Ezek a té­nyek rö­vi­den. Néz­zük azon­ban, mi le­het a föld­ren­gés­sze­rű vál­to­zá­sok hát­te­ré­ben. Grú­zia a Szov­jet­unió fel­bom­lását kö­ve­tő­en – nem utol­só­sor­ban Moszk­va bi­zony­ta­lan­sá­got fenn­tar­ta­ni igyek­vő po­li­ti­ká­ja mi­att – egy­re in­kább nyu­ga­ti ori­en­tá­ci­ó­jú po­li­ti­kát foly­ta­tott. Tag­ja lett a NA­TO bé­ke­part­ner­sé­gi prog­ram­já­nak, ame­ri­kai ka­to­nai ta­nács­adó­kat fo­ga­dott. Orosz­or­szág ter­mé­sze­te­sen nem néz­te jó szem­mel, hogy „hát­só ud­va­ra” egyik ál­la­má­ban te­ret nyer az ame­ri­kai be­fo­lyás, s nagy­ha­tal­mi po­li­ti­ká­já­nak je­gyé­ben az el­múlt évek­ben min­dent meg­tett en­nek vis­­sza­szo­rí­tá­sa ér­de­ké­ben: ural­ma biz­to­sí­tá­sát bár­mi­lyen esz­köz­zel igyek­szik el­ér­ni ab­ban a ré­gi­ó­ban, ame­lyet ma „volt szov­jet tér­ség­nek” ne­ve­zünk. En­nek a mai geo­po­li­ti­kai vi­szo­nyok kö­zött nem le­het út­ja az egy­ko­ri Szov­jet­unió hely­re­ál­lí­tá­sa, ezért más esz­kö­zök­höz: a gaz­da­sá­gi füg­gő­ség erő­sí­té­sé­hez, va­la­mint az „oszd meg és ural­kodj” el­ve je­gyé­ben az el­len­té­tek szí­tá­sá­hoz fo­lya­mo­dott a Kreml a Ka­u­ká­zus­ban is.
Nem ered­mény­te­le­nül. Grú­zia erő­sö­dő nyu­ga­ti in­teg­rá­ci­ó­já­val pár­hu­za­mo­san erő­sö­dött az orosz be­avat­ko­zás is az or­szág­ban, min­de­nek­előtt Abháziában, Dél-Oszétiában, Adzsáriában, ki­hasz­nál­va, hogy bé­ke­fenn­tar­tás cí­mén még nap­ja­ink­ban is orosz csa­pa­tok tar­tóz­kod­nak a tér­ség­ben. Az oro­szok alig bur­kol­tan se­gí­tet­ték a Tbi­li­szi­vel szem­be­szál­ló ab­ház füg­get­len­sé­gi tö­rek­vé­se­ket, fegy­ver­rel fo­lya­ma­to­san el­lát­va a sze­pa­ra­tis­ta erő­ket, s ily mó­don alá­tá­maszt­va fon­tos­sá­gu­kat az or­szág­ban. Egy vál­ság­hely­zet­ben – mint ami­lyen­nek ta­núi le­het­tünk na­pok­kal ez­előtt – meg­ le­het je­len­ni köz­ve­tí­tő­ként, a „bé­ke” fon­tos­sá­gá­nak han­goz­ta­tá­sá­val. Ek­kép­pen je­lent meg Ivanov kül­ügy­mi­nisz­ter a fel­ke­lés el­ső nap­ja­i­ban vá­rat­la­nul Tbi­li­szi­ben, úgy­mond köz­ve­tí­té­si szán­dék­kal. Ha va­ló­ban ez lett vol­na az orosz kül­ügy­mi­nisz­ter szán­dé­ka, ak­kor fel­te­he­tő­leg elő­ször a hi­va­tal­ban lé­vő el­nök­kel ta­lál­ko­zik. Ehe­lyett Ivanov a tün­te­tők kö­zött buk­kant fel, ol­csó nép­sze­rű­sé­get haj­hász­va, s ez­ál­tal le is hullt a le­pel az orosz dip­lo­má­cia va­ló­di szán­dé­ka­i­ról. Min­den­ki szá­má­ra nyil­ván­va­ló lett, hogy Moszk­va va­ló­di szán­dé­ka egy orosz­ba­rát re­zsim ha­ta­lom­ra se­gí­té­se. Orosz­or­szág eb­ben a nyil­ván­va­ló po­li­ti­kai szem­pont­ok mel­lett a gaz­da­ság okán is ér­de­kelt: az azeri olaj Grú­zi­án át tör­té­nő to­vább­jut­ta­tá­sa ugyan­is ve­szé­lyez­te­ti az orosz gaz­da­sá­gi po­zí­ci­ó­kat. Orosz­or­szág min­de­nek­előtt ab­ban ér­de­kelt, hogy a tér­ség ener­gia­ve­ze­té­kei te­rü­le­tén át­ha­lad­va ér­jék el eu­ró­pai cél­ju­kat, hi­szen így ke­zé­ben tart­hat­ja azok el­len­őr­zé­sét.
De va­jon mi­ért nem re­a­gált mind­ezen lep­le­zet­len orosz nagy­ha­tal­mi tö­rek­vé­sek­re az Egye­sült Ál­la­mok? Mi­ért nem avat­ko­zott köz­be egy ki­fe­je­zet­ten Ame­ri­ka-ba­rát rend­szer meg­men­té­se ér­de­ké­ben? A kri­ti­kus na­pok­ban ugyan­is az Egye­sült Ál­la­mok sem­mit sem tett Sevardnadze meg­men­té­se vagy leg­alább az ese­mé­nyek szá­má­ra ked­ve­ző be­fo­lyá­so­lá­sa ér­de­ké­ben. Sőt, Sevardnadze a tbi­li­szi ame­ri­kai nagy­kö­ve­tet a nép­fel­ke­lők ki­fe­je­zett tá­mo­ga­tá­sá­val vá­dol­ta meg. Az ame­ri­kai tét­len­ség­nek oka csak egy le­het: a hát­tér­ben egy orosz–ame­ri­kai nagy­ha­tal­mi meg­ál­la­po­dás köt­te­tett, amely lé­nye­gé­ben át­en­ged­te az or­szá­got az orosz po­li­ti­ka tér­nye­ré­sé­nek. Az Egye­sült Ál­la­mok egy­re in­kább be­le­bo­nyo­ló­dik a re­mény­te­len „ira­ki mo­csár­ba” (l. Vi­et­nam), s ez­ál­tal nö­vek­vő bel­po­li­ti­kai konf­lik­tu­sok­kal szem­be­sül: nem tud­ja ér­dem­ben be­fo­lyá­sol­ni Iz­ra­elt a kö­zel­-ke­le­ti tar­tós bé­ke ki­ala­kí­tá­sa ér­de­ké­ben; Af­ga­nisz­tán­ban is nö­vek­vő ne­héz­sé­gek­kel ta­lál­ja ma­gát szem­be – mind­ezek mi­att nem kí­ván­ja, nem tud­ja fenn­tar­ta­ni ne­he­zen meg­szer­zett ka­u­ká­zu­si po­zí­ci­ó­it. Ma­gá­ra hagy­ja te­hát szö­vet­sé­ge­sét, s de facto el­is­me­ri az orosz ér­de­kek el­sőd­le­ges­sé­gét a Ka­u­ká­zus­ban. An­nak az Orosz­or­szág­nak az ér­de­ke­it, amely­nek tá­mo­ga­tá­sá­ra rá­adá­sul a ter­ro­riz­mus el­le­ni harc te­rén szük­sé­ge van.

Az amerikai tétlenségnek oka csak egy lehet: a háttérben egy orosz–amerikai nagyhatalmi meg- állapodás köttetett, amely lényegében átengedte az országot az orosz politika térnyerésének

A nagy kér­dés a ho­gyan to­vább, az­az, hogy mi­lyen po­li­ti­kát foly­tat majd az új grúz ve­ze­tés. Ter­mé­sze­te­sen er­re ma túl ko­rai vá­laszt ad­ni, de az nyil­ván­va­ló­nak tet­szik, hogy a nyu­gatba­rát po­li­ti­kát fel fog­ja vál­ta­ni egy, az ed­di­gi­nél Orosz­or­szág­nak min­den­képp job­ban tet­sző po­li­ti­ka. Grú­zia min­de­nek­előtt gaz­da­sá­gi szem­pont­ból van er­re rá­kény­sze­rül­ve, ener­ge­ti­ka te­rén pél­dá­ul tel­jes mér­ték­ben Orosz­or­szág­tól függ. A gaz­da­ság pe­dig nagy úr, hi­szen Grú­zia a gaz­da­sá­gi ös­­sze­om­lás szé­lén van, ala­csony ter­me­lé­si szint­tel, ka­u­ká­zu­si mér­cé­vel is ha­tal­mas mun­ka­nél­kü­li­ség­gel, a tár­sa­da­lom min­den szeg­le­tét át­fo­gó kor­rup­ci­ó­val. Per­sze ne gon­dol­juk, hogy Moszk­va bár­mit meg­te­het Tbi­li­szi köz­pon­ti ha­tal­má­nak gyen­gí­té­se ér­de­ké­ben. Erra utal az ide­ig­le­nes grúz el­nök elé­ge­det­len­ke­dő nyi­lat­ko­za­ta ami­att, hogy Moszk­va kon­zul­tá­ci­ó­ra az orosz fő­vá­ros­ban „ren­del­te” Abházia, az Adzsár Au­to­nóm Köz­tár­sa­ság és Dél-Oszétia ve­ze­tő­it. A tár­gya­lá­so­kon Adzsáriának pél­dá­ul a ví­zum­kön­­nyí­té­sek le­he­tő­sé­gét ve­tet­ték fel az orosz ve­ze­tők, míg Dél-Oszétia je­lez­te Orosz­or­szág­hoz va­ló csat­la­ko­zá­si szán­dé­kát. Ra­ul Hadzsimba, ab­ház mi­nisz­ter­el­nök pe­dig nem ke­ve­seb­bet je­len­tett ki moszk­vai saj­tó­ér­te­kez­le­tén, mint hogy Abházia fenn kí­ván­ja tar­ta­ni füg­get­len­sé­gét és „so­ha nem lesz Grú­zia ré­sze”. Ez­zel szem­ben Tbi­li­szi új ve­ze­tői is min­den­képp meg kí­ván­ják őriz­ni az or­szág egy­sé­gét – bár ez de facto már nem lé­te­zik –, s e té­ren akár üt­köz­ni is ké­szek Moszk­vá­val. Egy biz­tos­nak lát­szik: az or­szág új ve­ze­té­sé­nek is Grú­zia te­rü­le­ti egy­sé­gé­nek a meg­őr­zé­se lesz a gaz­da­sá­gi hely­zet ja­ví­tá­sa mel­lett a leg­ne­he­zebb fel­ada­ta.