Big Brother – ha ma ezt a szó­kap­cso­la­tot hall­juk, több­nyi­re az egyik jobb sors­ra ér­de­mes ke­res­ke­del­mi agy­el­szí­vón egé­szen a kö­zel­múl­tig fu­tó, hosszabb tá­von manifeszt szel­le­mi nyo­mo­ré­ko­kat ered­mé­nye­ző mű­sor­ra as­­szo­ci­á­lunk. És mi­köz­ben eme agy­szü­le­mény hon­fi­tár­sa­ink tí­zez­re­it vál­toz­tat­ja agy­rok­kant­tá, szo­mo­rú­an kons­ta­tál­hat­juk, hogy bi­zony ugyan­ezen mar­ke­ting-cél­pont­tá deg­ra­dált em­be­rek tö­re­dé­ke tud­ná csak meg­mon­da­ni, hon­nan is szár­ma­zik va­ló­já­ban a Big Brother ki­fe­je­zés. Nagy Test­vér iga­zi meg­ál­mo­dó­ja pe­dig csak fo­rog­hat a sír­já­ban.