OFFLINE | puncs | Fidel Gastro
Fidel Gastro
  (2004. április)
Azt, hogy mi­lyen ér­té­kes kin­csünk a to­ka­ji bor, ha más­hon­nan nem is, a Him­nusz­ból min­den­ki tud­hat­ja. De azt, hogy mi­ből és ho­gyan is lesz a to­ka­ji, már ke­ve­seb­ben, azt pe­dig, hogy mi a kü­lönb­ség az olyan el­ne­ve­zé­sek kö­zött, mint esszen­cia, aszú, sza­mo­rod­ni, for­dí­tás és más­lás, alig tud­ják a mű­ked­ve­lők, hét­vé­gi iszo­ga­tók. Már­pe­dig ez épp­úgy ré­sze a hon­is­me­ret­nek, mint az, hogy meg tud­juk kü­lön­böz­tet­ni a pu­lit – még ha fe­hér is – a ko­mon­dor­tól.

   
Fidel Gastro
  (2004. március)
Sokan teszik fel nekem a kérdést, vajon érdemes-e misztifikálni a talaj, a mikroklíma jelentőségét a borászatban? Nemcsak a borkultúra újkeletű hazai terjedésével és fejlődésével együtt megjelent borsznobizmus egyik újabb szomorú jelenségeként kell értékelni a „terroir” szó egyre gyakoribb felbukkanását borgőzös társaságokban? Nos, a kérdésekben megbúvó szigorú kritikának van alapja: egyre-másra bukkannak fel a főleg francia eredetű borszakmai kifejezések az értő és a műkedvelő körökben egyaránt, és terjednek valós tartalmukat elveszítve a laikus közönség körében. Az alábbiakban a mai Magyarorország egyik borvidékének, az alföldi régiónak a sajátosságait vesszük szemügyre.

Fidel Gastro
  (2004. február)
Szép vagy, gyö­nyö­rű vagy Ma­gyar­or­szág, de ben­ne is a szek­szár­di ta­lán a leg­szebb bor­vi­dé­künk. Leg­in­kább a vál­to­za­tos­sá­ga mi­att: Szek­szárd kör­nyé­ké­nek hét dű­lő­je vál­to­za­tos mik­ro­klí­mát biz­to­sít.

   
Fidel Gastro
  (2004. január)
Nagy-Ma­gyar­or­szág tör­té­nel­mi bor­vi­dé­ke­it be­mu­ta­tó so­ro­za­tun­kat he­lyes a 19. szá­za­di tör­té­nel­mi kör­nye­zet­tel kez­de­ni. A bor­kul­tú­ra év­ez­re­de­ken át fel­hőt­le­nül fej­lő­dött együtt a gaszt­ro­nó­mi­ai kul­tú­ra ré­sze­ként (nö­vény­ne­me­sí­tés, bor­fel­dol­go­zás).

Fidel Gastro
  (2003. december)
A ka­rá­csony bejg­li nél­kül olyan, mint Noszály Sán­dor. Nagy Ő-nek nagy Ő, de nem az iga­zi. Így az­tán a bejg­li fi­lo­zó­fi­á­ja már túl van a sze­re­tem-nem sze­re­tem-di­a­lek­ti­ká­ján, és a pa­ran­cso­ló, bejg­li­nek len­ni kell-imperativusz fe­lé mu­tat. De az atom­kor­ba csöp­pent vi­lág más meg­hitt ka­rá­cso­nyi szo­kást is ma­gá­val ho­zott, a már csak a ké­pes­lap­okon lé­te­ző, ro­po­gós hó ta­kar­ta fa­lu­si élet­ből. Még ha ön­tu­dat­la­nul is, de utá­noz­va a na­gyi­tól ta­nul­ta­kat, őrzünk jó né­hány ősi ha­gyo­mányt szent ka­rá­csony es­te, ak­kor, ami­kor a kis Jé­zus szü­le­té­se el tud­ja hall­ga­ttat­ni egy pil­la­nat­ra a Tesco ára­zó gé­pe­it is.

   
Fidel Gastro
  (2003. november)
Szorgos teremtmény az ember. Több ezer éves története során háziasított egy-két állat- és növényfajt, felépített néhány piramist, kolosszeumot, bazilikát és toronyházat, kitalálta a betűket, amelyek segítségével lejegyzett többféle teremtéstörténetet, verset, szerelmet és csalódást, megalkotta a pénzt, amelyet aztán adott-vett, átváltott, inflált és kamatoztatott, ráadásul megalkotott tömérdek kütyüt. Mindeközben pedig még arra is jutott az idejéből, hogy valamennyi, a Földön található szerves vegyületből megpróbáljon alkoholt előállítani. Fáradozásait legtöbbször siker koronázta. Pedig felhasznált mindenféle gyümölcsöt, tejet, fát, krumplit, rizst, árpát, kenyérbelet, fagyöngyöt, kölest, csertölgyet és nyírfalevet.

Fidel Gastro
  (2003. október)
Sorbanállás, drá­ga­ság, höm­pöly­gő em­ber­ára­dat – a pár év­vel ez­előtt még szin­te csa­lá­di­as han­gu­la­tú bu­da­vá­ri bor­fesz­ti­vált is utol­ér­te a vég­zet, már ami a po­pu­lá­ris tö­meg­ren­dez­vén­­nyé vá­lást il­le­ti. Né­mi sze­rény­ség­gel azon­ban te­gyük hoz­zá: egy is­mét fel­tö­rek­vő bor­ha­ta­lom ese­té­ben ez így ter­mé­sze­tes. S bár e so­rok író­ja még ko­ránt­sem tart ott, hogy egy korty után minden fontos dolgot tudjon egy-egy borról, szen­ve­dé­lyes la­i­kus­ként meg­fo­gad­ta: ezen­túl csak a vég­szük­ség ese­tén iszik soltszentimrei kan­ná­sat, ez­zel is hoz­zá­já­rul­va a ma­gyar bor­kul­tú­ra fej­lő­dé­sé­hez.

   
Fidel Gastro
  (2003. szeptember)
Hoz­zá­ér­tő, nagy ta­pasz­ta­la­tú em­be­rek ál­lí­tá­sa sze­rint az er­dé­lyi kony­ha egyi­ke a vi­lág leg­jobb­ja­i­nak. Az ínyen­cek egy la­pon em­le­ge­tik a nagy ha­gyo­má­nyok­kal és vi­lág­szin­tű is­mert­ség­gel ren­del­ke­ző kí­nai és me­di­ter­rán kony­ha­mű­vé­szet­tel. Az er­dé­lyi kony­ha kü­lön­le­ges­sé­ge az egy­sze­rű­sé­gé­ből adó­dó ter­mé­sze­tes­sé­gé­ben, va­la­mint az ott élő kü­lön­bö­ző kul­tú­rá­jú né­pek (ma­gya­rok, szá­szok, ro­má­nok, ör­mé­nyek, zsi­dók) kony­há­i­nak, szo­ká­sa­i­nak szim­bi­ó­zi­sá­ban rej­lik.

Fidel Gastro
  (2003. augusztus)
Ma­nap­ság di­va­tos egy-egy ko­mo­lyabb tár­sal­gást meg­fű­sze­rez­ni az­zal az in­for­má­ci­ó­val, hogy nem tu­dom hal­lot­tá­tok-e, de még so­ha­sem volt há­bo­rú olyan or­szá­gok kö­zött, ame­lyek mind­egyi­ké­ben volt McDonald’s. Lásd Ame­ri­ka há­bo­rú­it Af­ga­nisz­tán és Irak el­len. Úgy dön­töt­tünk ezért, e ha­vi Fidel Gastro ro­va­tunk an­nak jár utá­na, hogy el­nye­li-e a ham­bur­ger a pus­ka­port. Avagy kul­tú­ra-e a ham­bur­ger?

   


Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”