A szerelem is nyakolaj?
Tömény kultúra (2003. november) Szorgos teremtmény az ember. Több ezer éves története során háziasított egy-két állat- és növényfajt, felépített néhány piramist, kolosszeumot, bazilikát és toronyházat, kitalálta a betűket, amelyek segítségével lejegyzett többféle teremtéstörténetet, verset, szerelmet és csalódást, megalkotta a pénzt, amelyet aztán adott-vett, átváltott, inflált és kamatoztatott, ráadásul megalkotott tömérdek kütyüt. Mindeközben pedig még arra is jutott az idejéből, hogy valamennyi, a Földön található szerves vegyületből megpróbáljon alkoholt előállítani. Fáradozásait legtöbbször siker koronázta. Pedig felhasznált mindenféle gyümölcsöt, tejet, fát, krumplit, rizst, árpát, kenyérbelet, fagyöngyöt, kölest, csertölgyet és nyírfalevet. Ebben a tudatmódosításért folytatott kemény munkában, mi magyarok is jelentős eredményeket értünk el. Már távoli eleink, a sumérok is megtapasztalhatták egy jó pofa hideg sör nyújtotta illanó örömöket. Majd túl államiságunk megteremtésén, túl a tatárdúláson orvosság képében, qua vitae reginae Hungarie „magyar királyné életvize” álnéven Károly Róbert feleségének, Erzsébet királynénak a közvetítésével érkezett hozzánk az első égetett szeszesital. Lassú, de annál kitartóbb erjedés vette kezdetét, hogy a XVII. századra, a szlovák nyelvből átvett pálinka szó illesse a gabona és gyümölcsalapú párlatból készülő 35-40 fokos italt. A nép és a lelke persze hamar megkedvelte ezeket a hatásukban utolérhetetlen és a tesztelőkön látványos eredményeket mutató üdítőket. Így a néprajzosok legnagyobb örömére számtalan becenevet kapott a nedű: boszorkányfing, nyakolaj, dudibrendi, anyatej, kerítésszaggató, lacibetyárköpés, majomtej, piaclégyköpés, papramorgó, gyűlölömital, bugyi, gugyi, lámpás, szemvíz, nerángass. Az állam közben fináncok, más néven spenótbakterek vagy muslincakergetők képében próbálta megsarcolni parasztjai, munkásai és polgárai önfeledt italozását. Folytatódott is volna mindez, de a XX. század, mint annyi minden másban, az alkoholizálásban is új perspektívákat nyitott. Így a múlt század óta a szerves vegyületekre érzékeny embertársaink is boldogan adhatják át magukat a mesterségesen előállított természetazonos aromák és az etilalkohol nászából született szeszital fogyasztásának. Persze a vegyészek és a vegyipar korábban is kacérkodott a szesszel. Innen az alkohol szó eredete is, a VIII. században a bor lepárlásával foglalkozó alkimista arabok alkották az al-Kohl műszót, amely „finom por”-t jelent. Pedig akkor még sehol se volt a kiskunsági tablettásbor! De visszatérve korunk vegykonyháiba, ahol ioncserélt vízből, E150, E242a és E245b-ből is lehet egy pohárka jó kedvet, egy hörpintésnyi kacagást varázsolni, ott bizony nem csak a hagyományos mosópor, de a hagyományos szeszfőző is kimegy a divatból. Jómagam, mint városi népek gyermeke kissé feszengve csettintgettem, amikor egy-egy vidéki rokon hozott egy igazi kisüsti szilvóriumot, vagy a határon túlról érkezett egy kólásüvegnyi pálesz. Hiába no, mi már a BUSZESZ a Győri vagy a Miskolci Likőrgyár aromáihoz szoktunk. Nem véletlenül, mert ők a magyar erjedésipar óriásai. Olyannyira, hogy még nevüket és rendszereken átívelő örökérvényű termékeiket is meg tudták őrizni. De hát nyilvánvaló, hogy Cserkó, a Kevert vagy a Hubi eltűnése a polcokról komolyabb ribilliót okozott volna, mint a 90-es őszi benzináremelés. Mert ha kishazánk egymillió alkoholistája keresztbe feküdt volna az utakon, akkor nemcsak Budapesten, de Párizsban is megállt volna a forgalom. Azért a rendszerváltás árhulláma, ha a cégeket és a tartalmat nem is, de a méreteket átrendezte. Napjaink slágere ezért már nem a kétdekás, hanem a feles kiszerelés. Első a fogyasztható ár! A névtelen szalacsisándorok legnagyobb örömére. Amióta Brüsszel árnyéka Kisvárdáig is elér, azért történt némi pozitív változás a szeszfronton. A magyar diplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően a pálinka elismert hungaricum lett. Megfricskázva ezzel román szomszédainkat, akiket az EU eltiltott az „á” és „k” betűk használatától. Ők kénytelenek italaikat „palinca” -ként jelölni. Ami nyugatról nézve igazából tökmindegy. Mindenesetre itthon már érezhető a fegyelem. A szigorúan gyümölcstelen, ügyes kezű vegyészek keverte italokat szeszesital felirattal kell ellátni. Eljött hát a Tesco gazdaságos barackízű szeszesitalok kora. De hát jó bornak nem kell cégér, vagy ha mégis, ízelítőnek a Miskolci Likőrgyár Rt. reklámja: „A Miskolci Likőrgyár Rt. mottója a rugalmasság, amellyel az évtizedes tradíciókat és a modern kor követelményeit ötvözve kielégíti a vásárlók igényeit és olyan termékeket állít elő, melyek fogyasztása felejthetetlen élményt jelent mind az ünnepnapokon, mind a hétköznapok során.”
|