Pár he­te, az egyik tó­kör­nyé­ki ba­ran­go­lá­som­kor ar­ra let­tem fi­gyel­mes, hogy a las­san min­dent el­csú­fí­tó óri­ás­pla­kát-er­dő hir­de­tő­táb­lái egy­sé­ge­sen sár­gá­ra vál­toz­tak, s har­so­gó fel­irat­tal kö­szön­töt­ték az új­ra a Ba­la­ton (sic!) mel­lé lá­to­ga­tó ven­dé­ge­ket, fel­szó­lít­va őket ar­ra, hogy eb­ben az esz­ten­dő­ben is nya­ral­ja­nak ha­zánk e cso­dás ta­vá­nál. Az el­ső hir­de­tés lát­tán még sem­mi fur­csá­ra nem gya­na­kod­tam, a má­so­dik­nál már el­gon­dol­koz­tam, hogy va­jon vic­ce­lő­dés­ről, vagy csak egy or­szá­gos rek­lám­kam­pány vé­let­le­nül ros­­szul, két egy­mást kö­ve­tő táb­lá­ra ki­he­lye­zett pla­kát­ja­i­ról van szó. De mi­kor leg­alább húsz, a Ve­len­cei-tó kör­nyé­két be­bo­rí­tó óri­ás­pla­ká­ton kö­szönt vis­­sza a Ba­la­ton, ar­ra gon­dol­tam, ez még­is csak egy olyan dur­va, szán­dé­kos pro­vo­ká­ció, amely­re mél­tó vá­laszt kell ad­ni.
Az­tán nem tör­tént sem­mi. Tud­tom­mal sen­ki sem for­dult a Ma­gyar Rek­lám­szö­vet­ség­hez, nem ta­lál­koz­tam fel­há­bo­ro­dott új­ság­cik­kek­kel, a kör­zet or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő­je sem til­ta­ko­zott, pe­dig leg­alább ilyen­kor jó len­ne hal­la­ni a hang­ját. Né­hány fel­há­bo­ro­dott he­lyi la­ko­son kí­vül, akik több hir­de­tést le­tép­tek, meg­ron­gál­tak, lát­ha­tó­lag sen­kit sem za­vart, hogy az utób­bi más­fél év­ti­zed­ben egyéb­ként is tel­je­sen le­zül­lesz­tett, il­let­ve nem kel­lő­en fej­lesz­tett Ve­len­cei-tó part­ján nem a mi cso­dá­la­tos, most már je­len­tős ter­mál­kinc­­csel is ren­del­ke­ző ta­vun­kat, s an­nak ide­gen­for­gal­mi lé­te­sít­mé­nye­it, ha­nem ép­pen a fő kon­ku­ren­sét, a szin­tén ven­dég­hi­ánnyal küsz­kö­dő Ba­la­tont pro­pa­gál­ják. Ter­mé­sze­te­sen ez jel­zi a po­li­ti­ka­i­lag is erő­sen meg­osz­tott ve­len­cei kis­tér­ség, il­let­ve a hely­ben élők va­ló­ban gyen­ge önérdekérvényesítő ké­pes­sé­gét, és a gya­kor­la­ti­lag a nyolc­va­nas évek vé­ge óta ége­tő­vé vált po­li­ti­kai lob­bi hi­á­nyát. Ám en­nél is sok­kal fáj­dal­ma­sabb, hogy még az ilyen ese­tek is jól mu­tat­ják kis ha­zánk (üz­le­ti vi­lá­gá­nak) er­köl­csi ál­la­po­tát. És azt, hogy mind­ezt mi­lyen kö­zön­­nyel ve­szik tu­do­má­sul még azok is, akik­nek hi­va­tal­ból kel­le­ne az ilyen jelenségekre reagálniuk. Vagy ha nem hivatalból, akkor saját politikai imázsukat szem előtt tartva kellene a szakmai-etikai fórumok és a nyilvánosság kontrollját biztosító helyi és országos médiumok ajtaját döngetni, hogy kérem szépen, most már álljon meg a menet! Mert ha nem is ütközik jogszabályokba a Balaton ilyetén való propagálása Agárd, Gárdony, Velence stb. útjai mentén, de etikaiakba mindenképpen.
De miért is csodálkozik mindezen az UFi publicistája, aki eredetileg teljesen mással akarta olvasóit szórakoztatni, csak megint jól felbosszantotta magát. Mert nálunk mindenhol, úton-útfélen ilyen jelenségekkel találkozunk, s már éppen az a furcsa, ha valami rendesen működik.