OFFLINE | téma |
EP-választás: falu végén kurta urna – és mégis Fidesz-győzelem
Citrancs
(2004. július)
Mint egy meg­rög­zött na­rancs­fo­gyasz­tó, ki­nek hir­te­len fa­nyar citromíz ránt­ja szűk­re a mo­so­lyát. Mint egy kez­dő bor­ba­rát, ki­nek csak az Aquafresh-fogkúra után jut ki a drá­ga ne­dű­ből. Mint egy B-döntős úszó, aki vé­gül jobb idő­vel nyer, mint az A-fu­tam győz­te­se. No, va­la­hogy így fes­tett egy át­lag Fi­desz-fan a jú­ni­us 13-i eu­ró­pai par­la­men­ti vá­lasz­tás nap­ján, né­hány órá­val az ur­na­zá­rás után.

Örült is, meg nem is. Mert hát tény, ami tény: ha a fa­lu is sza­va­zott vón', na­rancs­ék dup­lán aláz­zák a szocikat – s Iboly­kánk sincs se­hol. A vol­na – per­sze – nem po­li­ti­kai ka­te­gó­ria.
Szimp­lán meg­érez­tük. Már­mint, hogy vi­dé­ken – a za­lai bor­vi­dé­ken – kell töl­te­nünk a sza­va­zás nap­ját, meg az azt meg­elő­zőt. (Jó, jó, es­te fél hét­re azért oda­mo­zog­tunk a pes­ti ur­ná­hoz, és meg­tet­tük, amit megkövetelt…) Per­sze me­het­tünk vol­na Cse­pel­re, eset­leg ki­lenc má­sik fő­vá­ro­si ke­rü­let­be, Kom­ló­ra, Ózd­ra, Ka­zinc­bar­ci­ká­ra, Pécs-kül­ső­re, Sajószentpéterre, Mis­kolc­ra, Du­na­új­vá­ros city­be, He­ves­be, Hat­van­ba, Tiszaföldvárra, Szol­nok­ra, Ta­ta­bá­nyá­ra vagy a sal­gó­tar­já­ni Győzike-villába is – és meg­néz­het­tük vol­na, hogy az MSZP győ­zik-e (győ­zött, de ki­zá­ró­lag ezek­ben a vá­lasz­tó­ke­rü­le­tek­ben) –, mi ké­rem, még­is in­kább vi­dék­re, fa­lu­ra men­tünk. Egye­nest a Kis-Ba­la­ton mel­lé. A köz­vé­le­mény-ku­ta­tók­tól tud­tuk, hogy a Fi­desz-hí­vek fő­ként vi­dé­ken él­nek. És mi Fi­desz-hí­vek kö­zött akar­tunk len­ni. Te­hát me­het­tünk vol­na Som­ló-, Eger-, To­kaj-, Vil­lány-, Szek­szárd-, Ba­la­ton-, Sop­ron-kör­nyék­re is (ma már tud­juk: min­den bor­vi­dé­ken na­rancs te­rem, ha EP-választásról van szó), de mi még­is Za­la me­gyé­be men­tünk. Mert ezt érez­tük a leg­in­kább Strasbourg-közelinek. Ta­lán tény­leg ezért.

Az as­­szony tet­te oda
Az egyik pin­ce fö­lött há­zi­kó ál­lott. Ben­ne: szov­jet-orosz hű­tő­szek­rény, nagy me­lák. A hű­tő aj­ta­ján: ki­csi mágnestappancs-csokkal oda­rög­zít­ve Or­bán Vik­tor port­ré­ja. Nem hi­val­ko­dón – in­kább egy­ér­tel­mű­en és meg­ke­rül­he­tet­le­nül. Kér­dez­tük a gaz­dát: mivégre e dísz­let? Az asz­­szony tet­te oda – jött a vá­lasz, de ha­mar ki­de­rült, hogy ha az asz­­szony eset­leg el­fe­led­te vol­na oda­ten­ni, biz' az ura te­szi oda. „Hosszú idő óta ez volt az el­ső em­ber, aki re­ményt adott, el­hit­tük, hogy egy­szer lesz be­lő­lünk va­la­ki, no” – ma­gya­ráz­ko­dott. Pe­dig ér­tet­tük, és nem kér­tük, hogy ma­gya­ráz­kod­jon. Sza­va­zás? – csűr­tük to­vább a szót, per­sze csak ali­bi­ből. Oly' evi­dens­nek tűnt, hogy gaz­dánk már haj­na­li ne­gyed hét­kor meg­tet­te, amit megkövetelt…
De nem. „Nem me­gyünk sza­vaz­ni. Úgy­is bu­kik az MSZP, mást nem ér­de­mel, de a fideszes kép­vi­se­lőn­ket sem lát­tuk már 2002 óta, és amúgy sem tu­dom, hogy most kik a jelöltek”– hök­ken­tet­te meg az öreg a kö­rül­ál­ló­kat. Ak­kor most igaz vagy nem, hogy „hos­­szú idő óta ez volt az el­ső em­ber, aki re­ményt adott?” – szem­be­sí­tet­tük imén­ti sza­va­i­val. A re­kont­ra: „igaz, de itt, vi­dé­ken va­la­hogy nem megy ez a Fi­desz-té­ma.” S ek­kor eszünk­be idéz­tünk há­rom
hírt – ko­rább­ról.
Az el­ső, 2001. de­cem­ber 18.: „A Fi­desz és a Turi-Kovács Bé­la ne­vé­vel fém­jel­zett Kis­gaz­da Pol­gá­ri Egye­sü­let ve­ze­tői szer­dán dél­előtt, a bu­da­pes­ti Gel­lért Szállóban(!) ír­ják alá a két szer­ve­zet vá­lasz­tá­si együtt­mű­kö­dé­si meg­ál­la­po­dá­sát” – tu­dat­ta a Fi­desz saj­tó­osz­tá­lya. A má­so­dik, 2003. már­ci­us 28.: Ha­ma­ro­san zász­lót bont a kö­zel­jö­vő­ben nép­párt­tá ala­ku­ló Fi­desz gaz­da­ta­go­za­ta. „Na­gyon sok jel­zés jön a gaz­da­tár­sa­da­lom­ból, hogy olyan mély­sé­gű a csa­ló­dás a Füg­get­len Kis­gaz­da­párt el­múlt év­ti­ze­des te­vé­keny­sé­ge mi­att, hogy ma már csak­is egy Or­bán Vik­tor ve­zet­te, ál­ta­la in­teg­rált nép­párt ilyen ta­go­za­tá­ban bíz­nak” – mond­ta Faludi Sán­dor, a Fi­desz gaz­da­ta­go­za­tá­nak mai ve­ze­tő­je. A har­ma­dik, 2004. áp­ri­lis 21.: „Ja­kab Ist­ván, a Ma­gyar Gaz­da­kö­rök és Gaz­da­szö­vet­ke­ze­tek Szö­vet­sé­ge (Magosz) el­nö­ke Budapesten(!) alá­ír­ta a 40 ezer ta­got szám­lá­ló szer­ve­zet csat­la­ko­zá­sát a Fi­desz költ­ség­ve­té­si mó­do­sí­tást cél­zó nem­ze­ti pe­tí­ci­ó­já­hoz. Az el­nök in­dok­lá­sul el­mond­ta: a gaz­da­tár­sa­da­lom nem bír­ja to­vább a ne­héz­sé­ge­ket”.

Bul­vár Bu­dán
Ilyen előz­mé­nyek után ér­kez­tünk el jú­ni­us 13-hoz. Az ered­mény: a vá­ro­so­kon kí­vül élő, fa­lu­si, ta­nya­si sza­va­zó­pol­gá­rok alig egy­har­ma­da cser­kész­te be az ur­ná­kat (mi­köz­ben az or­szá­gos rész­vé­tel in­kább a 39 szá­za­lék­hoz kö­ze­lí­tett). S per­sze a lé­nyeg: Bu­da­pes­ten és a me­gyei jo­gú vá­ro­sok­ban 42:36-ra, a töb­bi vá­ros­ban 49:35-re, a köz­sé­gek­ben 54:31-re ta­rol­ta le a Fi­desz az MSZP-t. Hogy a ki­csik­ről is szól­junk, a főváros/nagyváros-város-község le­osz­tás sze­rint az SZDSZ 10-6-5 szá­za­lé­kot pro­du­kált, az MDF pe­dig 6-5-5-öt. La­za szorzás-kivonás-bennfoglalás után ar­ra is fény de­rült, hogy a jobb­ol­dal kö­zel 70 szá­za­lék­ban most is el tud­ta csal­ni a 2002-es sza­va­zó­tá­bo­rát – míg az MSZP-nek ez csak 45 szá­za­lék ere­jé­ig si­ke­rült –, de a leg­ke­vés­bé a leg­in­kább fideszesnek tar­tott köz­sé­gek vol­tak ak­tí­vak. A mi ked­ves kis fa­lunk­ban, Za­lá­ban – ala­csony rész­vé­tel mel­lett – 67 szá­za­lé­kot ka­pott Or­bán Vik­tor párt­ja, Ko­vács Lász­lóé gyen­ge 21-et, Kuncze úrék ke­rek 2 szá­za­lé­kot ér­tek el, Dá­vid Ibo­lya és az MDF lis­tá­ja pe­dig alig 4-et. Jó esél­­lyel meg­sac­col­ha­tó te­hát: ha a Fi­desz kam­pá­nya el­ért vol­na vi­dék­re – eset­leg a mi kis za­lai gaz­dánk (= za­lai kis­gaz­dánk) is meg­szó­lít­ta­tott vol­na, mond­juk Turi-Kovács, a gaz­da­ta­go­zat, a Magosz, vagy akár­ki ál­tal –, a Fi­desz va­ló­szí­nű­leg 50 szá­za­lék fö­lé tor­nás­­sza ma­gát, az MSZP kvá­zi meg­sem­mi­sül, s az MDF is kí­vül re­ked a győz­te­sek kö­rén.
Tud­juk, nincs sok ér­tel­me „volna”-t „volna”-ra hal­moz­ni. Az azon­ban még­is­csak ta­nul­sá­gos, hogy hi­á­ba vitt a Fi­desz tet­sze­tős bul­vár­kam­pányt – Metro-katalógusra ha­ja­zó anti-áremelős ki­ad­vány­ok­kal, mo­soly­gós Schmitt Pa­li­val –, az ez­zel meg­cél­zott vi­dé­ki, il­let­ve la­kó­te­le­pi te­rü­le­te­ken ki­fe­je­zet­ten lany­ha volt az ér­dek­lő­dés a vok­so­lás iránt. Nem így Bu­dán! Je­lent­jük, a pol­gá­ri-ér­tel­mi­sé­gi I., II., XI. és XII. na­rancs­ke­rü­let ron­gyos­ra ol­vas­ta a – Blikk cí­mű, ok­kal gyű­lölt na­pi­lap­ra ha­ja­zó – szó­ró­anya­go­kat, és 60-66 százalékos(!) rész­vé­tel mel­lett ki­fa­csar­ta a szocikat. Bru­tá­li­san ma­gas, 59 szá­za­lé­kos rész­vé­telt mér­tek a pes­ti Bel­vá­ros-Li­pót­vá­ros­ban – ko­moly Fi­desz-elő­re­tö­rés, il­let­ve SZDSZ-es vis­­sza­esés mel­lett (leg­alább­is, ha a 2002-es or­szág­gyű­lé­si vá­lasz­tá­sok szá­ma­i­hoz vi­szo­nyí­tunk).

Min­den re­la­tív
E he­lyütt bi­zo­nyá­ra mé­lyen­szán­tó kö­vet­kez­te­té­se­ket, axi­ó­má­kat kel­le­ne so­rol­nunk. Pél­dá­nak oká­ért, hogy Medgyessynek men­nie kell, vagy hogy egy Or­bán-kép nem fel­tét­len ge­ne­rál Fi­desz-sza­va­za­tot. Eset­leg kér­dé­se­ket is fel­te­het­nénk. Pél­dá­ul: mi­ből fu­tot­ta az – egyéb­ként ve­le­jé­ig antikorrupt – MDF-nek ar­ra a sok-sok fal­ra kent Ibo­lya-zöld ar­cocs­ká­ra? Vagy: mi­ként for­dul­ha­tott elő, hogy most – vá­ro­si­as, kon­cent­rált, mélyliberális kam­pány ide vagy oda – 85 ezer­rel ke­ve­seb­ben sza­vaz­tak az SZDSZ-re, mint 2002-ben? De nem. Nem fo­gal­ma­zunk böl­cses­sé­ge­ket, és nem kér­de­zünk. In­kább relativizálunk min­dent, de min­dent, amit eled­dig kő­be vés­tünk. Ma­gyar­or­szág – és ezen be­lül: a vi­dék – ala­csony vá­lasz­tói ak­ti­vi­tá­sa va­ló­já­ban nem is volt ala­csony. Már­mint a töb­bi vi­seg­rá­di­hoz, Szlo­vá­kia 17, Len­gyel­or­szág 20, Cseh­or­szág 28 szá­za­lé­ká­hoz ké­pest. Vagy ép­pen az újon­nan csat­la­ko­zó tí­zek át­la­gá­hoz, a 26 szá­za­lék­hoz ké­pest. És egyéb­ként is: le­het, hogy a Fi­desz egy­sze­rű­en csak nem akar­ta túl­nyer­ni ma­gát. (De­hogy­nem! – a szerk.) El­vég­re nincs ros­­szabb, mint egy, már a cik­lus kö­ze­pén to­tál ma­ga­biz­tos­sá görcsösödő po­li­ti­kai erő.
Pis­ta bá­tyánk egyéb­ként – így hív­ták a za­lai bor­ter­me­lőt – 2006-ban sze­ret­ne új­ra sza­vaz­ni. Mint mond­ta: szép do­log ün­nep­lőt húz­ni, és jó ér­zés – leg­alább egy nap­ra – fon­tos, már-már nél­kü­löz­he­tet­len em­ber­nek tűn­ni.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”