OFFLINE | intro | napló
Városba zárva
(2007. augusztus)
Amikor az ember maga marad, csak ő és a nagyváros, minden másmilyennek látszik. Lelassul az élet. A napi beidegződések is új értelmet nyernek. A felbontott sörös- palackban felfelé törekvő buborékok sem a forróságban enyhet adó édes elernyedés követei, sokkal inkább a kicsit önsajnáló révedezés segédcsapatai.

Másként nyílik ilyenkor az ajtó, más hangon szól a rádió, a vetetlen ágy is az egyedüllét félreismerhetetlen jele.
Háton fekve a konyha hideg kövén előtüremkedik a bölcselkedési hajlam. Kusza koordinátarendszerünkben tologatunk egy pontot, amik mi volnánk, hogy igen, ezt már elértük, tehát két lépéssel jobbra, még egy kicsit. Nem. Azért még nincs sajtból a hold, tehát egyet vissza. Egyébként talán nem is az a fontos, hogy hová helyezzük magunkat, hisz minden csak viszonyítás kérdése, hanem hogy mi végre is vagyunk ezen a sárgolyón.
Szerelem, élet, halál. Ilyen gondolatok kerítenek hatalmukba, ha elterülünk a hűvös burkolaton. Azt mondják, könnyű az Istenben bízó embernek, gondjaira, erkölcsi dilemmáira instant válaszokat kaphat. Szeretet parancs, természet törvénye; ezt tedd, ezt pedig ne. Ne gyújts rá. Mégis lobban a gyufa lángja. Mert a felszálló füst elengedhetetlen kelléke a nagy nyári rezignációnak. Aztán szép lassan bekúsznak a fülbe Cseh Tamás akkordjai. Mi is arcokat keresünk a gomolygó szürkeségben. A negyvenes évek fotográfusai által szigorúan komponált képekről lelépő nagyszüleink vonásait, egy-egy kimerevített családi képet a létező szocializmusban, gyermekkorunk őszinte nevetését. Aztán szerelmespárokat, akik csak egymásra figyelnek. Olykor nekünk is szerepet oszt a véletlen az egymásba gabalyodásban, majd minden eltűnik.
Csak a jövő, ami rejtve marad, még jelzés értékű villanások sem szolgáltatnak kapaszkodót. Fákat keresünk a tekintetünkkel, végtelen partot, hullámzó fodrokat. Simogató szelet, hogy lendítsen már tovább innen. Most gyorsan feltápászkodni, megacélozni a férfiúi akaratot, különben végképp maga alá temet a mozdulatlan idő. Indulni kell.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Pörzsölő szeretet
    Tisza István és az elsõ világháború
    „A két Huszár”