Ebben a tu­dat­mó­do­sí­tá­sért foly­ta­tott ke­mény mun­ká­ban, mi ma­gya­rok is je­len­tős ered­mé­nye­ket ér­tünk el. Már tá­vo­li ele­ink, a su­mé­rok is meg­ta­pasz­tal­hat­ták egy jó po­fa hi­deg sör nyúj­tot­ta il­la­nó örö­mö­ket. Majd túl ál­la­mi­sá­gunk meg­te­rem­té­sén, túl a ta­tár­dú­lá­son or­vos­ság ké­pé­ben, qua vi­tae reginae Hungarie „ma­gyar ki­rály­né élet­vi­ze” ál­né­ven Kár­oly Ró­bert fe­le­sé­gé­nek, Er­zsé­bet ki­rály­né­nak a köz­ve­tí­té­sé­vel ér­ke­zett hoz­zánk az el­ső ége­tett sze­szes­ital. Las­sú, de an­nál ki­tar­tóbb er­je­dés vet­te kez­de­tét, hogy a XVII. szá­zad­ra, a szlo­vák nyelv­ből át­vett pá­lin­ka szó il­les­se a ga­bo­na és gyü­mölcs­ala­pú pár­lat­ból ké­szü­lő 35-40 fo­kos italt.
A nép és a lel­ke per­sze ha­mar meg­ked­vel­te eze­ket a ha­tá­suk­ban utol­ér­he­tet­len és a tesz­te­lő­kön lát­vá­nyos ered­mé­nye­ket mu­ta­tó üdí­tő­ket. Így a nép­raj­zo­sok leg­na­gyobb örö­mé­re szám­ta­lan be­ce­ne­vet ka­pott a ne­dű: bo­szor­kány­fing, nyak­olaj, dudibrendi, anya­tej, ke­rí­tés­szag­ga­tó, la­ci­be­tyár­kö­pés, ma­jom­tej, pi­ac­légy­kö­pés, pap­ra­mor­gó, gyűlölömital, bu­gyi, gugyi, lám­pás, szem­víz, nerángass.
Az ál­lam köz­ben fi­nán­cok, más né­ven spe­nót­bak­te­rek vagy muslincakergetők ké­pé­ben pró­bál­ta meg­sar­col­ni pa­raszt­jai, mun­ká­sai és pol­gá­rai ön­fe­ledt ita­lo­zá­sát.
Foly­ta­tó­dott is vol­na mind­ez, de a XX. szá­zad, mint an­­nyi min­den más­ban, az al­ko­ho­li­zá­lás­ban is új pers­pek­tí­vá­kat nyi­tott. Így a múlt szá­zad óta a szer­ves ve­gyü­le­tek­re ér­zé­keny em­ber­tár­sa­ink is bol­do­gan ad­hat­ják át ma­gu­kat a mes­ter­sé­ge­sen elő­ál­lí­tott természetazonos aro­mák és az etil­al­ko­hol ná­szá­ból szü­le­tett szesz­ital fo­gyasz­tá­sá­nak. Per­sze a ve­gyé­szek és a vegy­ipar ko­ráb­ban is ka­cér­ko­dott a szes­­szel. In­nen az al­ko­hol szó ere­de­te is, a VIII. szá­zad­ban a bor le­pár­lá­sá­val fog­lal­ko­zó al­ki­mis­ta ara­bok al­kot­ták az al-Kohl mű­szót, amely „fi­nom por”-t je­lent. Pe­dig ak­kor még se­hol se volt a kis­kun­sá­gi tablettásbor!
De vis­­sza­tér­ve ko­runk vegy­kony­há­i­ba, ahol ion­cse­rélt víz­ből, E150, E242a és E245b-ből is le­het egy po­hár­ka jó ked­vet, egy hör­pin­tés­nyi ka­ca­gást va­rá­zsol­ni, ott bi­zony nem csak a ha­gyo­má­nyos mo­só­por, de a ha­gyo­má­nyos szesz­fő­ző is ki­megy a di­vat­ból. Jó­ma­gam, mint vá­ro­si né­pek gyer­me­ke kis­sé fe­szeng­ve cset­tint­get­tem, ami­kor egy-egy vi­dé­ki ro­kon ho­zott egy iga­zi kis­üs­ti szilvóriumot, vagy a ha­tá­ron túl­ról ér­ke­zett egy kó­lás­üveg­nyi pálesz. Hi­á­ba no, mi már a BUSZESZ a Győ­ri vagy a Mis­kol­ci Li­kőr­gyár aro­má­i­hoz szok­tunk. Nem vé­let­le­nül, mert ők a ma­gyar er­je­dés­ipar óri­á­sai.
Olyan­­nyi­ra, hogy még ne­vü­ket és rend­sze­re­ken át­íve­lő örök­ér­vé­nyű ter­mé­ke­i­ket is meg tud­ták őriz­ni. De hát nyil­ván­va­ló, hogy Cserkó, a Ke­vert vagy a Hubi el­tű­né­se a pol­cok­ról ko­mo­lyabb ri­bil­li­ót oko­zott vol­na, mint a 90-es őszi ben­zin­ár­eme­lés. Mert ha kis­ha­zánk egy­mil­lió al­ko­ho­lis­tá­ja ke­reszt­be fe­küdt vol­na az uta­kon, ak­kor nem­csak Bu­da­pes­ten, de Pá­rizs­ban is meg­állt vol­na a for­ga­lom.
Azért a rend­szer­vál­tás ár­hul­lá­ma, ha a cé­ge­ket és a tar­tal­mat nem is, de a mé­re­te­ket át­ren­dez­te. Nap­ja­ink slá­ge­re ezért már nem a két­de­kás, ha­nem a fe­les ki­sze­re­lés. El­ső a fo­gyaszt­ha­tó ár! A név­te­len szalacsisándorok leg­na­gyobb örö­mé­re.
Ami­ó­ta Brüs­­szel ár­nyé­ka Kisvárdáig is el­ér, azért tör­tént né­mi po­zi­tív vál­to­zás a szesz­fron­ton. A ma­gyar dip­lo­má­cia erő­fe­szí­té­se­i­nek kö­szön­he­tő­en a pá­lin­ka el­is­mert hungaricum lett. Meg­frics­káz­va ez­zel ro­mán szom­szé­da­in­kat, aki­ket az EU el­til­tott az „á” és „k” be­tűk hasz­ná­la­tá­tól. Ők kény­te­le­nek ita­la­i­kat „palinca” -ként je­löl­ni. Ami nyu­gat­ról néz­ve iga­zá­ból tök­mind­egy. Min­den­eset­re itt­hon már érez­he­tő a fe­gye­lem. A szi­go­rú­an gyü­mölcs­te­len, ügyes kezű ve­gyé­szek ke­ver­te ita­lo­kat sze­szes­ital fel­irat­tal kell el­lát­ni. El­jött hát a Tesco gaz­da­sá­gos ba­rack­ízű sze­szes­ital­ok ko­ra.
De hát jó bor­nak nem kell cé­gér, vagy ha még­is, íze­lí­tő­nek a Mis­kol­ci Li­kőr­gyár Rt. rek­lám­ja: „A Mis­kol­ci Likőrgyár Rt. mot­tó­ja a ru­gal­mas­ság, amel­­lyel az év­ti­ze­des tra­dí­ci­ó­kat és a mo­dern kor kö­ve­tel­mé­nye­it öt­vöz­ve ki­elé­gí­ti a vá­sár­lók igé­nye­it és olyan ter­mé­ke­ket ál­lít elő, me­lyek fo­gyasz­tá­sa fe­lejt­he­tet­len él­ményt je­lent mind az ün­nep­nap­okon, mind a hét­köz­nap­ok so­rán.”