Két korábbi kolléga jellemvonásait is egyesíti magában. Bátorsága és szívóssága kolumbuszi: az esti híradók mindegyikében elhull az aznapi korrupt politikus, rendőr, bürokrata. Az pedig, hogy vészhelyzetben fején átbucskázva mindig talpára áll, óhatatlanul Szándokánt idézi: nem sokkal ezelőtt bármelyik hatévesnél idősebb honpolgár álmából felköltve is tudott mondani két viccet holmi kéz alatt eladott flottáról.
Még ha néha be is csúszik néhány gikszer a fenenagy harcba. Meglepő számomra például a Tăriceanu miniszterelnök által közölt fantomkép. Eszerint a fehérgalléros bűnözőt arról a legkönnyebb felismerni, hogy egyik kezében a fizikaszertár kulcsait, másikban a naplót szorongatja. Ezen felül adócsaló, mivel magánórákat tart a Juliska és Pistike fedőnevű hetedikes, felvételire készülő diákoknak, és az ebből származó jövedelmét bevallás nélkül váltja krumplira és csirkére a piacon. A miniszterelnök volt olyan kedves megint a helyes mederbe terelni a román közgondolkodást. Nem idegen errefelé ez a fajta mentalitás: a siránkozásból könnyen váltunk a „majd mi megmutatjuk”, „ki, ha mi nem” állapotba. Csesztet az Unió a korrupcióval, a gazdasági válsággal, a szabadpiaci lehetetlen állapotokkal? Az igaz, kezitcsókolom, hogy nálunk mindenki lop. De egy büszke, via Balkán Európába tartó népet nem lehet szedett-vedett kijelentésekkel sötétben tartani. Ha betelt
a pohár, azt még megisszuk, és nosza, hallja meg a világ a pedagógusgerincek roppanásait, ráütünk mi minden kézre, amelyhez krétapor tapad. Különben is, majd a részletes egyéni vagyonbevallás fényt derít a könyvek, folyóiratok, könyökben megkopott zakók, ódivatú esernyők és egyéb gyanús javak kérdésére a tanárok esetében is.
Ahhoz nem fér kétség, hogy a korrupció burjánzó hajtásait nyesegetni kell. Ahhoz sem, hogy le is hull néha egy-egy pompás, túlérett gyümölcs. A pedagóguskérdést – ne legyünk szőrszálhasogatók – akár nyelvbotlásnak, felejtendő ostobaságnak is tarthatjuk. A valódi kérdés abban áll, hogy készen áll-e az ország a nagytakarításra? Frázisokat akarunk puffogtatni, vagy vállalni a fel- és leszámolás valódi, kétségtelenül sok átmeneti paralízist okozó gondját? Băsescu és a kormány a jelek szerint készen áll megtenni ezt a lépést. Igaz, az államelnök a bevált „rosszfiú a jó szolgálatában”-pózt ölti magára.
De hát nálunkfelé minden forgatókönyv elmegy. Az elkészült produkciót meg, ha akarjuk, ha nem, közösen nézzük majd. Lehet tippelni: heppiend lesz, vagy folyt. köv.?