Lemezvágó • Gergely Éva vadonatúj CD-je Karády Katalin feldolgozott dalaival
Valahol Mélyföldön (2003. október) Ha a Halálos tavaszban a késve érkező filmdíva lábdublőreként Supka Mannát sikerrel alkalmazták is, 2003-ban Gergely Éva nem az énekes-Karády imitátoraként lép a fénykörbe. A hónap közepén megjelenő lemez borítójáról szexi fiatal nő néz vissza, a dalokból érzékeny, zengő szépségű, dzsesszen iskolázott hang szól. Ugyanolyan abszolút mélységben, ám abszolút értékben tán mélyebben is, mint Karádynál, ha a szónak valódi, mélyebb értelmet adunk. Mert Gergely Éva sokszínűbb, ami különösen annak fényében jutalmazandó erény, hogy a lemezre választott 12 szám Karády sajátos, lassúdad karakterének, szomorún búgó hangjának ruhájául készült, illett is rá. Az eddás Gömöry Zsolt által a legutolsó divat szerint újraszabott kíséretek most Gergely Évához simulnak: borongós lassúkból új harmóniákkal ékesített, felezett tempóval dinamizált kompozíciók lettek. Nincs gramofonom mellett kézközelben a Karády-összes törhetetlen Pátria-korongokon, de három nagy slágert magam is felismertem. A kiadvány pedig azért is jól szerkesztett, mert a szöveg változatlanul hagyása mellett mégsem valamiféle emléklemez készült. Jelen van Karády Katalin, hogyne volna, de ifjú pályatársa túllépve a hatvanéves karádys frazírokon természetesen énekel, nem a nagy elődöt másolva, hanem önmagából elővarázsolva azokat az elfelejtett szép, szerelmes szavakat. Akié a Karády-feldolgozáslemez ötlete, már nem lehet átlagos. Nincs vége még, mondom a dallal, sőt, így indul, mert szólólemezzel indul igazán az énekesi élet. Nem hinném, hogy mások is sínpárokat fektetnek arra, amerre majd pályáján Gergely Éva jár. Valahol „Mélyföldön”, mély érzések érték-töltésén visz a mélyen zengő csoda-alt útja, ez már az új CD-ből jól hallható. Kívánom: messze fusson, soká tartson, le ne térjen.
|