Egyszereplős dobogó az internet-szolgáltatásban
Ki nyer ma? (2003. október) „Én nem veszíthetek”: akár ez a sor is – Zámbó Jimmy örökbecsű klasszikusa – lehetne az Axelero és a MATÁV új ars poeticája. Lehet recesszió, panaszkodhatnak az elégedetlen ügyfelek, a szavakon túli csapat mindig nyer, noch dazu nem ritkán még meg is tuszkolják egy éppen személyre szabott állami támogatással. A többi internet-szolgáltató pedig vergődik, ugyanis befektetéseik és kiadásaik egyelőre jócskán meghaladják bevételeiket. Hogy is van ez, kérem? Még augusztus elején írta kis hazánk legnagyobb – bár folyamatosan csökkenő – példányszámú napilapja, hogy a kormány döntése értelmében a MATÁV 7,6 milliárd forintos ADSL-hálózatépítési tervéhez 3,1 milliárdos állami adókedvezményt vehet igénybe (az ADSL általában telefonvonalon vagy kábelhálózaton nyújtott korlátlan internet-hozzáférési szolgáltatást jelent, amely azért asszimmetrikus, mivel a felhasználó általában nagyobb mennyiségű képet, adatot, stb. tölt le, mint ő maga küld vagy helyez el a világhálón). Az adótörvény eme 2002-es módosítása annyira jól sikerült, hogy akár MATÁV-trambulinnak is nevezhetnénk. Gondos kezek ugyanis három olyan elemet helyeztek el a pályázati kiírásban, amelyek eredményeként a kisebb internet-szolgáltató cégek igazgatósága legközelebb a balatonfüredi szívkórház szanatóriumában tarthatja kihelyezett ülését. Először is az állam csak új beruházás esetére nyújt támogatást (elképzelhető, milyen arcot vágtak a beruházásaikat egy-két éve megkezdett alternatív szolgáltatók). Másodszor a fejlesztés értékének alsó határa százmillió forint (a kisebb szolgáltatók igazgatósága ilyenkor rendel vérnyomáscsökkentő gyógyszert). Végezetül csak nyereséges társaságok vehetik igénybe a kedvezményt. Ez a kormányzat kicsorduló cinizmusát tükrözi, ugyanis aligha akad ma Magyarországon olyan szolgáltató, amely épp a hálózat kiépítése, valamint az intenzív ügyfélszerzési tevékenység miatt ne lenne erőteljesen negatív mérlegű. Ráadásul az állam bácsi által kialakított környezet olyannyira versenybarátra sikerült, hogy csak a megtépázhatatlan hatalmú „mátáf” – ahogy az anyavállalat, a Deutsche Telekom méltán kiváló vezetői nevezik leányukat – verseng sikerrel az állami támogatásokért, a többi céget pedig „apróbb” akadályok várják a pályán. Mintha Néró császár kocsiversenyére kaptunk volna jegyet, ahol a főszereplő több lovat fog szekere elé, és görög kereket használ (teccik tudni, ez az, amelyik ledarálja a többiek kerekét, lásd a Ben Hur c. alapműben), ráadásul folyamatosan hirdeti önnön nagyszerűségét. Különösen viccessé teszi a helyzetet, hogy a 2002-es kormányváltás után állítólag azért jött létre az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM), hogy „kiemelt kormányzati feladatként” kezelje a távközlés területén lévő problémák, feladatok megoldását. E minisztérium vezetői beiktatásuk után sűrűn hangoztatták a „verseny támogatása”, az „árcsökkentés” kezdetű szövegpaneleket. Ehhez képest a telefondíjak és az internethasználat ára vidáman fennmaradt a magasban, olykor kétszer annyit fizetünk érte, mint a közép-európai térség országainak lakói. S hogy mégis mitől verseny a verseny? A monopolhelyzetben lévő szürke-bordó mamut és tejtestvére, a narancssárga színű fóka kegyesen felkínálja a többi szolgáltatónak, hogy alvállalkozóként ők is részt vehessenek az ügyfélgyűjtésben. Különösen igaz ez az idén ősszel megélénkülő ún. kistelepülési ADSL-kampányra, ahol is a többi alternatív szolgáltató számára morzsatendert írtak ki: összegyűjthetik a kistelepülések ADSL-igénylőit, és nagykereskedelmi formában is üzleti partnerei lehetnek a MATÁV-nak, annak tenyeréből ehetnek. Mindezek mellé a minisztérium is adott egy bonus tracket: idén július óta 600 millió forint keretösszeget kínál a kistelepülési szélessávú internethálózat kiépítésének technológia-semleges támogatására. Igen ám, csakhogy itt sem lehet megkezdett beruházással pályázni, jócskán belerondítva ezzel a UPC és az Elender várakozásaiba. Egy magát liberálisnak nevező és papíron a piaci versenyt támogató párt oszlopos tagjai tehát, miután bekerültek az IHM-be, leadták elveiket a ruhatárban. Szilárdan ragaszkodnak programjukhoz és a versenyhez, de azért lehet alkudni velük. S ha kell, úgy viselkednek, mint a Gyaloggalopp bátor Sir Robinja (talán emlékszik a kedves olvasó az igric által megénekelt rendkívül flexibilis lojalitásra s rettenthetetlenségre). Halványak a sugarak a versenytársak frontján. Az alapprobléma az, hogy nincs a MATÁV-hoz fogható játékos a piacon. Sajnos sem az Elender, sem a UPC nem elég tőkeerős ahhoz, hogy az internet területén felnőjön az Axeleróhoz. Bár mindkét társaság jó médiapozíciókat mondhat magáénak, a kormányzati lobbi tekintetében mindketten a kerítésen kívülről bámulják a Kánaánt. Fontos szereplő még az üzleti piacon kb. 15%-os részesedést birtokló, emellett nagyszámú lakossági ügyféllel rendelkező GTS Datanet, amelyet piaci elemzők általában a második vagy harmadik legnagyobbnak tartanak. Bár ez a cég sem nyeri szét magát az állami tendereken, az üzleti szférában elég sikeres, ezzel máris megteremtette stabil hátterét. Adottságait tekintve a legtöbb hasonlóságot a volt Vivendi, új nevén Invitel mutatja, amely szintén stabil internetes piaci részesedést szerzett, viszont nagyságrendileg jóval kisebb a MATÁV-nál. A cég példája azt mutatja: hiába jó a szolgáltatás, csapból folyó, nyomulós kommunikáció és főleg kormányzati lobbi nélkül legfeljebb aszályos babértermés ígérkezik. Az „egyenlő pályán, egyenlő eséllyel” indulni kívánó versenytársak pedig lassan bejelentkezhetnek az esélyegyenlőségi miniszterhez. Reméljük, ott komolyabban veszik őket.
|