OFFLINE | intro | napló
Viadukt
(2006. augusztus)
Legnagyobb, legdrágább, leglátványosabb – ezekkel a jelzőkkel harangozták be a kőröshegyi völgyhidat, amivel teljessé lesz az M7-es a Balaton déli partján.

Jóleső büszkeséggel töltött el minden patriótát, hogy minket irigyelnek a horvátok, a svájciak, az olaszok és egyéb hegyvidéki autópálya-építők. Ha hegyekben szűkölködünk is egy kicsit, viadukt-ügyileg azért még megmutathatja a világnak Matuska Szilveszter országa.
Egymás után érkeztek a hírek az építkezésről, és a völgyhíd lassan életünk részévé vált. Megkezdődött az alapozás, kész az első pillér, épül a pályatest. Megannyi örömteli esemény, mint egy kisbaba első szavai, első lépései, első cipője. Ha valahol megláttam Kőröshegy nevét, már tudtam, hogy újabb fontos mérföldkőhöz érkezett viaduktunk cseperedése.
A számok szerelmesei az örömtől szinte megrészegedve sorolták völgyhidunk paramétereit: 38 méter magas földtöltés, 1872 méteres hossz, 18 pillér, egyenként 17,7 és 79,7 méter közötti magassággal. A pályatest 23,8 méter széles, amin kétszer két sáv fér el. Esése az országhatár irányában 2,86 százalék, keresztirányú lejtése 2,51 százalékos. 120 ezer köbméter beton és 15 ezer tonna betonacél. A külön erre a célra épített szerelőhíd 158 méter hosszú, tömege 1600 tonna. A teljes völgyhíd 40 milliárd forintba kerül, eredetileg bő 2 évet szántak a megépítésére, de az legalább 9 hónappal tovább fog tartani. Megannyi szédítő mutató.
Aztán tavasszal, Keszthely felől Balatonfüredre vitorlázva, a tihanyi révhez közeledve a déli parton feltűnt néhány óriási, a semmibe meredő betonoszlop. Mellettük további oszlopok, amik tetején keresztben további hatalmas betonlapok. Sokkoló volt a látvány. A lankás, barátságos dombok között a nyomasztó méretű, szürke betontömeg. A tóról, vagy éppen Tihanyból nézve a völgyhíd legalább olyan harmonikusan illeszkedik a tájba, mint egy jól sikerült tízemeletes a zöldövezetbe, vagy a vízlépcső építményei a Dunakanyarba.
Persze, késő bánat, de mi szükség volt erre? Nem lehetett volna kicsit távolabb vinni a nyomvonalt a Balatontól, és elkerülni az áthidalandó völgyet? Nem valószínű, hogy az többe került volna a 40 milliárdos hídnál, ami késve készül el, ráadásul még csúnya is. Egyetlen érdeme talán a hídról nyíló, valóban impozáns kilátás. Ha minden igaz, ezt forgalombiztonsági okokból kell eltakarni majd az autósok elől, nehogy balesetekhez vezessen.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”