Az egyik ke­res­ke­del­mi adón ke­resz­tel­tek Kéjfélnek (juj, ez erős: névadtak) egy éji órát, más­hol ugyan­csak el­mé­sen „éj­sza­kai mű­sor­nak”. Rög­tön he­lyes­bí­te­nem kell a mű­fajt, csak tud­nám mi­re, hi­szen a de­fi­ní­ció nem szól­hat úgy, hogy amit a té­vé­ben lá­tunk, az a mű­sor. Eb­ből csak a „mű” elő­tag re­le­váns. Mert at­tól még, hogy ké­ső van, s így ke­vés né­ző­po­ten­ci­át mér az AGB, nem kö­vet­kez­ne, hogy ará­nyos költ­ség­ve­tés­sel nul­la fo­rint­ból ké­szít­sünk duplanulla ér­té­kű izét.
Már­pe­dig is­me­rős jó­em­ber (olyan számittógépes fiú) be­rak egy sem­mi­lyen gra­fi­kát, ab­ban mi­ni­má­lis élő ab­la­kot hagy, hogy már sze­mé­sze­ti ol­va­só­táb­la gya­nánt is meg­fe­lel – nyolc­va­nas kép­át­ló­jú ké­szü­lé­kek vi­szik így az áru­hi­telt nyög­ve tör­lesz­tő gaz­dit a junoszty-korba. Mi kell még? Kell még egy idi­ó­ta fel­ad­vány: er­re két nagy mainstream gő­zö­lő­dik. Az egyik, na, pl. a Kéjfél-típusú, hogy egy szí­nes-csö­csös fü­zet­ből (lám, mi­lyen ne­héz meg­ke­rül­ni a saj­tó­ter­mék szót) a te­le­fon­zsi­nór­ral ön­örö­möt szer­ző le­ány ké­pét szkennelik dup­lán a mo­ni­tor­ra, és ugyan­az a bil­len­tyű­vir­tu­óz a fo­tó­re­tu­sá­ló prog­ra­mok leg­ol­csób­bi­ká­nak tör­vény­te­len má­so­la­tá­val le­sze­di az egyik kép­ről a csaj kun­ko­ri tin­csei kö­zül a leg­fel­tű­nőb­bet. (Vagy ki­ta­kar egy mell­bim­bót.) És mondd meg, mi a kü­lönb­ség. A má­sik­hoz is kell egy böl­cső­dés el­ső év­fo­lya­mi vég­zett­ség, mert 5 be­tű, DALAB, és gömb ala­kú, és na, ez mi? Anya­szo­mo­rí­tó­nak pe­dig ab­ban az ap­ró­ra ha­gyott élő ab­lak­ban ott gesz­ti­ku­lál egy le­he­tő­leg el­len­szen­ves nő, aki le­ve­gőt fúj a hang­ja mel­lé, ke­zé­ben egy kö­teg já­ték­pénz­zel úgy agi­tál, mu­to­gat, vi­gyo­rog és veg­zál, hogy biz­tos nem te­le­fo­ná­lok be 300 fo­rin­tos perc­dí­ja­kon. Szó, mi szó, meg­le­he­tő­sen ci­ki, mi­kor a fel­ad­vány még ak­kor se ug­rik be, ha a stek­szes lány se­gít: pet­­tyes, dob­juk, pat­tog, és fúj­ják. Huhh, Is­te­nem, és nincs a kö­zel­ben éj­sza­kás köz­jegy­ző, hogy hi­te­le­sít­se: ha vég­re tény­leg lé­te­ző nő­né­ző né­zőt kap­csol­nak be hos­­szú fá­rasz­tás után, ak­kor azt mi­ért csak Lipótmező-ről te­szik? Amúgy nincs pén­ze a té­vé­nek min­den éj­jel hat­van­szor elnyeretni nagyíkújú né­zők­kel azt a sok­száz­ezer fo­rin­tot (nincs an­­nyi já­ték­ban­kó a vi­lá­gon), vi­szont hü­lyé­nek néz, és a be nem ál­ló szá­jú ri­banc tíz per­cig bá­to­rít, hogy már­pe­dig tár­csázz, mert mi min­den­re el tud­ná köl­te­ni a manit ő is. S ad­dig a tét sok­szo­ro­sát perkálják be hü­lyé­nek néz­he­tő em­ber­tár­sak sa­ját hí­vá­sa­ik ál­tal, amely a te­le­fon­cé­gen ke­resz­tül jut a te­le­ví­zi­ós ve­zér­igaz­ga­tói kas­­sza­do­bo­zig.
Ez ám a bolt: míg al­szol, kö­zön­ség­nek ti­tu­lált untermenschek pénzt ke­res­nek ne­ked. És bol­do­gok, és re­mény köl­tö­zik a szí­vük­be, mert nem tud úgy a kiasablakos nő­ci se el­kö­szön­ni, hogy ar­ra ne biz­tat­na: leg­kö­ze­lebb Te ke­rülsz adás­ba, bé­bi, vagy ha nem ment a kvíz, ak­kor majd meg­oko­sodsz.
Mit ír­jak még? Hisz al­szom már szin­te, a „labd”-hoz még vár­nak egy be­tűt, a le­ra­dí­ro­zott bim­bó­jú kéj­lány­ból las­san már né­gyet látok… Mi is ez? Meg­fej­tés he­lyett meg­fe­jés? Ja, és mi­lyen gya­gya mű­sor. Egy­sze­rű­en csak múúúú-sor…