OFFLINE | puncs | arc
A gumirakétáktól a gumicsónakig
Ka­to­nás já­té­kok
(2003. szeptember)
Él Zug­ló­ban egy nagy csa­lád. Akik a he­lyi köz­élet­ben mo­zog­nak, jól is­me­rik a csa­lád fe­jét, Gyügyei At­ti­lát. A zug­lói ön­kor­mány­za­ti kép­vi­se­lő, csa­lád­vé­del­mi ta­nács­nok a fő­vá­ros­nál hi­va­tá­sos ne­ve­lő­szü­lő­ket ok­tat, és ma­ga is hi­va­tá­sos ne­ve­lő­szü­lő – 3 sa­ját és 6 ne­velt gye­rek ap­ja. Ez­zel az ar­cá­val szin­te min­den­ki, aki ügyes-ba­jos szo­ci­á­lis és csa­lád­vé­del­mi prob­lé­má­já­val for­dul hoz­zá töb­bé-ke­vés­bé tisz­tá­ban van. Azt azon­ban ke­ve­sen tud­ják, hogy a 70-es, 80-as évek­ben — egy ta­lál­má­nyá­nak kö­szön­he­tő­en – nem mint pél­dás csa­lád­apa ke­rült né­hány ka­to­nai tit­kos­szol­gá­lat ér­dek­lő­dé­si kö­ré­be.

Va­la­mi­kor a 70-es évek­ben a Ka­lap­gyár­ban dol­goz­tam, mint fej­lesz­tő. Egy­szer a ke­zem­be ke­rült egy kelj­fel­jan­csi és el­kez­dett fog­lal­koz­tat­ni a mű­kö­dé­si el­ve. Kü­lön­bö­ző fel­fúj­ha­tó, vagy fo­lya­dék­kal fel­tölt­he­tő dol­gok­kal kezd­tem el kí­sér­le­tez­ni, újabb­nál újabb fej­lesz­té­se­i­met tá­mo­gat­ta a gyár ve­ze­té­se, és egy­re inkább sza­ba­don en­ged­het­tem a fan­tá­zi­á­mat. Ek­kor jött az öt­let – an­nak el­le­né­re, hogy én nem vol­tam ka­to­na –, hogy a had­se­reg szá­má­ra fel­fúj­ha­tó ra­ké­tá­kat, lö­ve­ge­ket és tan­ko­kat ké­szít­sünk. Két prak­ti­kus ok mi­att lett nép­sze­rű a gu­mi­had­se­reg. Egy­részt a had­gya­kor­lat­okon nem kel­lett több ton­nás va­sa­kat ci­pel­ni, más­részt ki­vá­ló­an al­kal­ma­sak vol­tak az ál­cá­zás­ra, a gya­kor­la­to­zás­ra. Az alap­ve­tő cél az ener­gia­ta­ka­ré­kos­ság volt – be­szél a ke­ve­sek szá­má­ra is­mert kez­de­tek­ről.
Ké­sőbb szí­ne­se­dett a vá­lasz­ték. Fel­fúj­ha­tó egész­ség­ügyi sá­tor, fel­fúj­ha­tó őr­bó­dé, fel­fúj­ha­tó csó­na­kok, és fel­fúj­ha­tó pon­tonhíd. A ma­gyar had­se­reg „iz­mo­so­dá­sa” az ár­gus szem­mel fi­gye­lő nyu­ga­ti­a­kat is meg­té­vesz­tet­te. Ami­kor a Sza­bad Eu­ró­pa Rá­dió, azt je­len­tet­te, hogy Ma­gyar­or­szá­gon csa­pat­össze­vo­ná­so­kat haj­ta­nak vég­re, a ka­lap­gyá­ri fel­ta­lá­ló gyak­ran mo­soly­gott, ugyan­is ezek leg­több­ször nem csa­pat­ös­­sze­vo­nás­ok, ha­nem csa­pat­fel­fú­já­sok vol­tak.
Ilyen kö­zel a tűz­höz kön­­nyen kap­hat D be­tűt meg egy szá­mot az em­ber. De Gyügyei At­ti­la, büsz­kén mond­ja, hogy sem a párt­nak, sem a szak­szer­ve­zet­nek nem volt tag­ja, út­le­ve­let sem kap­ha­tott, sőt ami­kor ren­des kom­mu­nis­tát akar­tak fa­rag­ni a va­la­ha volt ku­lák­fi­ú­ból, ő cse­ré­be csak an­­nyit kért, hogy ak­kor a párt­mun­kás­ok is jöj­je­nek el ve­le a va­sár­na­pi mi­sé­re, és ami­kor ő or­go­nál, ak­kor a párt­tag­ok éne­kel­jék a zsol­tá­ro­kat. Csak le­gyin­tet­tek rá, és bé­kén hagy­ták.
Ka­to­nai ta­lál­má­nya­i­ra fel­fi­gyel­tek a szov­je­tek is. Né­hány al­ko­tá­sát ki­vit­ték Moszk­vá­ba, ott pe­dig nyo­muk ve­szett. Gyügyei At­ti­lá­ról ele­gán­san el­fe­led­kez­tek. T 55-ös tank­ja­it az Öböl-há­bo­rú­ban lát­ta vi­szont a TV előtt ül­ve, ami­kor a CNN élő­ben köz­ve­tí­tet­te, amint az Egye­sült Ál­la­mok lé­gi­ere­je az ira­ki­ak tank­ja­it bom­báz­za. A gumihadsereggel a radarokat is át lehet verni, például úgy, hogy előmelegített villanyrezsót tesznek a gumitank alá, s így azt hihetik a radarfelvételeket elemzők, az nemrég még működött. Állítólag manapság Franciaország jeleskedik gumihadsereg-gyártással.
A fel­ta­lá­ló köz­ben pro­filt vál­tott, a gu­mi­tan­kok he­lyett töb­bek kö­zött fel­fúj­ha­tó sport­esz­kö­zö­ket, ko­ra­szü­lött cse­cse­mők alá az in­ku­bá­tor­ba víz­ágyat, ká­posz­tás hor­dók­ra hi­gi­é­ni­kus, her­me­ti­ku­san zá­ró, víz­zel töl­tött gu­mi­ne­he­zé­ket, gu­mi mo­tor­csó­na­ko­kat gyárt és ter­vez.

Ilyen kö­zel a tűz­höz kön­­nyen kap­hat D be­tűt meg egy szá­mot az em­ber


No és nem kis büsz­ke­ség­gel vall­ja, hogy hi­va­tá­sos ne­ve­lő­szü­lő lett. Ez a tör­té­net va­la­mi­kor a 80-as évek vé­gén kez­dő­dött. Fe­le­sé­gé­vel ma­szek vi­rág­üz­le­te­ik vol­tak, mun­ka éj­jel, mun­ka nap­pal, és szin­te csak ka­rá­csony­kor lát­ták a gye­re­ke­i­ket. Ha­mar ele­ge lett eb­ből az élet­ből. Fe­le­sé­gé­vel együtt be­le­vág­tak a ne­ve­lő­szü­lői hi­va­tás­ba. A pél­dát a hú­ga je­len­tet­te, il­let­ve a nagy­né­ni, aki an­nak ide­jén az őrszentmiklósi re­for­má­tus gye­rek-sze­re­tet­ott­hont ve­zet­te. A há­rom sa­ját gye­rek mel­lé egy­re gyor­sab­ban jöt­tek az új tár­sak, a ha­to­dik ta­valy ér­ke­zett.
– Ne­ve­lő­szü­lő­ként min­den kö­szö­net­nél és há­lá­nál töb­bet je­len­tett, ami­kor leg­utóbb a nagy­lány – vál­lal­va a név­vál­toz­ta­tás fá­ra­dal­ma­it – fel­vet­te a csa­lád­ne­ve­met – vall nem min­den­na­pi hi­va­tá­sa szép­sé­gé­ről.



Így tetszett a cikk:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10

Felhasználónév: Jelszó:
Ha hozzá szeretne szólni regisztrált felhasználóként a felsorolt témákhoz,
de még nem regisztrált, kattintson ide!
ÚJ ÜZENET    

A hozzászóló neve
(nem regisztrált felhasználó esetén):    
Az üzenet tárgya:    
Az üzenet szövege:    
  

Szóljon hozzá a fórumban!

Szeptembertől Reakció néven jelenik meg az UFi. Mi a véleménye az új címről?
Az UFi jobb volt
Tetszik, de az UFi is jó volt
A Reakció jobb cím
Egyik sem tetszik
A szavazás állása
   Vadász János
   Népszabadság
   Wass Albertről
   Pörzsölő szeretet
   Lendületben a reakció
   Városba zárva
   
   
    Yann Martel: Pi éle­te
    Más a lelkem
    Érdekvédők
    Éles váltás
    Egy õszinte hang

    Kizökkent az idő
    Wass Albertről
    Tisza István és az elsõ világháború
    Pörzsölő szeretet
    „A két Huszár”