– Men­­nyi­re vál­tak be a Hír Te­le­ví­zi­ó­val kap­cso­la­tos ter­vei?
– Túl­szár­nyal­tuk az ere­de­ti el­kép­ze­lé­se­in­ket. A pi­a­ci ré­sze­se­dé­sünk te­kin­te­té­ben is, és ab­ból a szem­pont­ból is, hogy „men­­nyi­re lett te­le­ví­zió” a Hír Té­vé. Ami­kor be­je­len­tet­tük, hogy el­in­dít­juk a csa­tor­nát, ak­kor ke­ve­sen gon­dol­ták, hogy a te­le­ví­zió en­­nyi­re „té­vé­for­má­jú” lesz, stí­lu­sá­ban és tar­tal­má­ban is. Más­részt már majd­nem 1,4 mil­lió ház­tar­tás­ban va­gyunk je­len, s az év vé­gé­ig az a ter­vünk, hogy a ká­be­len el­ér­he­tő ház­tar­tá­sok mind­egyi­ké­ben el­ér­he­tő­ek le­gyünk.
– Mi­kor lesz nye­re­sé­ges a csa­tor­na?
– A tu­laj­do­no­sok öt-hat évet ad­tak ar­ra, hogy nye­re­sé­ge­sek le­gyünk. Azt sze­ret­ném, ha 2004 má­so­dik fe­lé­ben a csa­tor­na már an­­nyit ter­mel­ne, amen­­nyi pénzt föl­hasz­nál. Eh­hez két do­log kell. Egy­részt kor­dá­ban kell tar­ta­nunk a költ­sé­ge­in­ket, más­részt a ká­bel­szol­gál­ta­tók­tól ka­pott be­vé­tel mel­lett szak­em­be­re­ink­nek a rek­lám­szer­zés­ben is je­les­ked­niük kell. Mind­ket­tő­re jó esé­lyünk van.
– A Hír Té­vé men­­nyi­ben fe­lel meg an­nak a sze­rep­nek, ami­re szán­ták?
– Az in­du­lás­kor azt vár­tuk, hogy egy év után le­szünk kel­lő súllyal je­len a mé­dia­pi­a­con. Eh­hez ké­pest va­ló­ság­gal be­rob­ban­tunk a köz­tu­dat­ba. Ha­tal­mas hi­ányt töl­tünk be a mé­di­á­ban. Nem volt hír­te­le­ví­zió, és nem lé­te­zett kon­zer­va­tív, ér­ték­ala­pú csa­tor­na sem. Ez utób­bi vég­képp hi­ány­zott a pa­let­tá­ról.
– Mi­lyen a Hír Té­vé meg­íté­lé­se?
– Egy jú­ni­u­si fel­mé­ré­sünk sze­rint a Hír Té­vét a meg­kér­de­zet­tek 66%-a ki­egyen­sú­lyo­zott hír­szol­gál­ta­tá­sú csa­tor­ná­nak mi­nő­sí­tet­te, 4% sze­rint túl­zot­tan kor­mány­pár­ti, míg a vá­lasz­adók 12%-a sze­rint túl­zot­tan el­len­zé­ki­ek va­gyunk.
– Egyes kri­ti­ku­sok sze­rint a hí­re­ket nem le­het kon­zer­va­tív vagy szo­ci­a­lis­ta mó­don tálalni…
– A hí­re­ket tény­leg nem. De a hí­rek­nek kör­nye­ze­tük is van. A mű­so­ra­ink nem­csak hí­rek­ből áll­nak, ha­nem hír­hát­te­rek­ből, in­ter­júk­ból, kul­tu­rá­lis prog­ra­mok­ból. Nem azt az „elitet” mu­tat­juk be a mű­so­ra­ink­ban, ame­lyet a ke­res­ke­del­mi mé­dia és a köz­szol­gá­la­ti té­vé együtt. Eze­ken a csa­tor­ná­kon né­hány mé­dia­sztár­nak ki­ki­ál­tott fi­gu­ra fo­rog kör­be-kör­be. Ez­zel szem­ben mi azt sze­ret­nénk be­mu­tat­ni, hogy Ma­gyar­or­szá­gon lé­tez­nek más­ként gon­dol­ko­dó, ér­tel­mes, okos em­be­rek, akik­re ugyan­csak ér­de­mes, vagy ér­de­me­sebb fi­gyel­ni.
– Szak­mai szem­pont­ból mennyi­re elé­ge­dett a Hír Té­vé­vel?
– Mi ad­juk a leg­több hírt. Ma­gyar­or­szá­gon raj­tunk kí­vül sen­ki nem ál­lít elő na­pon­ta har­minc­négy hír­adót. De ar­ra a kér­dés­re, hogy mi va­gyunk-e a leg­gyor­sab­bak, és ele­gen­dő exk­lu­zív anya­gunk van-e, nem tu­dok egy­ér­tel­mű­en elé­ge­det­ten vá­la­szol­ni. Ezen a te­rü­le­ten még na­gyon sok a ja­ví­ta­ni­va­ló. Azon­ban fi­a­tal mun­ka­tár­sak­kal kezd­tük a mun­kát és bí­zom ben­ne, hogy lát­vá­nyos si­ke­rek­ben lesz ré­szünk. A tu­lajdo­no­sok egy tel­je­sen új, di­gi­tá­lis tech­ni­kát vá­sá­rol­tak, s en­nek a sa­já­tos­sá­ga, hogy „be kell ér­nie”, akár­csak a mun­ka­tár­sak­nak. Nem­csak azért, mert el kell sa­já­tí­ta­ni a tech­ni­ka ke­ze­lé­sét, ha­nem mert a szoft­ve­re­ket is fo­lya­ma­to­san iga­zít­juk az igé­nye­ink­hez.
– Az el­len­zé­ki saj­tó gyak­ran ke­mé­nyebb hang­vé­telt vár el a Hír Té­vé­től, és ki­fo­gá­sol­ják azt is, hogy a Saj­tó­klub nem ka­pott he­lyet a csa­tor­nán.
– Egyet­len kész mű­sort sem ve­szünk át egy csa­tor­ná­tól sem, ugyan­is sa­ját ma­gun­kat sze­ret­nénk fel­épí­te­ni. A ma­gunk út­ját jár­juk. A má­sik szem­pon­tunk pe­dig az, hogy el­ső­sor­ban a té­nyek­nek adunk he­lyet, és nem a mi­nő­sí­té­sek­nek. A Saj­tó­klub­ban sze­rin­tem több a mi­nő­sí­tés, mint amennyit a Hír Té­vé el­bír­na.
– A Saj­tó­klub mel­lő­zé­sé­ben nem ját­szott sze­re­pet, hogy je­len­lét­ük eset­leg el­ri­asz­ta­ná a kon­zer­va­tív mé­di­át il­le­tő­en szer­fö­lött ké­nyes hir­de­tő­ket?
– Er­re a kér­dés­re nem tu­dok vá­la­szol­ni, mert nem sze­re­pel a prog­ra­munk­ban a mű­sor. De a Saj­tó­klub bár­me­lyik tag­ja el­jö­het a mű­so­ra­ink­ba, és ugyan­úgy el­mond­hat­ja a vé­le­mé­nyét, mint bár­ki más.
– Mi­lyen­nek ér­té­ke­li a je­len­le­gi kor­mány­zat kom­mu­ni­ká­ci­ó­ját? A má­so­dik MSZP–SZDSZ-kormány lát­ha­tó­an fel­is­mer­te a po­li­ti­kai PR fon­tos­sá­gát.
– A kom­mu­ni­ká­ció sze­re­pe va­ló­ban fel­ér­té­ke­lő­dött. A po­li­ti­ku­sok azon­ban haj­la­mo­sak ar­ra, hogy a ba­jo­kat a PR-szakemberek nya­ká­ba varr­ják. A kor­mány­nak nem ros­­szabb a kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja, mint ami­lyen az Or­bán-ka­bi­ne­té volt. Jó szak­em­be­rek­kel dol­goz­nak, és a saj­tó dön­tő több­sé­ge a se­gít­sé­gük­re van. Más kér­dés, hogy az osz­to­ga­tás idő­sza­ka után most a meg­szo­rí­tás évei jön­nek, és bot­rá­nyok­ban is gaz­dag a Medgyessy-kormány. Na­gyon ne­héz idő­szak vár a kor­mány­za­ti kom­mu­ni­ká­to­rok­ra, ha fej­veszt­ve mi­nő­sít­ge­tik a kri­ti­ku­so­kat, ahe­lyett, hogy hig­gadt és tárgy­sze­rű vá­la­szo­kat ad­ná­nak. Így nem épí­tik, ha­nem to­vább rom­bol­ják a kor­mány imázsát.