Megvan a magunk különbejáratú véleménye a kormány elmúlt egyéves tevékenységéről, persze. De hát kik vagyunk mi, hogy így félúton, szubjektív ámde mégis hiteles bírálatot mondjunk? Ott van erre a feladatra a Századvég kiadásában megjelent A jóléti rendszerváltás csődje – A Gyurcsány-kormány egy éve című tanulmánykötet.

Kábán ténfergünk a hirtelen jött kánikulában, alig tudjuk rendezni a gondolatainkat, hogy elmondjuk véleményünket a velünk történtekről.

Lap­zár­tánk­kor még képtelen volt jelöltjéről dönteni az MSZP a köz­tár­sa­sá­gi el­nök sze­mé­lye körüli ko­a­lí­ci­ós né­zet­el­té­rés mi­att. Min­ket azon­ban ez nem za­var ab­ban, hogy az egyik leg­főbb esé­lyes, Szi­li Ka­ta­lin ház­el­nök ­asz­­szony kül­po­li­ti­kai te­vé­keny­sé­gét ve­gyük gór­cső alá. A gye­re­ket vi­gyék el a lap kö­ze­lé­ből, csak ros­­sza­kat ál­mod­na.­mod­na.

Habzsolunk mindent, mi szemnek ingere, finomságokat kínálunk az intellektuális élvezetekre fogékony ínyenceknek: szabadságharc legyen meg térerő. Más nem is kell.

Volt egy ál­munk – ar­ról szólt, hogy leg­alább kor­mány­párt­ja­ink ké­pe­sek egyet­ér­te­ni a fe­ne nagy eu­ró­pa­i­ság, sza­lon­ké­pes­ség és ha­la­dó el­vek je­gyé­ben, ami­kor a köz­tár­sa­sá­gi el­nök meg­vá­lasz­tá­sá­ra ke­rül sor.

A ben­nünk élő re­ak­ci­ós a hó­na­po­kig müz­lin tar­tott far­kas gyor­sa­sá­gá­val ve­tet­te rá ma­gát az alább is­mer­te­tett fo­lyó­irat­ok­ra. Saj­nos szer­kesz­tő­sé­gi ci­cu­sunk rá­má­szott egy nagy ha­lom Moz­gó Vi­lág­ra és kép­te­len­ség el­szed­ni tő­le a cuc­cot, fo­lya­ma­to­san do­rom­bol. El­ma­rad az átsasolás az árok túl­ol­dal­ára.

Szé­pen, tü­rel­me­sen ál­lunk sor­ban, nagy össz­né­pi egyet­ér­tés­sel hall­gat­juk, ahogy pár­tunk el­nö­ke előbb kifizetne, majd szél­ső­jobb­ol­da­li szán­dé­kot sej­tet gaz­da­ügyi­leg és mi­vel en­­nyi po­fát­lan­ság­tól sem ha­lad a sor és a ha­za ügye, hát vá­runk.

A köz­ked­velt tánc­dal­éne­kes­nő ko­ráb­bi fér­je; a ma­gyar nyom­dász­szak­ma élő ikon­ja; az ama­tőr rockzenész – így jel­le­mez­ték a le­het­sé­ges kül­ügy­mi­nisz­ter-je­löl­te­ket a tár­cán be­lü­li szo­ci­a­lis­ta pank­rá­ci­ó­tól kis­sé el­ked­vet­le­ne­dett Bem rak­par­ti for­rá­sa­ink ak­kor, ami­kor még csak Ko­vács Lász­ló ener­ge­ti­kai biz­to­si ki­ne­ve­zé­se volt bi­zo­nyos.

Bár so­kunk bá­na­tá­ra a rö­vid éle­tű Szing­li Ma­ga­zin már nem ra­gyog ál­ló­csil­lag­ként a ma­gyar saj­tó­pi­ac zi­va­ta­ros egén, nem kell in­tel­lek­tu­á­lis fo­gyó­kú­rá­ra fog­ni ma­gát an­nak, aki ön­tu­da­tos szing­li­ként a buli-pasi (csajszi)-ruci-lábszőrtelenítés bűv­kör­ében él, gon­do­san ke­rül­ve min­den fe­le­lős­sé­get. Bár­me­lyik új­ság­árus­nál be­sze­rez­he­ti a mind­két nem­be­li egy­sze­ri szing­li túl­élé­sé­hez szük­sé­ges la­po­kat. Ezek­ből kö­vet­ke­zik egy kis lap­szem­le, nókomment-jelleggel.

Bár fe­le­lős kor­mány­za­ti té­nye­zők és az Eu­ró­pa-terv hir­de­té­sei sze­rint min­den rend­ben van a gaz­da­ság­ban, sőt az elő­ző kor­mány rém­tet­tei mi­att szük­sé­ges ki­iga­zí­tás után most már el­in­dul­ha­tunk föl­fe­lé, a gaz­da­sá­gi hely­zet ko­ránt­sem tű­nik ilyen ró­zsás­nak.