­na) mel­lé. Le­dö­fünk né­hány nap­er­nyőt a föld­re két parkolótábla kö­zé, az­tán él­vezz!
Nem azt mon­dom, hogy nin­csen szük­ség szó­ra­ko­zás­ra, és hogy csak a tánc­ház­ban le­het iga­zán él­vez­ni a ku­ko­ri­ca mor­zso­lá­sá­nak mű­vé­sze­tét, ugyan­ak­kor az íz­lé­ses sú­lyo­zás és a meg­fe­le­lő mi­nő­ség ki­vá­lasz­tá­sa nem fel­tét­le­nül je­lent kultursznobságot. Fre­ud mel­lett a sör­nek is van lét­jo­go­sult­sá­ga a min­den­nap­ok­ban.
Azért még­is­csak él­mény volt. Vé­gig­sé­tál­ni a fel­hőt­le­nül szó­ra­ko­zó EU la­ko­sa­i­nak legfrissebbikei kö­zött és köz­ben meg­küz­de­ni a kre­ol áru­sok­kal, akik „csak most, csak ön­nek” 500-ért árul­ták a gagyi ék­kö­ve­ként em­le­ge­tett vil­lo­gó vac­ko­kat, ame­lye­ket akár még a ka­runk­ra, vagy a csuk­lónk­ra is te­ker­he­tünk – hogy bol­do­gab­bak le­gyünk.
A sör­ről és a kol­bá­szos gyrosról szó­ló plázsunk ak­kor is sze­gé­nyes ta­lál­mány, ha egy­sze­rű­sé­gé­ben szem­lél­jük és egy­ben nagy­ra ér­té­kel­jük, hogy idén na­gyobb te­rü­le­ten ingyennetezhettünk a sát­rak­ban, nyel­het­tük a vat­ta­cuk­rot vagy pör­get­het­tük a sze­ren­cse ke­re­két, hogy öröm­it­ta­san vi­gyük ha­za a meg­nyert bög­rét. Még ak­kor is, ha van úgy­ne­ve­zett film­klub, meg né­ha na­pi­lap is akad a pszeudo-steril ho­mok­ban. A szó­ra­ko­zó ar­cok kü­lön ta­nul­mányt ér­de­mel­né­nek, de eb­be most nem me­gyek be­le.
Vé­gül is le­het, hogy ne­kik van iga­zuk. Kit ér­de­kel az ózon­lyuk? At­tól, hogy a sör­től meg­ré­sze­gült ideg­dú­ca­im jól ér­zik ma­gu­kat a ko­szos ho­mok­ban fet­reng­ve – ab­ból csak az kö­vet­ke­zik, hogy én is em­ber va­gyok. Az egész le van ejt­ve!
– Ad­jon ké­rem még egy kor­sót – ne a páleszből! Jó, és lesz még egy csocsó-zseton és egy in­gye­nes mo­bil WC-hasz­ná­lat. Köszi, egyé­b­ként ne­ked hogy’ hív­ják a ne­ve­det, plázstestvér?