Szin­te tel­je­sen el­tűn­tek az el­múlt évek­ben az üz­le­tek­ből a vis­­sza­vált­ha­tó cso­ma­go­lá­sú ter­mé­kek. A szén­sa­vas üditők ese­té­ben az üve­gek az ét­ter­mi asz­ta­lok­ra szo­rul­tak vis­­sza, a bol­tok­ban a do­bo­zos és az el­dob­ha­tó mű­anyag­pa­lac­kos vál­to­zat kö­zül vá­laszt­ha­tunk. Ás­vány­víz­ből is csak egyet­len már­ka kap­ha­tó vis­­sza­vált­ha­tó cso­ma­go­lás­ban (az is csak szén­sa­vas vál­to­zat­ban), így hi­á­ba vesz va­la­ki na­gyon egész­sé­ges, a ter­mé­szet lágy ölén fa­ka­dó, ésígytovább vi­zet, a (jó eset­ben a) sze­mét­be ke­rü­lő cso­ma­go­lás épp ezt a ter­mé­sze­ti kör­nye­ze­tet ter­he­li majd.
Az el­do­bott mű­anyag­pa­lac­kok és be­vá­sár­ló­tás­kák le­bom­lá­sa a ter­mé­szet­ben száz év­nél is to­vább tart, így több nem­ze­dék is él­vez­he­ti az er­dő­ben egy föld­be ta­po­sott bevásárlózacskó fel­eme­lő lát­vá­nyát, míg el­éget­ve rák­kel­tő anya­gok egész so­ra sza­ba­dul fel. Hogy ez ne for­dul­jon elő, ab­ban az em­be­rek kör­nye­zet­tu­da­tos­sá­ga mel­lett az ál­lam­nak is je­len­tős sze­re­pe le­het, hi­szen egy­részt ter­mék­díj-po­li­ti­ká­já­val mo­ti­vál­hat­ja a fo­gyasz­tó­kat, hogy a ked­ve­zőbb árú, új­ra­fel­hasz­nál­ha­tó cso­ma­go­lá­sú ter­mé­ke­ket vá­lasszák, más­részt a meg­fe­le­lő sza­bá­lyo­zás­sal rá­szo­rít­hat­ja a gyár­tó­kat és ke­res­ke­dő­ket a vissza­vált­ha­tó meg­ol­dá­sok­ra.
A cso­ma­go­ló­ipar­nak per­sze na­gyobb biz­nisz, az áru­ház­lán­cok­nak pe­dig ol­csóbb és ké­nyel­me­sebb, ha a vis­­sza­vált­ha­tó pa­lac­kok he­lyett in­kább az el­dob­ha­tó cso­ma­go­lá­sok ös­­sze­gyűj­té­sét és új­ra­hasz­no­sí­tá­sát szor­gal­maz­zák, ál­la­mi pén­zen, ter­mé­sze­te­sen. Nem szí­ve­sen mon­da­ná­nak le az áru­há­zak­ban in­gye­ne­sen biz­to­sí­tott, a vá­sár­lók ál­tal ked­velt be­vá­sár­ló­tás­kák­ról sem – ugyan le­he­tő­sé­gük len­ne mű­anyag he­lyett pa­pír­ból ké­szült tás­ká­kat ad­ni, de azok elő­ál­lí­tá­sa költ­sé­ge­sebb, így ke­vés­bé ér­né meg szá­muk­ra.
Kér­dés, hogy az ős­­szel az Or­szág­gyű­lés elé ke­rü­lő, a ter­mék­dí­jak­kal fog­lal­ko­zó tör­vény­ter­ve­zet mi­lyen vál­to­zá­so­kon fog még ke­resz­tül­men­ni el­fo­ga­dá­sá­ig. Ki bi­zo­nyul erő­sebb­nek, a ter­ve­ze­tet elő­ter­jesz­tő, a Kör­nye­zet­vé­del­mi és Víz­ügyi Mi­nisz­té­ri­um, vagy az egyik leg­be­fo­lyá­so­sabb­nak tar­tott cso­ma­go­ló­ipa­ri lob­bi, meg­tá­mo­gat­va az áru­ház­lán­cok­kal és üdítőitalgyártókkal? A ma­gam ré­szé­ről szur­ko­lok az előb­bi­nek, de a meccs esé­lye­sé­nek va­la­hogy in­kább az utób­bi­a­kat sej­tem…