Amikor az ember maga marad, csak ő és a nagyváros, minden másmilyennek látszik. Lelassul az élet. A napi beidegződések is új értelmet nyernek. A felbontott sörös- palackban felfelé törekvő buborékok sem a forróságban enyhet adó édes elernyedés követei, sokkal inkább a kicsit önsajnáló révedezés segédcsapatai.

Még a legjobb családban is előfordul, hogy valaki részegen hülyeségeket beszél, aztán pedig kialussza magát, és másnap erőst szégyenkezik. Az alkohol inspirálhat például meggondolatlan és – akkor még határozottan jónak tűnő – bizarr névadási ötleteket is.

Legnagyobb, legdrágább, leglátványosabb – ezekkel a jelzőkkel harangozták be a kőröshegyi völgyhidat, amivel teljessé lesz az M7-es a Balaton déli partján.

Most egy méltatlanul elfelejtett tényezőről, a magyar lelki alkatot nemzedékek óta meghatározó félelemről írok. Akik rettegtek az 1990-es rendszerváltástól, tudták jól, hogy miért féltek. És máig sem képesek megbocsátani, hogy fölöslegesen.

A kis magyar pártocska, amelynek plakátjain a „Debrecen a debrecenieké” felirat látható, régóta utazik a másság és a kirekesztés témakörében.

Megnyílt a Rudas. A gőzfürdő ott az Erzsébet-híd lábánál. Már nagyon vártam, pedig nem vagyok buzeráns. De meggyőződésem, hogy ilyenkor télen, amikor a hideg jól megmarkolja az ember grabancát, ez a legjobb dolog a városban.

Idestova egy hónapja, hogy megszavazták az Európai Unió 2007–2013 közötti költségvetését, ám az EU-ügyekben mismásolni mindig kész magyar sajtó lapjaira makacsul nem fér föl a tavalyi év európai politikájának igazi mottója.

Tudtommal legutóbb az Élet és Irodalom 2001. április 6-i számában jelent meg írás ezzel a címmel. Azt is én írtam, úgyhogy kölcsönlopom utolsó fél mondatát: „…Orbán Viktor egy fantaszta, mert azt hiszi, hogy külpolitikai paradigmaváltás kell, pedig dehogy, hiszen nem a helyzetünk, hanem csupán az aktuális nagyhatalom postacíme változott.”

Elmondom, mi volt. Rossz időt jósoltak, nem mehettünk megint Battonyára, pedig Józsi tüzeket gyújtott az Esőistennek, ami, mondjuk, elég fura egy régi, felvilágosult elvtárstól.

Első római-parti esténk (kettőezernégy júniusa) óta vagyunk Jani kocsmájának visszatérő vendégei, minden egyes látogatásunk önálló karakterrel bír. Átaludt másnap délutáni vizsga. Vörösborral áztatott Monopoly-tábla. Takarózás piros-fehér kockás konyharuhába. Lemaradás a szakirány-kirándulásról. Késő éjszakai pezsgőzés Kaszásdűlő HÉV-megálló non-stopjánál. Körözés elegánsan ívelt vázú, Büchel generátoros Csepel Cruiser kerékpáron ugyanott.